Milyen hatással lehet egy esetleges 2026-os magyarországi kormányváltás az erdélyi intézményes támogatások (Sapientia, Bethlen Gábor Alap, Rómer Flóris-terv, oktatás-nevelési támogatás stb.) rendszerére, különösen, ha szóba kerül ezek radikális átalakítása/megszüntetése? – érdeklődtünk Schiffer András volt országgyűlési képviselőtől. „Fogalmam nincs, de szerintem másnak sincs erről fogalma. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy kormányváltás lesz Magyarországon. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg az elmúlt harmincvalahány év magyar választásain az ellenzék rendre terítette ki lapjait a nemzetpolitikát illetően, hogy mit tenne másként, mint a kormány, jelenleg nemcsak a nemzetpolitikában, általában a legkülönfélébb közpolitikai területeken se világos, hogy a legfőbb kihívó pontosan mit tenne másképp, mint a kormány. Ha csak a napi hírfolyamot nézem, alapvetően hergelés megy, lefényképeznek egy vitorlást, villát, kórházat, generálják a felháborodást a közösségi oldalakon. Bőven lenne alternatíva a nemzetpolitikában is ahhoz képest, ahogy a Fidesz kezeli a határon túli magyar szervezeteket, jelen pillanatban erről nem nagyon hallani. Az elmúlt tizenöt évben a parlamenti ellenzék pártjai rendre elmondták azt, hogy mit tennének másként akár a nemzetpolitikában is, ám most erről nem hallani semmit.”
A hallgatóságot humorosan „román földön” üdvözlő Hont András szerint gyökeresen, rohamtempóban változott az életünk, de ez a szédítő fejlődés megtorpanni látszik. Mintha a társadalmak most válaszolnának erre a felgyorsult időszakra. Tévhit, hogy „nincs más dolgunk, mint bízni a fejlődésben, a tudomány, az emberi értelem mindent le fog győzni”. Régebb elképzelhetetlen lett volna a Georgescu-féle, országot megfordító jelenség.
Erre Schiffer András újabb furcsa példákat hozott fel: Klaus Iohannis volt államfő mandátuma lejárta utáni elnökségét, s az idei németországi választáson a TikTokon hirtelen felépített pártot. Ő az európai változásokat az őshonos kisebbségek szemszögéből közelítette meg. Úgy vélte, a választók egyre nagyobb hányada nem adott helyhez, hazához kötődik, hanem lebocsájtott véleménybuborékokhoz. Jó példa, miképpen váltották le a „be vagyok oltva” profilképeket 2022-ben a kék-sárga ukránpártiak. Nagyobb közelséget éreznek az emberek a tőlük távol levő, de hasonló nézeteket valló internetes „ízléstársak” iránt. Így felszámolódik a demokratikus közösség minimuma, ez a folyamat pedig az őshonos kisebbségek alappilléreit is kikezdi. Reménytelennek látja az EU-s kisebbségvédelem kérdését (lásd Minority SafePack).
A profilcserékhez hozzászólva Hont András úgy vélte, „az elkövetkező éveink arról fognak szólni, hogy az ember vissza tudja-e hódítani a helyet, hogy a fizikai létnek van-e jelentősége, avagy életünk pusztán virtuálisan leélhető”. A Kárpát-medencében, szűkebb értelemben, Erdélyben egymással rivalizáló etnikai népcsoportok voltak/vannak. Vajon el tud-e jutni ez a sok nép oda, hogy „értékként tudja felfogni a másik létezését”? Amikor egy nép eltűnik (például a szászok), a többség csak „skanzen módon, múzeumi tárgyként” tudja megőrizni őket, így lett a csalódást jelentő Iohannis „a legnagyobb román”. Könnyű egymás ellen kijátszani az itt élő népeket, a fejünk fölött gondolkodnak rólunk Washington, Brüsszel és Berlin politikai irányformálói.
