LUKÁCS ORSOLYA-IZABELLA
KOVÁCS DOLORES-VIVIEN
– Ha most alakulnátok, 2025-ben, miben lenne más a BSW?
Matyi: – Biztosan sokkal amatőrebb lenne, mert nem lenne ennyi tapasztalatunk. Viccet félretéve, mindig azt csináltuk, amit szerettünk volna. Sosem befolyásoltak minket sem a trendek, sem pedig az elvárások a közönség vagy akár a szakma irányából. Szóval, ha most kezdenénk, ugyanezt csinálnánk – feltéve, ha ezt szeretnénk csinálni.
Gabi: – Egyetértek Matyival. Ha most kezdenénk, nyílván teljesen más zene lenne ránk hatással, mint anno. Tehát valószínűleg azt a fajta zenét csinálnánk, ami most működik, mert ezt hallgatnánk.
– Volt olyan dalotok, amiben ti nem hittetek, de mégis hatalmas siker lett?
Gabi: – Nekem a Yaay volt az a dal.
Matyi: – Igazából én mindig minden dalunkban hiszek, úgyhogy nem ért különösebb meglepetés. Persze voltak kiemelkedőbb dalaink, mint a Yaay – ahogyan a Gabi is mondta –, amin meglepődtem, hogy akkorát ment. Ugyebár ez hozta meg nekünk az áttörő sikert. Egyébként egy másik ilyen dalunk a Lidokain volt – őszintén, én nem számítottam arra, hogy ekkora siker lesz.
Gabi: – Amikor Matyi megmutatta nekem a Lidokain refrénjét, én mondtam neki, hogy ez lesz a legjobb dalunk, ever. Matyi viszont nem érezte különösebben kiemelkedőnek, mindig mondta, hogy „Áh, jó dal, jó dal, viszont annyira mégsem.”. Én az első perctől éreztem, hogy ez top sláger lesz – és szerencsére be is igazolódott a sejtésem.
– Matyi te miért gondoltad azt, hogy ezek a számok – Yaay és Lidokain – nem lesznek akkora slágerek?
Matyi: – A Yaay-nál tudtam, hogy az egy átütő dal lesz. Igazából az előadó mindig csak érzi, tippelget, találgat, hogy melyik száma lesz majd kiemelkedőbb, de mindig a közönség dönt. Szóval nem lehet előre tudni, nagyon sok mindentől függ. Van például az a feltételezés, ha az előadó ugyanazt a dalt két különböző periódusban adja ki, teljesen más reakciót kap a közönségtől, más sikere lesz. Vagy egy ehhez hasonló példa, hogy egy bizonyos dal lehet csak 2-3 év múlva válik slágerré. Szóval nagyon sok mindentől függ.
– A dalaitokban különböző stílusokat ötvöztök. Honnan tudjátok, hogy mikor kell kicsit „poposabbra”, mikor kicsit „rapesebbre” venni a figurát?
Matyi: – Tudod, nem azt csináljuk, amit kell, amit elvárnak tőlünk, hanem, azt amit szeretünk és érzünk.
Gabi: – Így van. Igazából soha nem gondolkodunk azon, hogy milyen dalt szeretnénk csinálni. Beülünk a stúdióba, Matyinak vagy akár a Norbinak van valamilyen ötlete, amit zenében megvalósítanak, arra pedig jön egy ötlet, amiből megszületik maga a dal.
Matyi: – Én viszont itt másképp fogalmaznék. Szerintem pont arra koncentrálunk, hogy milyen dalt szeretünk vagy szeretnénk csinálni, és nem arra, hogy milyent kellene csinálnunk. A trendeket kerüljük, soha nem az aktuális zenei divatokat követjük, hanem azt, ami nekünk tetszik. Például, amikor a latin vagy a reggaeton volt a trend, én akkor sem akartam abban a műfajban írni, mert azt nem szeretem. Viszont amikor az afro lett a trend, eldöntöttem, szeretnék én is ilyen dalokat csinálni – és így is lett. Tehát mindig azt csináljuk, ami nekünk tetszik.
– Ki a „főnök” a stúdióban, és ki a „laza gyerek”?
