Kovács István unitárius püspök: éljünk és cselekedjünk tiszta szándékkal
Két istentisztelettel emlékezett a magyar unitárius közösség Kolozs megyében a vallásszabadság napjára. „Isten eleinknek bölcsességet adott, hogy a kard, az elnyomás és az üldözés útja helyett a békés együttélés lehetőségét válasszák, felvilágosította értelmüket, hogy olyan törvényt alkossanak, amely kiállta az idők próbáját és máig világító jelként áll előttünk” – hangzott el kedden délelőtt a tordai unitárius templomban Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész nyitófohászában.
„Emlékezzünk Dávid Ferenc hagyatékára, amelyben megmártózva keressük a tiszta kereszténység mindennapi létformáit, és próbáljunk méltóak maradni ehhez az örökségünkhöz. Mutassuk meg a vallásszabadság fontosságát lényünk által, szívünk legyen tele hálával, hogy felmérhessük szellemi örökségünk súlyát. Nemzedékről nemzedékre örökítve büszkén emlékezzünk erre a napra az évszázadok után is. Különösen fontos ez a békétlenség világában, amikor az emberi értékrend elbizonytalanodik, és sokszor nem tudjuk mi az, ami valóban megtart, és mi az, ami csak pillanatnyi csillogásával vonz magához” – fogalmazott Lőrinczi Levente kissolymosi unitárius lelkész.
„Dávid Ferenc a magyar reformáció egyik legkülönlegesebb alakja és gondolkodója, az az ember, aki olyan útra lelt, amelyhez Erdély egy része csatlakozott. Célja a tiszta jézusi kereszténység helyreállítása volt. Az „építkezés” 1568. január 13-án hivatalosan is elkezdődött, mert a fejedelem és az országgyűlés jóváhagyta Tordán a vallásszabadságra vonatkozó törvényt. Dávid Ferenc elkezdte megerősíteni az ősi alapot, megértette Jézus szavait, és nem akart más alapra építeni, csak arra, amit Jézus tanított és hirdetett. Ez az alap egyre csak a magasba emeli és tartja a rá épülő elemeket. Így építettek őseink, tették hozzá azt, amire szükség volt a megmaradáshoz” – mondta Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi lelkész. Úgy vélte, az évszázadok által létrehozott emeletek nagyon sokszínűek, minden század hozzá kellett adja fájdalmát, tragédiáit, félelmét, reménységét, a tudomány és fejlődés iránti nyitottságát, az embertársi szeretetét, a hitet. Hozzáadta újra és újra azokat az értékeket, amelyeket az alapból merített. Nem magas toronnyá vált, ahol az emberek nem értik egymás nyelvét, hanem szilárd épületté, ahol az alap változatlan. Ez a század a miénk, az építés a miénk. „Mire van szükség, hogy ez a rész, ami ránk bízatott, jól épülhessen? Nincs könnyű dolgunk: a világ folyamatosan változik, minden próbára teszi egyházunkat és a mi életünket. Építő munkánk csak évtizedek múltán mutatja meg a maga gyümölcsét. Ne tekintsünk úgy egyházunkra, mint nélkülünk is jól működő intézményre: tegyük hozzá önmagunkat, tenni akarásunkat, cselekedetünkben is tükröződjön a hitünk. Erősíteni a közösséget, a hitet, élővé tenni közösségeinket, mert így leszünk méltók Dávid Ferenchez, a ránk bízott építő munkához. Akarjunk egyházi közösségünk élő tagjaivá válni, szerepet vállalni, megmutatni emberségünket. A bennünk levő hitet megerősítve szolgáljuk a közösséget, mert ezzel önmagunkat is szolgáljuk. Legyünk élő tagjai annak a közösségnek, amelyben a vallási és lelkiismereti szabadság, a felelősségvállalás, a hit, az ember, Isten egymás fele fordul. A jelenhez való hozzáállással a jövőnket alakítsuk. Ne a kifogásokat keressük, hanem a lehetőségeket. Ne a múlton elmélkedjünk, hanem a múltból nyert erővel a jelenünket tegyük élővé. Erősítsük gyülekezeteinket, hogy a már megépült alapra épüljön tovább a lélek, az életünk, közösségeink és egyházunk” – mondta a lelkész, aki igehirdetésében Pál apostol leveléből idézett.