Schiffer András pozitívnak látja, hogy Tusványost újabban megelőzi a magyar és román miniszterelnök találkozója. Az itt élő népek lassan rádöbbennek, ha „továbbra is öldöklő játszmát folytatnak egymással, akkor nem kell túl sok évtized ahhoz, hogy a többséget is a skanzenben kell majd mutogatni”. A Kárpát-medence egy hely az itt élő népekkel együtt, viszont az Európai Unió (EU) nem az, nincs EU-s identitás. A „globális mélyállam, a progresszív politikák” a hirtelen előtűnő, beszóló internetes influenszerekre épít, hogy a helyben gyökerező struktúrák haljanak el. Egyszerűen nem értik, hogy miért kell fennmaradjanak az őshonos kisebbségek.
Felszámolódunk, ha nem cselekszünk
Hont András az influenszerek jelenségét jelentősnek nevezte, hiszen „a hagyományos újságírás megszűnt”. Az unióban lényegében a magyarokkal jelent meg a kisebbségi probléma, „se lenyelni, se kiköpni nem tudják”. A megoldás, hogy ne várjuk Brüsszeltől, a távoli döntéshozó testületektől a sors jobbra fordulását, hanem a helyi közösségek szerves működésétől. Szerinte nagyon rossz, ha csak „panaszkultúránk” van, sokkal több kell a Kolozsvári Magyar Napokhoz hasonló eseményekből. Ironikusan vázolta, mi történik, ha az EU bürokráciája hirtelen rájön a kisebbségvédelem fontosságára (öt évig tanakodhatnak egy határozattervezeten). Hozzátette: elsősorban a kisebbségek exisztenciás létét kell biztosítani (lásd kárpátaljai magyarság).
Érdekes okfejtést hallhattunk tőle arra vonatkozóan is, hogy az „elmaradott” balkáni, kelet-európai országok román diaszpórája miképpen szavazott Nicuşor Danra, és a nyugat-európai román szavazók tömegével álltak ki George Simion mellett. A megválasztott politikusoknak a választókhoz kellene lojálisnak lenni, nem jó pontokat szerezni nyugati hatalmi központoknál, ahol maximum „a nagy becsben tartott lakáj” pozíciójáig tudnak eljutni.
Schiffer ezzel szemben a kisebbség megmaradását alapvetően kulturális kérdésnek tekinti. Miért alapértelmezett az, hogy amerikai tucatfilmek, egyetemek, tudományos folyóiratok jelentik a mércét? Hiszen ezek nem értik a kelet-európai társadalmi folyamatokat. „Ha Európa a saját kultúrájának értelmezését nem ragadja vissza az amerikai klisékből, akkor nemcsak a kisebbségek, hanem az európai népek kulturális identitása néhány generáció alatt fel fog számolódni” – ítélte meg. Ehhez Hont hozzáfűzte, hogy a kommersz kultúra fölényét és az amerikai agyelszívást tudomásul kell venni, ameddig Európa nem fektet be annyit a kutatás+fejlesztésbe, mint az Egyesült Államok.
A „semmi” a 2026-os magyar választáson
A publicista a jövő évi magyarországi választásokról úgy fogalmazott: ezek a valóság/nem valóság között dőlnek majd el, és nem lehet megmondani, hogy a „turbó-Georgescu” mögé felzárkozottaknak mi lesz a határon túliakra vonatkozó politikája, mert nekik nincs ilyen. Schiffer is azt látja, hogy a B verzió helyén „egy politikai piramisjáték áll”. Riasztónak vélte, hogy a milliós nagyságrendű választó azt mondja, „számára teljesen mindegy, mi történik a választás másnapján”. Hont elemezte a „semmit se gondolunk semmiről” politikustípust, amivel a Fidesznek és más pártoknak is el kell számolnia.
A Varga Mihály Márton televíziós műsorvezető moderálta beszélgetés ezután országról országra ugró rövid és szókimondó külpolitikai fejtegetésekkel zárult.
