Zenével a békéért

A kolozsvári Transilvania Filharmónia idei évadát Benjamin Britten Háborús rekviem (War Requiem) című nagyszabású vokálszimfonikus művével indította. A zeneakadémia több mint ezer férőhelyes Héritage koncerttermében maradtak ugyan üres széksorok, de a jelenlévő, a 20. századi modern hangzásvilág iránt érdeklődő közönség részére Benjamin Britten hatalmas zenei apparátust megmozgató rekviemjének döbbenetes drámai ereje lélektől lelkekig hatott, maradandó élményt nyújtott. 

A második világháborúban a coventryi 14. századi gótikus katedrális és bencés kolostor szinte teljesen megsemmisült. A romok mellett modern stílusú, új templom épült 1958-ban. Coventry főtemploma, az új Szent Miklós-katedrális felszentelése alkalmából az ünnepség szervezőbizottsága Brittent kérte fel egy nagyszabású vokálszimfonikus mű megírására. Mivel a nemzetközire tervezett ünnepségek központi gondolata a megbékélést hirdette, nem csoda, hogy a közismerten békepárti Benjamin Britten (1913–1976) erre az alkalomra komponált Háborús rekviem (War Requiem) című gyászzenéje is – bemutató 1962. május 30. – az értelmetlen háborúk ellen emel hangot, és a népek közötti egyetértésre, szeretetre, békére ösztönöz. Britten remekművének megszületését a coventryi székesegyház 1959-ben megfogalmazott imája, és a „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Ef. 4: 32) bibliai idézet (is) ihlette.

A Háborús rekviem szívbe markoló mű, amely a háborús borzalmak feszültségét, a béke és a bosszú harcát, a mélyen emberi lelki megrázkódtatások drámaiságát, egy világi és egy egyházi jellegű szövegkönyv ötvözésével fokozza. Britten a hatrészes, latin szövegű halotti misébe Wilfred Owen, az első világháborúban elesett angol katonaköltő kilenc versét dolgozta be oly mesterien, hogy a rombolás elleni gyűlölettől izzó laikus szövegek mintegy magyarázatot fűznek a mise szövegéhez. 

A szeptember 25-ei évadnyitó hangverseny méltán mondható rendkívülinek, hiszen Britten Háborús rekviemje ritkán hallható zenei különlegesség, amely egy nagyzenekar és egy kamarazenekar, egy felnőtt és egy gyermekkórus, három énekes szólista és két karmester összehangolt művészi munkájának köszönhetően válhat egésszé. A mű megértéséhez nagymértékben járult hozzá a kivetített latin és angol nyelvű szövegkönyv román nyelvű fordítása, Olivia-Elisabeta Golub munkája. 

Ezen a szeptemberi estén a miseszövegeket Melody Moore (szoprán), és a Cornel Groza által betanított vegyes kar, valamint az Andrei Dunca által vezényelt Sigismund Toduță-zenelíceum gyermekkara énekelte nagyzenekari kísérettel. Owen angol nyelvű költeményeit a kamarazenekar kíséretével Pataki Adorján (tenor) és Balla Sándor (bariton) szólaltatta meg. Tolmácsolásukban a drámai mélységek és magaslatok, a gondosan felépített csúcspontok és az érzékeny meghittség kontrasztja szerzett élménypillanatokat. A teljes zenei apparátust Vajda Gergely (Gregory Vajda), a filharmónia állandó vezető dirigense vezényelte művészi igényességgel, a szépre koncentrálva. 

Megrendítő erejű, elgondolkodtató hangverseny volt. Szomorú tény, hogy mindennapjainkat a környezetünkben zajló konfliktusok, a gyűlölködés, a politikai bizonytalanság, a háborútól való félelem uralja. Gondolom, az évadnyitó koncert programjának kiválasztásakor ezért esett a választás Britten Háborús rekviemjére, amelynek üzenete ma a legaktuálisabb: soha többé háborút, legyen béke!