„Korunk sajátosságává vált a bizonytalanság. Ilyen korban az egyedüli mentsvár az alapvető igazságok, amelyek felöltöztetik szellemtestünket. Ebben nem különbözünk a reformáció századának embereitől. Az egyedüli elv az igazság, ami szabaddá tesz, ennek újrafogalmazását nem spórolhatjuk meg magunktól. Unitárius felekezetünk erre építette fel tevékenységét. A tiszta szándék, a jó akarása és annak érvényesítése nem hull ki a történelem rostáján” – közölte Kovács István unitárius püspök.
A tordai istentiszteleten a kántori szolgálatot Kiss Erika kolozsvári énekvezér látta el, és a Keresztúri Népzenetanoda és a Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak műsorát is meghallgathatták a résztvevők. A megemlékezés koszorúzással folytatódott a vallásszabadság emlékművénél, ahol Andrási Benedek főjegyző mondott beszédet.
„Isten adjon erőt, hogy tudjunk mi is olyan szellemi magaslatra emelkedni, mint elődeink” – köszöntötte a jelenlevőket Rácz Norbert belvárosi unitárius lelkész a vallásszabadság napjának kolozsvári istentiszteltén a belvárosi unitárius templomban. A továbbiakban ünnepi gondolatok hangzottak el Kolumbán Vilmos Józseftől, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspökétől, Muurat Iusuftól, a romániai muzulmán vallás vezetőjétől, Yoshinori Shinohara buddhista lelkésztől, a Religions for Peace nemzetközi szervezet japán főtitkárától, Dumitru Boca ortodox püspöki vikáriustól, Fehér Attila romániai evangélikus-lutheránus egyház egyházkerületi főtanácsosától, Böjte Csongor segédlelkésztől a gyulafehérvári római katolikus érsekség részéről, Claudiu Lucian Pop görögkatolikus érsektől és Kovács István unitárius püspöktől.
Mátéfi Tímea énlaki unitárius lelkész igehirdetésében arra összpontosított: Dávid Ferenc bátorsága, hite és a felismert igazság olthatatlan vágya messzire repítette a vallási türelem szekerét. Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkész pedig a lelki újjászületés fontosságát hangsúlyozta. „Az újjászületés azt jelenti, hogy mindazt, amivé eddig váltam, magammal viszem. A hús-vér test mellett van egy lelki test, ami egyszeri és megismételhetetlen, ez a lelki test születik újra” – mutatott rá.
A megemlékezésen második alkalommal adták át a Magyar Unitárius Egyház legrangosabb elismerését, a János Zsigmond-díjat. Kovács István unitárius püspök elmondta: a díjjal nemcsak az egyház iránti hűséget ismerik el, hanem az egyház fenntartásáért és közösségfejlesztésért tett erőfeszítéseket is. A 2025-ös évi díjazott Balázs Mihály, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora. Kovács Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (KPTI) rektora ismertette a díjazott roppant gazdag oktatói-nevelői és kutatói tevékenységét. Megtudtuk, Balázs Mihály egyetemi oktató huszonhat kötet szerzője, és Dávid Ferencről is írt monográfiát, szerepet játszott az erdélyi unitarizmus kutatásának újraindításában, a KPTI-n is tanított, és Magyarországon is számos egyetemi tisztséget töltött be.
Balázs Mihály kifejezte háláját, hogy nem unitáriusként és nem is erdélyiként átvehette ezt a díjat.
