Azt kellene elfogadniuk a feleknek, hogy nem létezik tökéletesen működő rendszer. Sokkal inkább a működtetők önmegtartóztatásán, alázatán, törvénytiszteletén és szakmaiságán múlik egy rendszer sikeressége, hiszen formailag, papíron át lehet venni sokféle külföldi modellt, de sokkal nehezebb megtölteni azokat a demokrácia szellemiségével, szakértelemmel. A Traian Băsescu által kezdeményezett hazai igazságügyi reform is azért siklott ki, mert nyugati elvárás nyomására létezett egy nemes szándék: a közélet korrupt politikusoktól való megtisztítása. Washington és Brüsszel áldását adta a projektre, viszont a kivitelezés már jellegzetesen romániai stílusúra sikeredett: alapvető eljárásbeli szabályokat, alkotmányos elveket tiportak lábbal azt gondolva, hogy a nemes szándék felmenthet a felelősség alól és az eszközök már nem számítanak. Sikeres rendszert azonban az eljárások, a szabályok és az alkotmány betartása nélkül nem lehet működtetni. Tehát az eszközök, a cél felé vezető út ugyanolyan fontosak, mint az elvek és a végső szándék.
A Velencei Bizottság előzetes jelentése egyelőre az ellenzéknek ad muníciót, de azt is látni kell, hogy senki nem tévedhetetlen a nemzetközi politikában. Elég, ha csak az iraki háborúra gondolunk, amelyet, mint utólag bebizonyosodott, felelőtlenül indítottak a terrorizmus visszaszorításának nemes célja által vezérelve. Ezért úgy gondolom, nagy hiba fetisizálni a Velencei Bizottság álláspontját, amely később részletesebben is meg fog jelenni.
Romániának azt kellene megtanulnia a félresiklott igazságügyi reformból, hogy Nyugat nyomására nem szabad bármit elfogadni. Csak természetes, ha Nyugat elvárja, Románia szorítsa vissza a korrupciót, hiszen ez nekünk is jó. De ezt csak akkor lehet elérni, ha jogállamiságot maradéktalanul mindenki betartja és az emberi jogokat senki sem tekinti holmi úri huncutságnak.
Kövesi távozása a DNA éléről elindíthatna egy ésszerű párbeszédet a szemben álló felek között. De ehhez Románia nem spórolhatja meg azt a jelentős erőfeszítést, ami egy itthon is működő, életképes, európai szellemiségű reform elfogadtatásához és kivitelezéséhez szükséges. Amíg az ellenzék lépten-nyomon Nyugattal takarózik, nem fogunk előrelépni, hiszen a román politikának kell megtalálnia azt a középutat, ami mind az ellenzék, mind a kormányoldal elvárásait egyesíti, vagy legalább közelíti egymáshoz. Ugyanígy a kormányoldalnak is le kell mondania az államfő okafogyottá vált felfüggesztéséről, az esetleges újabb amnesztiát biztosító sürgősségi kormányrendeletekről és az ehhez hasonló politikailag öngyilkos tervekről.
Nyugat továbbra is modell kell legyen, de ő legfeljebb elvi elvárásokat fogalmazhat meg. A hogyanról, a mikéntről Romániában kell dönteniük az erre illetékes politikai döntéshozóknak. Csak így lehet tartós és sikeres változásokat elérni.
