Székely Melinda magyartanár műsorvezetői minőségében köszöntötte az iskola eseményén megjelenő egyházi és közjogi méltóságokat: Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettest, Balla Ferenc megyei tanácsost, Drăgan Ovidiu polgármestert, Bihari Levente városi tanácsost, Rariga Imolát, a Téka Szórványkollégium igazgatóját, Vajda Dániel református esperest és Küsmödi Attila római katolikus plébánost.
Elsőként Baba Vera Gabriella igazgató szólt az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy a most ballagó nemzedék úttörő és nagyon összetartó. Ezt a mottóik is sugallják. A szárnyat bontó ifjaknak sikert és bátorságot kívánt. Drăgan Ovidiu polgármester az új életszakasz jelentőségét hangsúlyozta, s a helyi tanács és polgármesteri hivatal jókívánságait tolmácsolta, Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes pedig Kiss Jenő idézetével tolmácsolta tanácsait: „Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, / Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, / Nézz vissza… aztán ismét csak előre, / S indulj tovább az alkotó jövőbe.” Hangsúlyozta a megtett út és a célba érés jelentőségét is, illetve az útitársak jelentőségét.
Balla Ferenc megyei tanácsos az építés jelentőségéről beszélt, illetve arról, hogy a ballagók majd az iskola falai közt tapasztalt biztonságot vigyék tovább bármilyen zajos is a világ. Bihari Levente helyi tanácsos az emlékek megőrzésének fontosságáról és a kihívásokkal való megküzdésről beszélt. Rariga Imola a Téka Alapítvány nevében szólalt fel, és a szórványiskola, az itt folyó oktatás jelentőségét, különlegességét hangsúlyozta. A közösség jó hírét tovább vivő végzősökre büszke az intézmény – monda, s további tartalmas éveket és sikereket kívánt nekik.
A lelkészek áldása után a tizenegyedikesek búcsúztató dalai következtek. Az elhangzó szövegben név szerint említettek meg mindenkit, amely mosolyt és könnyeket is csalt a ballagók szemébe. A 12-esek búcsúműsora is az összetartozást volt hivatott még egyszer megmutatni. Gál Kata és Bocskor Ibolya beszédeit követően az osztályfőnökök köszöntek el. Ezekben is az összetartozás, a gyökerek, a miértek és a hogyanok kerültek mérlegre, hogyan érik majd meg mindaz, amit elvettettek? A teljesség igényét a gyökerek, az alakuló egyéniség és az értékrend is befolyásolja – fejtették ki. Áldásukat és jókívánságaikat adták osztályaikra, köszönetet mondva a szülőknek és a tanári karnak is.
Az összetartozásról, a szeretetről, a közösségről minden ballagó diák egy gondolatot mondott, majd egymás kezét megfogva kört alkottak. Ezt követően a díjak átadása következett. A Kemény-díjat idén Barabás Emőke kapta meg, aki négy éven át 10-es átlaggal végzett. Ugyancsak neki ítélték oda a Rotary club díját és az RMDSZ egyik díját is. A Téka Szórványkollégium díját Gál Kata kapta meg, míg a Fiatalok a közösségért díjat Bocskor Ibolya és Márton Ingrid kapta. Az RMDSZ díját Bocskor Ibolya és Juhos Botond is átvehette. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) díját Casián Anett kapta.
A ballagás első része a kulcsátadás motívumával zárult. A gratulációk után a diákok énekszóval vonultak a központban lévő örmény katolikus székesegyházba, megállva ás tisztelegve a Téka Alapítvány előtt. A templomban ökumenikus istentisztelet keretében közösen imádkoztak a ballagókért, adtak hálát az eddigi sikereikért. A református kórus és ifjak köszöntése után hagyományosan a tanári kar éneke zárta az ünnepélyt: „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el, legyen veled az Isten, kérjük, kísérjen el….” Majd az iskola szimbolikusan visszaadta a felnőtté vált gyermekeket a szülőknek. Az utolsó névsorolvasáskor a diákok átvették az osztályfőnökök búcsúajándékát, és szüleik kíséretében hagyták el a templomot. A közösség pedig meghatódva, könnyes szemmel gyönyörködött bennük, hiszen nem könnyű szembesülni az idő múlásával: a tegnap még szaladgáló kisgyermekekből komoly felnőttek lettek. Alig pár éve a szülők hozták őket kézen fogva az első évnyitóra, most már szüleiknél magasabbak, és határozott léptekkel indulnak szebbé tenni a világot. Hisszük, hogy úgy lesz!
Alábbi fotógalériánkban Riti József Attila képeit közöljük.