„A tordai országgyűlésen elfogadott és a vallásszabadságot kihirdető határozat megalapozta Erdély és Európa számára az emblematikus együttélés alapját. A határozat igazolta a közös felelősséget, felvállalta a különbözőséget. Románia számára a tordai országgyűlés ezen határozata történelmi példa a harmonikus együttélésre, az egymás iránti tiszteletre. A határozat világos döntés volt egy többetnikumú és többvallású államban. Az egymás vallása iránti tisztelet olyan keresztény érték, amely Európa alapját képezte. Kötelességünk ezt megőrizni, fontosságát újra felfedezni. Habár nem szentesítette a modern vallásszabadságot, de egy lépés volt a pluralizmus, a méltóság és a szabadság fele. Ezek azok az alapvető értékeket, amelyek összehoznak minket, és amelyekre demokratikus társadalmat lehet építeni” – tudhattuk meg Nicușor Dan államfő üzenetéből, amelyet magyarul Jobbágy Júlia lelkész olvasott fel.
„A tordai országgyűlésen elfogadott, a vallásszabadságot szentesítő határozat hivatkozási pont Erdély és Európa történelmében. A tordai határozat egy korai precedens a vallási pluralizmus elindulását illetően, amely kimondja: a vallásos sokféleség nem fenyegetés, hanem valóság, amihez toleranciával kell viszonyulni. A román állam és a felekezetek közötti kapcsolat a párbeszéden alapul, és egybecseng a vallásszabadságra vonatkozó határozattal is. A határozat nem volt tökéletes, de bátor volt, mert rámutatott, hogy a különbözőséget nem megsemmisíteni, hanem értékesíteni kell” – mondta Ciprian Vasile Olinici vallásügyi államtitkár.
„Amikor Erdélyben a vallásszabadság ünnepére ülünk össze, arra a kérdésre keressük a választ: hogyan kell és lehet együtt élni, hogy képesek vagyunk-e felismerni, mit jelent együtt élni a közös világban, mit jelent ma is szabadnak lenni vallásban, hitben. A vallásszabadság határozata nem megváltani akarta a világot, hanem élhetőbbé tenni. Nem az eszme ünnepélyes kinyilatkozása volt, hanem bátor politikai döntés” – mutatott rá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: nem engedhetjük, hogy a szabadság nevében azokat a gyökereket akarják elvágni, amelyek ezt a szabadságot létrehozták. „Együtt élni sokszor nem könnyű, szabadságban élni sem könnyű, de másképp nem lehet. Mindez nem marad meg magától: figyelmet, időt, intézményeket, embereket kér, akik készek szolgálni. A szabadság akkor marad meg, ha erősek a közösségek” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Yoshinori Shinohara buddhista lelkész angol felszólalását Rácz Norbert unitárius lelkész ismertette magyarul. Ebből megtudtuk: a tordai határozat a világ első vallásszabadságot garantáló törvénye volt. A reformáció viharos korszakában új innovatív vallási politikát vezetett be, tiszteletben tartva a vallási sokszínűséget. Ma, amikor súlyosan megsértik a vallásszabadságot, ez az ünnepség felbecsülhetetlen jelentőséggel bír a vallásszabadság megőrzése szempontjából.
Kovács István unitárius püspök szerint a vallásszabadságra vonatkozó határozat elfogadóit az Isten iránti hit és szeretet vezérelte, ez pedig Erdély megmaradását segítette elő. „A vallásszabadságra vonatkozó határozat után Erdély nem lett a mennyei béke földi színtere. A különböző felekezeteknek van miért megkövetni egymást. De a vallások sokszínűségét megélő világot teremtett. Erdélynek a megmaradást biztosította” – mondta Kovács István unitárius püspök, aki azt is elmondta: 2025-höz hasonlóan 2026-ot is a küldetés évének hirdeti meg a Magyar Unitárius Egyház, ugyanakkor a 125 éve született unitárius lelkész, Balázs Ferenc-emlékévvé is nyilvánítja. Az ünnepi alkalom koszorúzással zárult Dávid Ferenc szobránál, ahol Farkas Emőd főgondnok mondott beszédet.
