Ünnepséggel idézték fel a kolozsvári unitárius iskola történetét
Kedden a diákok és az iskolaközösség programsorozattal emlékezett a János Zsigmond Unitárius Kollégium épületének 125 éves fennállásra, délelőtt a kisebbek, délután pedig a líceumi osztályok ünnepeltek. A délutáni áhítatot Elekes Zsolt iskolalelkész vezette, aki a 127. zsoltár első két versének gondolatmenetére alapozva az építésről és az emberi fáradozás isteni alapjáról beszélt.
Kovács István püspök áldása zárta az ünnepi programsorozatot FOTÓ: TOMPA RÉKA
Korodi Alpár történelemtanár rendhagyó történelemórán mesélt az épület 125 éves történetéről, mint felidézte, a kollégium kezdeti időszaka egészen Izabella királyné koráig nyúlik vissza. A mohácsi csata után, amikor Buda már török kézen volt, Izabella királyné kezdeményezésére 1557-ben Kolozsváron iskola jött létre. A kollégium első épülete 1566-tól 1693. október 10-ig az Óvárban volt, a Szent Ferenc-rendiek egykori zárdájában. Innen a Főtérre, a plébániaház melletti épületekbe költözött, ahol 1718-ig működött. Ezt követően a Magyar utcában kapott új otthont, amelyet az iskola növekvő diáklétszáma miatt fokozatosan bővítettek. A kollégium negyedik, ma is álló épületét Pákei Lajos tervei alapján 1899-ben kezdték el építeni és 1901-ben szeptember 22-én avatták fel. Az építkezés kivitelezője Reményik Károly cége volt, aki az épület alapjául szolgáló téglákba belevéste a monogramját.
Nem egyszerű iskolának épült
A kollégium épületét az intézmény akkori szerepéhez igazodva tervezték. Korodi Alpár felidézte, hogy a kollégium azt jelentette: Erdély különböző részeiről érkező diákok Kolozsvárra költöztek, itt jártak órákra, itt aludtak, majd júniusban hazamentek. Ezért az épületnek egyszerre kellett biztosítania az oktatás, a bentlakás és a mindennapi élet feltételeit. Az épület kialakítása ugyanakkor nemcsak az iskola működését szolgálta. Korodi Alpár szerint a különlegessége abban rejlik, hogy a tervezés során tudatosan együtt kezelték az iskola és az egyház szempontjait. Az épületben helyet kaptak az osztálytermek és a bentlakás mellett a levéltár, a püspöki irodák és a teológusok bentlakási helyiségei is.
Solymosi Zsolt aligazgató szerint különösen fontos, hogy az egyház vezetője jelen van az iskola mindennapjaiban. Az iskola és az egyház közötti kapcsolat így nem elvont vagy távoli, hanem a mindennapokban is megtapasztalható.
Korodi Alpár rendhagyó történelemórája – a kezében az épület alapjául szolgáló tégla, Reményik Károly építész monogrammjával ellátva FOTÓ: TOMPA RÉKA
Igényesség és szeretet a falak között
Kovács István unitárius püspök köszöntőjében arról beszélt, hogy az ilyen évforduló lehetőséget teremt arra, hogy az ember más szemmel nézzen arra a helyre, ahol a mindennapjait tölti. A püspök az unitárius egyház oktatáshoz és tudáshoz való viszonyát is hangsúlyozta. Szerinte az egyház kezdeteitől fontosnak tartotta a világosságot, az értelmet, a tudást és az ember szellemi felemelését. Kovács István szerint ez a tudás iránti törekvés az épületben is látható. A kollégium létrehozásakor az unitárius egyház nem csupán saját gyermekeire gondolt, hanem általában a gyermekekre, az ifjúságra, a nevelésre és a kultúrára.
A püspök szerint az épületből különös gondosság, igényesség és szeretet sugárzik. A létrehozói nem elégedtek meg azzal, hogy működőképes épületet hozzanak létre, hanem a részletekre, az arányokra, a szépségre is figyeltek. Ezért az épület nemcsak menedéket biztosít, hanem esztétikai élményt is ad. Kovács István arra biztatta a diákokat, hogy fedezzék fel ezt a többletet, és ne csak használják az épületet, hanem figyeljenek arra is, mit sugároz számukra. Szerinte a kollégium azt az üzenetet is hordozza, hogy az embernek a saját környezetében is törekednie kell arra, hogy azt szebbé és jobbá tegye.
A püspök végül az iskola és az egyház kapcsolatáról beszélt. Fontosnak tartotta, hogy a diákok nap mint nap találkozhatnak az egyház vezetőjével, és így megtapasztalhatják, hogy az egyház nem valamiféle távoli, elzárt valóság, hanem velük együtt élhet a mindennapokban.
Korabeli fénykép az iskolaépületről FOTÓ: TOMPA RÉKA
Kovács István szerint az épület 125 évvel ezelőtti létrehozói nem tudhatták, pontosan milyen lesz majd a jövő közössége, de abban bízhattak, hogy az utánuk következő nemzedékek számára is fontos marad a közösség, a tanulás, az egymás iránti szeretet és az odafigyelés. Az évforduló szerinte éppen ezért nemcsak a múltról szól, hanem arról is, hogy a kollégium közössége milyen örökséget visz tovább, és mit ad majd át az utána következő nemzedékeknek.
