A Puck Bábszínház születésnapi programjának összeállítása kapcsán Csog Brigitta elmondta, igyekeztek a műsort a „Puck képére formálni”, amelyben kis újdonság, újszerű esztétika is szerepel, amelyet a román társulat Drakula. Szörnyeteggé válásom története című előadása képvisel a berlini Merlin Bábszínház sajátos és formabontó munkamódszerének és vizuális világának köszönhetően.
Az irodalmi titkár szerint az Eljöhetnél hozzám! című előadás a Puck Bábszínház múltját idézi, hiszen az intézmény egyik legfontosabb alapítójának, Kovács Ildikónak a munkája. A Fun fact című produkció kapcsán pedig úgy fogalmazott, a Puck egyik fontos sajátossága, hogy ugyanazon intézmény keretében két tagozat működik. Fontosnak tartották, hogy a születésnapi programsorozatba ezt az előadást is beillesszék, hiszen a két társulat közös produkciójának az együttélés a központi témája.
Csog Brigitta azt is elmondta, bár nem kerek évfordulót ünnepelnek, úgy gondolják, a számvetés és a visszatekintés fontos, hiszen körülbelül négyévente újabb generáció érik nézővé, így a színház számára elengedhetetlen a megújulás. Hozzátette, az évforduló jó alkalom arra, hogy találkozhassanak a közönséggel.
Megtudtuk, a születésnapi eseményekre való felkészülés sok próbát és ötletelést igényelt, de ilyenformán jó alkalom nyílt arra, hogy a Puck munkatársai összegezzék az elmúlt évet, valamint felmérjék a közönség visszajelzéseit és a repertoárt.
Csog Brigitta azt is elárulta, a nézők számára meglepetéssel készültek, amelyet a bábszínház közösségi oldalain lehetett követni. Háromrészes interjúsorozatot osztottak meg, amelyben a színház lakói szólaltak meg. A Puck Facebook-oldalán azt írták, „szereplőink nagyon örülnének, ha ti is becsatlakoznátok a beszélgetésbe és megírnátok kommentben a kérdéseiteket és azt is, hogy kikre lennétek még kíváncsiak a bábszínház kis lakói közül”.
Drakula – vámpír születik
Nem sűrűn szoktunk elgondolkodni az ismert vámpír, Drakula „életútján”. A berlini Merlin bábszínház erre tett kísérletet: Drakula. Szörnyeteggé válásom története címmel a mindenki által ismert vérszívó háttértörténetét vitték színpadra. A színház honlapján olvasható leírás szerint az előadás nem a mindenki által ismert történetet akarja újra elmesélni. Keretként használva azt, megmutatja a legkisebbeknek, hogy milyen problémákhoz vezethetnek az előítéletek, ugyanakkor az empátia és a megértés közösségépítő erejére is rávilágít. A nonverbális előadás vizualitása, fényjátéka és zenéje is Tim Burton amerikai rendező bizarrul ismerős világát idézi, elég, ha csak a Halott menyasszony vagy a Karácsonyi lidércnyomás című stop-motion animációira gondolunk.
Ez nem az az előadás, amit a bábszínházaktól megszoktunk; a vidám dallamok, a meleg színek és a kedves szereplők helyét a hideg színek, a sejtelmes dallamok és egy komplex vámpír veszi át. A nem mindennapi szereplők Andreea Bolovan és Robert Trifan bábművészek által elevenednek meg. Az előadást hét éven felülieknek ajánlják.
Az otthon nyomában
Mindenki tartozik valahová. Ez az egyik alaptézise az Eljöhetnél hozzám! című előadásnak. A Kovács Ildikó által rendezett és Varga Ibolya által felújított 45 perces darab John Lawson amerikai gyermekíró regényét dolgozza fel, amelyben egy árva fiú keresi a szüleit és azt a helyet, ahová tartozik. Útközben találkozik a Madárijesztővel, aki úgy köszön el tőle, ahogy az Appalache-hegységben szokás: „Eljöhetnél hozzám!” Mire a kisfiú meglepő választ ad: „Menjünk!” A Madárijesztő révén főhősünk megismerkedik a Rókával, a Boszorkával és sok más szereplővel, akik be- és elfogadják, gondját viselik. Ez az előadás sokkal inkább nyújtja azt, amit az ember bábjátéktól megszokott: a meleg színek dominálnak, kedves, ám nem egysíkú karaktereket ismerhet meg az aprónép és még a cselekményben is részt vehet, hiszen a darab néhány pontján a szereplők a közönségtől kérnek segítséget.
Mosolygós gyermekeket láthattunk a nézőtéren, akik tűkön ülve várták, vajon megtalálja-e a kisfiú a helyet, ahová tartozik. Az előadást négy éven felülieknek ajánlják, a közönségben pedig a legkisebbektől a kicsit nagyobbakig sokan megfordultak. Mi sem példázza ezt jobban, mint egy véletlenül elcsípett jelenet. Az előadás egy pontján beköszönt a tél, a készítők a havazást vetítő segítségével oldották meg. Az egyik kislány, aki már valószínűleg iskolás, így szólt az édesanyjához: „Ez a hó csak vetítve van!” Ezzel párhuzamosan másik kislány, a hópelyhek láttán izgatottan suttogta: „Anya, nézd, havazik!”
Együtt könnyebb
„Fun fact! Tudták, hogy körülbelül harminc kilométerre Kolozsvártól, Bonchida és Válaszút környékén kék pillangófaj található, amely szimbiózisban él a vörös hangyákkal?” – teszik fel a kérdést a Puck Bábszínház művészei a Fun fact című előadás elején. A magyar és a román társulat közös munkájának eredményeként létrejött produkció kiindulópontja a térségben honos kék pillangók és vörös hangyák együttélése. A szimbiózisban élő állatok történetén keresztül a Puck Bábszínház előadása az elfogadásról, a kommunikáció fontosságáról és a nemzetek közötti együttélésről szól. A Delia Gavlițchi rendezésében készült alkotás elején a színészek is elmondják, a darab üzenete, hogy mindenki hasznos a társadalom számára.
Ami az előbbiekben taglalt produkciókhoz képest más, az az, hogy itt a művészek – Balogh Dorottya, Andreea Bolovan, Domokos Szabolcs, és Robert Trifan – nem a takarásban, vagy fekete csuklya mögé bújva játszottak, hanem ők maguk – néhol a szerepükből kilépve –, az arcmimikáik, a mozdulataik, a ruháik szerves részét képezték az előadásnak.
A Fun fact tanmese az elfogadásról és arról, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek. Az előadás végén Lucian Boldor közönségszervező a kiérkező gyermekeket arról faggatta, tetszett-e nekik az előadás. Többen sűrűn bólogattak, két kisfiú azonban úgy válaszolt, néhol nem igazán értették, miről volt szó. A színházat elhagyva a fiúkat kísérő hölgy készségesen magyarázta, hogy az előadás a román–magyar együttélésről szól. A témához a fiúk is hozzászóltak, miközben távolodtak, a hangfoszlányokból kiszűrődött, valószínűleg még hosszasan beszélgetnek majd az előadásról. Elégedetten nyugtáztuk, hogy a társulat célt ért: kérdéseket fogalmazott meg, párbeszédet kezdeményezett, elgondolkodtatott. Boldog születésnapot, Puck Bábszínház!
