A főtitkár szerint az európai szövetségesek komoly biztonsági aggodalommal figyelik Teherán tevékenységét. Rutte arra utalt, hogy az iráni rezsimhez köthető fenyegetések és merényletkísérletek több NATO-országban is aggodalmat keltenek. Mint mondta, Európában jól ismert, milyen következményei lehetnek Irán lépéseinek. Példaként említette az iráni diaszpóra ellen irányuló támadáskísérleteket, valamint azt, hogy Hollandiát – saját hazáját – is folyamatos fenyegetések érik Teherán részéről.
Noha egyes európai vezetők – köztük Emmanuel Macron francia elnök és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök – kritikát fogalmaztak meg az Irán elleni fellépéssel kapcsolatban, Rutte hangsúlyozta, a NATO-tagállamok kulcsfontosságú támogatást nyújtanak az Egyesült Államoknak, ami lehetővé teszi az amerikai–izraeli műveletek folytatását – írta a zn.ua ukrán hírportál.
A NATO erői ugyanakkor továbbra is készen állnak a szövetség területének védelmére, miközben a Közel-Keleten fokozódik a feszültség. Rutte utalt az Iránból Törökország légtere felé indított rakétára is, amelyet a NATO légvédelmi rendszerei megsemmisítettek, így az amerikai célpontok biztonságban maradtak.
A NATO alapító szerződésének 5. cikkelyéről – amely kimondja, hogy a szövetség egyik tagja elleni támadás az összes tag elleni támadásnak minősül – a főtitkár azt mondta, a szövetség szándékosan hagy bizonyos fokú bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor lép életbe ez a rendelkezés.
„Teljesen érthető okokból mindig elég homályosan hagyjuk, hogy mikor lép életbe az 5. cikkely. Tudatosan tartjuk fenn ezt a bizonytalanságot, hogy ne adjunk támpontot az ellenfeleinknek” – fogalmazott Rutte. Hozzátette, amennyiben a cikkelyt alkalmaznák, a NATO azonnal nyilvánosságra hozná a döntést.
A főtitkár hangsúlyozta, a szövetség vezetése és katonai erői mindent megtesznek annak érdekében, hogy a NATO képes legyen megvédeni – és meg is védje – területének minden centiméterét. Emellett a Közel-Keleten lévő partnerekkel is együttműködnek a biztonság erősítése érdekében.
Az 5. cikkelyt a NATO történetében eddig mindössze egyszer alkalmazták, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően, amikor az európai szövetségesek az Egyesült Államok támogatására csatlakoztak az afganisztáni katonai műveletekhez.
