Az örökség aktív megőrzése, átadása közös és fontos feladat
A Kallós Zoltán 100 gálaest házigazdája, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója felidézte: Kallós Zoltánhoz baráti és munkatársi kapcsolat fűzte, ennek jelképeként említette azt a mellényt is, amelyet maga a néprajzkutató készített számára. Utalva a temetésen elhangzott gondolataira, úgy fogalmazott: Kallós Zoltán halálával bástya omlott össze az erdélyi magyar kultúrában, ugyanakkor ma már világosan látszik, hogy az általa létrehozott szellemi erődítmény képes megvédeni mindazt az értéket, amelynek megőrzésére egész életét áldozta. Ennek garanciáját a Kallós Zoltán Alapítvány munkájában látta, amely következetesen viszi tovább az örökséget.
Balázs-Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az évforduló alkalmat ad arra, hogy ne csupán a tudóst, hanem az embert, a tanítót idézzék meg. Kallós Zoltán kitartásának és hitének gyökereit a családi háttérben jelölte meg, különösen édesanyja példájában, amelyből a hála és a megmaradás ereje sugárzott. Úgy értékelte, hogy az ünnepelt gazdag tárgyi és szellemi örökséget hagyott maga után, amely sokak életét formálta. Hangsúlyozta, Kallós pontosan értette, hogy a hagyomány nem statikus örökség, hanem életforma, amelyhez hűséggel és elkötelezettséggel kell viszonyulni. Kiemelte azt a csendes bizalmat is, amellyel másokat támogatott, és amely ma is irányt mutat az alapítvány munkájában. Szerinte a jelen feladata már nem pusztán az emlékezés, hanem az örökség aktív továbbéltetése a fiatal generációk körében.
Brendus Réka a Nemzetpolitikai Államtitkárság képviseletében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetét tolmácsolta, amely az erdélyi műveltséget a nemzeti örökség egyik legértékesebb elemének nevezte. Az üzenet szerint a hagyományok csak akkor válhatnak megtartó erővé, ha vannak, akik felkutatják és továbbadják azokat. A miniszterelnök-helyettes Kallós Zoltán életművét ilyen küldetésként értékelte, kiemelve a válaszúti központ létrehozását és a moldvai, mezőségi gyűjtőmunkát, amely nemcsak dallamokat, hanem közösségi sorsokat is megőrzött. A gondolat szerint a gyűjtés egyszerre volt tudományos és erkölcsi tett, amely generációkat indított el a néprajz, a zene és a tánc területén. Az üzenet hangsúlyozta azt a felismerést is, hogy az identitás megőrzése folyamatos erőfeszítést igényel.
A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, Kiss János szerint Kolozsvár méltó helyszín az emlékezéshez. Beszédében Kallós Zoltánt a magyar népi kultúra rendíthetetlen szolgálójaként jellemezte, aki a múlandó helyett az időtálló szépséget kereste. Rámutatott, hogy a népviseletben, a dalokban és a táncokban a múlt és az identitás mély rétegeit látta meg, és ezt a belső értéket igyekezett felszínre hozni. Felidézte, hogy több mint tizenötezer dallamot gyűjtött össze, de talán még ennél is fontosabb az a példa, amelyet a közösség szolgálatában mutatott. Hangsúlyozta: az általa létrehozott és inspirált intézmények és közösségek ma is élnek, bizonyítva, hogy öröksége folytonos.
Székely István, az RMDSZ alelnöke arra mutatott rá, hogy Kallós Zoltán neve mára fogalommá vált, amely sajátos szemléletet és erkölcsi tartást jelöl. Értelmezése szerint munkássága azt bizonyítja, hogy a hagyomány nem a múlt díszlete, hanem a jelen egyik lehetséges nyelve. Kiemelte: a néprajzkutató nem kívülről szemlélte a közösségeket, hanem részévé vált azoknak, így tudott hiteles tudást közvetíteni. Hangsúlyozta a táncházmozgalom jelentőségét is, amely révén a hagyomány a városi fiatalok számára is élő tapasztalattá vált. Úgy vélte, Kallós legnagyobb öröksége az a híd, amelyet múlt és jelen között épített, és amely ma is felelősséget ró a közösségre.
Nagy János, a Miniszterelnöki Iroda vezetője személyes emlékeket idézett fel a tíz évvel korábbi, kilencvenedik születésnapi ünnepségről, amelynek hangulatát meghatározónak nevezte. Úgy fogalmazott, hogy már akkor is időn és téren átívelő közösségi élmény részesei voltak, amely ma is összeköti az emlékezőket. Kiemelte, Kallós Zoltán kapaszkodót adott a magyarságnak a népi kultúra révén, ugyanakkor a kapaszkodás felelőssége már a jelen generációké. Hangsúlyozta a magyar kormány elkötelezettségét az örökség támogatása mellett, valamint az alapítvány szerepét abban, hogy fiatalok százai kapcsolódhassanak a magyar kultúrához. Zárásként arra hívta fel a figyelmet, hogy a legméltóbb emlékezés a megkezdett munka folytatása, mert a kultúra fennmaradása a közösség jövőjének záloga.
Kallós Zoltán életművét és szellemi örökségét koncertszínházi előadással idézték meg a Kallós Zoltán Népzeneiskola növendékei, akik a zene, a tánc, a narráció és a vetített archív felvételek eszközeivel mutatták be az etnográfus gyűjtőmunkáját, valamint a magyar népzene és néptánc hagyományára gyakorolt meghatározó hatását.
