A megnyitón Sebestyén Ákos református lelkipásztor, valamint Felházi Lenke Zsuzsánna, a galéria kurátora mondott köszöntőt, a kiállítást pedig Zilahi Nono grafikusművész méltatta.
A kiállításon jelen volt a festőművész lánya, Fodor Eszter és veje, Dancsuly András is, akiknek köszönhetően a közönség betekintést nyerhetett a művész akvarellvilágának szépségeibe.
Fodor Nagy Éva 1928. február 2-án született a Zsil-völgyi Petrozsényban. Művészi pályájának meghatározó állomása volt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, ahol Nagy Imre tanítványaként ismerkedett meg a képzőművészet alapjaival.
Jeles mesterek tanítása meghatározó szerepet játszott alkotói munkásságában.
Nem igazodott a kor változó művészeti áramlataihoz. A nagy elődök szellemi örökségét saját érzékenységével és egyéni szemléletével gazdagítva önálló művészi nyelvvé formálta.
Fodor Nagy Éva az erdélyi képzőművészeti élet aktív résztvevője volt. Munkáival szerepelt a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának kiállításain, alapító tagja volt a Zsil-völgyi művésztelepnek, valamint az újjáalakult Barabás Miklós Céhnek is.
Negyedszázadon keresztül a Napsugár gyermeklap külső munkatársaként tevékenykedett: illusztrátorként, könyvgrafikusként és alkotóként egyaránt gazdagította a gyermekirodalom vizuális kultúráját.
Fodor Sándor író feleségeként maga is része volt annak a szellemi és kulturális közegnek, amely oly sok értéket teremtett és közvetített Erdély-szerte.
Életének 95. évében, 2022. május 3-án hunyt el.
Életműve rendkívül gazdag és sokoldalú művészi pálya lenyomata. Munkásságának egyik legfontosabb sajátossága az a következetes szépségkeresés, amely egész pályáját végigkísérte. Főként a természetből fakadó látványok és pillanatnyi hatások megörökítésének lehetőségét kereste, ugyanakkor az emberben, és az őt körülvevő világban rejlő értékeket is. Ezért is vált számára olyan természetes és személyes kifejezőeszközzé az akvarell.
Fodor Nagy Éva az erdélyi akvarellfestészet jeles képviselője volt, aki a múlékonyságot maradandóvá tudta formálni alkotásaiban. Talán ezért is olyan időtálló a művészete.
A jelenlegi tárlat gerincét a virágcsendéletek alkotják. Valamennyi műben ott rejlik a természethez való közvetlen kapcsolódás: akvarellképein a virágok nem pusztán dekoratív motívumok, hanem a változó természet szépségét hordozzák. A virágkompozíciók sorát a tájképek tagolják, és mintegy kitágítják körülöttük a teret.
Tájképeinek kifejezőerejéhez a műgonddal kialakított képi szerkezet és a kompozíció is hozzájárul.
Életművének értékelői újra és újra azt emelték ki, hogy a művész a látványon túl valami érzelmi többletet is képes volt megjeleníteni műveiben. A természet, az épített környezet vagy akár az emberi alakok ábrázolása nála a személyes kötődés és megélés által alakul át műalkotássá.
A kiállított műveket szemlélve ráeszmélhetünk arra, hogy az alkotó, bár már kilépett e múlandó világból, továbbra is jelen van: a virágcsendéletek bensőséges atmoszférájában és a vidéki tájak harmóniájában, az akvarell színeinek és fényeinek összhangjában, a természet apró részleteiben, ugyanakkor tágas horizontjaiban és minden mesterien megvalósított színátmenetben.
A mostani tárlat egy kolozsvári kiállítássorozat kiindulópontja. E kiállítások alkalmával a festőművész életművének különböző korszakai, műfajai és témái is bemutatkozhatnak, így a város több galériájában újabb és újabb oldaláról ismerheti meg őt a közönség.
A kiállítás anyagában szerepelnek eladásra kínált művek is.
A tárlat október 16-ig látogatható, hétfőtől péntekig 9 és 14 óra között, szerdánként pedig 16 és 19 óra között, valamint az istentiszteleteket követően.
