Elkezdődött a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A tizennegyedik alkalommal megrendezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét nem csupán könyvvásár, hanem négynapos, élő, lüktető párbeszéd a múlttal, a jelennel – és azzal, aki olvas, ír és emlékezik.
Az ünnepélyes megnyitón, ahol a beszéd nem csupán forma, hanem a kulturális értékekről való megemlékezés és jövőteremtés, sorra léptek a mikrofon mögé azok, akik a város, az irodalom, a kultúra hangján szóltak.
„Ez egy olyan esemény, amely évről évre bebizonyította, a könyveknek nem csupán múltjuk van, hanem eleven jelenük és jövőjük is. Egy város, amely könyveket ünnepel, egyben önmagát is ünnepli, történelmét, gondolkodását, nyitottságát és sokszínűségét. Kolozsvár mindig is a kultúra városa volt. Itt nem csupán az épületek, a terek vagy az emléktáblák mesélnek, hanem a könyvek is” – fogalmazott Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere.
Markó Béla a magyar közélet és irodalom emblematikus alakja a könyv rendeltetéséről értekezett, hiszen saját döntésünk mire használjuk azt, alátétként, műtárgyként vagy gondolataink indikátoraként. „Ne riogassuk egymást a világvégével, ne jövendöljük azt, hogy a Gutenberg óta tetszés szerint sokszorosítható könyvre nem lesz szükség. A sokszorosítás módja változhat, lehet kézzelfogható papírköteg, amiből olvasunk, vagy csak digitális szöveg, de a könyv, mint eszme, nem múlhat el. A könyv mi magunk vagyunk. Ez a mi identitásunk. Erdélyi magyar könyv nélkül nincsenek erdélyi magyarok. Ez ilyen egyszerű” – mutatott rá Markó a könyv, a kultúra és az identitás összefonódására.
Mile Balázs első beosztott konzul köszöntőjében hangsúlyozta a határokon átívelő kulturális közösség fontosságát, hiszen nem az számít, hogy szétszóródott közösségben élünk, az a fontos, hogy ugyanazt az irodalmi nyelvet beszéljük, a magyar irodalom nyelvét.
A könyvünnep múlandóságára és a jelen esemény örömeire Szántai János író, költő hívta fel a publikum figyelmét, bár az esemény kezdetén vagyunk, nagyon hamar visszacsöppenhetünk mindennapi valóságunkba, vagy éppen egy másik erdélyi könyvhétbe. H. Szabó Gyula köszöntve a jelenlevőket, elárulta, hogy ő maga nem híve a mindenáron fogyasztás szent jelszavának, azonban úgy vélte, nem szerencsés önmagunk korlátozása a kultúra összefüggésében sem olvasásban, sem ismeretterjesztésben, sem a kritikai gondolkodás terén. Ellentétben a jól ismert „a tudás hatalom” mondással, H. Szabó Gyula szerint a tudatlanság még nagyobb hatalom, amelyet a kultúrának, az irodalomnak és a magyar nyelvnek szentelt események visszahúzhatnak, vagy akár meg is akadályozhatnak.
A megnyitó fénypontjaként Juhász Anna irodalmár megnyitotta a Petőfi Kulturális Ügynökség Csönd ül szívemen című vándorkiállítását, amely Radnóti Miklós életművét idézi meg. A tárlat – versek, naplórészletek, fotók és kéziratok révén – nem csupán a költő sorsát mutatja be, hanem egy korszak rezdüléseit is: fájdalmait, reményeit, emberi maradékait. „Az irodalom nem tantárgy, nem magányos tevékenység, hanem a viselkedésünknek, a gondolkodásunknak az alapja. Hiszen nem mindegy, hogyan fordulunk egy másik ember felé, hogy milyen gazdagon tudjuk kifejezni magunkat” – mutatott rá a Petőfi Kulturális Ügynökség céljaira Juhász Anna.
A 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitója a Kolozsvári Társaság rendhagyó díjátadójával zárult, hiszen idén – a szokásos egy díjazott helyett – id. Cseke Péter újságíró, irodalomtörténész, szociográfus és Széman Péter tüdőgyógyász főorvos kapta a Kolozsvár büszkesége díjat.
A rendezvény az Iskola Alapítvány, az RMDSZ, a Romániai Magyar Könyves Céh és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) közös szervezésében jött létre. Együtt gondolkodnak és együtt álmodnak arról, hogy Kolozsvár – ma is – a magyar irodalom egyik élő központja maradjon.
