A Meteo nézése közben az első dolog, amit megfogalmaztam, az volt, hogy a cikk megírása közben biztosan a Másik János és Szemző Tibor jegyezte filmzenét fogom hallgatni. Így tettem, és ahogyan szól a zene, újra a szereplőkkel, Berliozzal (Eperjes Károly) és Verővel (Varga Zoltán) kalandozhatok a szovjet Csajka autóban a kihalt gyárnegyedben, a város peremén.
A Meteo disztópikus, posztapokaliptikus, nyomasztó világban játszódik, amely néhány fiatal férfi életéről szól, akik elzárt alagútrendszerben élnek a város alatt, miközben a felszínen összeomlott a társadalom. A főszereplők ebben a világban próbálnak boldogulni és meggazdagodni. A projektbe Eckermant, azaz Felhőcskét (Kistamás László), a meteorológust is bevonják, később a meteorológiai állomás titkárnője – akit Esztergályos Cecília alakít – szintén csatlakozik hozzájuk.
A film a szabadság utáni vágyat, a rendszer széthullását, a szebb jövőbe vetett hit képeit tárja elénk, miközben a koszos, lepukkant tereken át csatangoló szereplők motivációit is megismerjük.
A vetítés utáni közönségtalálkozón Monory Mész András elmondta, a film keletkezéstörténete és utóélete szorosan összefügg a rendszerváltás előtti Magyarország légkörével. A forgatás 1988-ban zajlott, azonban a filmet végül 1990-ben mutatták be. Ez az átmenet nemcsak a témát, de a készítés körülményeit is meghatározta. Monory elmondta, hogy a Hunnia Filmstúdióban Simon György producer irányításával különösen szabad alkotói körülmények között dolgozhatott, nem alkalmaztak cenzúrát – ez abban az időben ritkaságnak számított.
A Meteo különleges képi világa kapcsán a rendező elmondta, a film teljesen analóg módon készült, ez „valamiféle különös bájt” kölcsönöz neki. Hozzátette, a díszletet sokszor saját kezűleg készítették el, ez egyfajta „manuális szépséget” hordozott.
A film a bemutatása után két éven át volt műsoron a budapesti Művész moziban, a rendező szerint az ilyesmi abban az időben példátlan volt. Elmondta, kezdetben nem számítottak rá, azonban a Meteo időről-időre visszatér a közönség elé, a huszonötéves évfordulóra kiadták DVD-n, és harmincöt év elteltével is vetítik. Monory Mész András úgy véli, hűséges közönség alakult ki olyan emberekből, akik a filmet többször is megnézték. A rendező szerint a zene, másrészt a színészek játéka máig erős elem – a Meteo talán ezek miatt válhatott kultfilmmé.
A beszélgetésen a Meteóban megjelenő, disztópikus, posztapokaliptikus hangulatú világról is szó esett. A filmben bemutatott kaotikus, vadkapitalista jövőkép tulajdonképpen előre megjósolta a közelgő társadalmi változásokat. A forgatás idején a változás szele már érezhető volt.
A Meteo sokak által vitatott alkotás, Papp Attila Zsolt elmesélte, a Filmtettfesztes vetítés apropóján cikket írt, a közösségi médiában megosztott írás kommentszekciójában a véleményüket sokan kifejtették. Az egyik felhasználó azt írja, a Meteo nagy kedvence, a zenéjét ma is sokszor hallgatja, másik hozzászóló úgy véli, a film borzalmas, emellett van, aki úgy fogalmaz, „határeset”. Papp Attila Zsolt szerint az, hogy a filmről írt szöveg ilyen heves vitát váltott ki, azt jelzi, hogy a Meteo máig képes generációkat megszólítani és diskurzust kezdeményezni.