Gabi: – Én vagyok a főnök, rajtam múlik minden.
Matyi: – Szeretném, ha ezt szó szerint beírnátok: Gabi a főnök, a „capo di tutti capi”.
Gabi: – Viccet félretéve, természetesen Matyi a főnök a stúdióban, az ő iránymutatása szerint megyünk, ő a zenekar vezetője is – tehát ő a maxi boss.
Matyi: – Egyébként nem gondolom így, hogy valaki ,,főnök” és „nem főnök”, közös a meló, de nyilvánvalóan minden lónak kell egy fej, ami után megy – ebben a bandában pedig én vagyok a lónak a feje. Tehát ez nagyon fontos, és ami még szintén az, hogy a BSW azért tud lassan 20 éve együtt működni, mert mindenkinek megvannak a szerepei, és mindenki tudja, hogy mit kell csinálnia. Emiatt tudunk együtt maradni – sok más együttessel ellentétben –, hogy itt megvan az egység.
– Ha már említetted, hogy jövőre lesz 20 éves a BSW, terveztek valamilyen jubileumi koncertet vagy akár turnét?
Matyi: – Aréna-koncertet tervezünk, most jelentettük be pár napja. A Budapest Parkos koncerten jelentettük be az Arénát, és hál’ Istennek nagyon jó visszajelzést kaptunk a Budapest Parkos közönségtől és a szakmától is egyaránt. Illetve az Aréna is óriási érdeklődést mutat felénk – pár nap alatt ilyen tizenvalahányezres visszaigazolás érkezett. Úgyhogy nagyon kíváncsian várjuk a jegyindulást, ami – most már eláruljuk nektek – július 10., 10 óra 10 perckor indul, csak a törzsvásárlóinknak. Tehát csak az tud venni jegyet, aki VIP GANG MEMBER tag. (Még a Vibe fesztiválon készült az interjú, azóta a jegyek több mint fele elkelt az említett koncertre. Szerk. Megj.)
– Mi a legjobb fesztivál-storytok?
Matyi: – Úristen, annyi van. Nem tudok csak egyet mondani, ami kiemelkedő.
Gabi: – Rengeteg van, de gondolom most helyit kellene mondani. Nekünk minden évben a Vibe Fesztivál maga a story. Nem tudom, Matyi mennyire hajlandó arra, hogy még itt maradjunk 4-5 órát – nagyon bólogat mellettem, szerintem azt mondja, hogy „igen”.
Matyi: – Nem, nem, pont azért bólogattam, hogy anyáddal beszéld meg ezt a 4-5 órát, hazafele úton majd telefonon keresztül.
Gabi: – Tavaly itt maradtunk még koncert után és irgalmatlanul nagyon jó történetek születtek – amik természetesen nem publikusak. De figyelj, én nagyon imádtam. Tavaly eljöttem a kedvenc cipőmben – hogy mondhassak egy jó storyt. Végig esett az eső, a sárban dagonyáztam, teljesen átázott az 1-es Jordanam, ezért levettem és betettem egy zacskóba. A zacskót odaadtam Matyinak – hazaérve ki szerettem volna mosni –, Matyi pedig hazavitte és kidobta. Úgyhogy jön nekem egy kilóval.
– Melyik a legjobb storytok a karrieretek kezdetéről?
Matyi: – Szerintem az, amikor Gabi születésnapján, miután megivott egy üveg Jägert, kihajolt lekapcsolni a villanyt a garázsban, majd pedig azzal a lendülettel be is borult a garázsba. Azóta sem értem, hogy maradt életben.
Gabi: – Lehetne még boncolgatni ezt a történetet, de ez még a Beerseewalk hajnalán volt, amikor alakulgattunk – tehát kb. 20 éve. De finoman jelzem, hogy azt az üveg Jägert ketten ittuk meg.
– Ti miből merítkeztek?
Gabi: – Jägerből... Nem, nem, azt nem szeretjük, csak az Absolut Vodkát…
Matyi: – Így van, csak az Absolut Vodka és Hell – és a Miller. De viccet félre téve, mindig a velünk történt helyzetekből, minket érő impulzusokból merítkezünk.
