Nagy kékség címen Nádudvary Mária textilművész és Nádudvary László ékszerész kiállítása látható júliusban a B’Art kávézóban. Már a kirakatban egy kifutókra, díjátadókra való, a kék árnyalataiban pompázó selyemruha fogad, benn további két hasonló csoda vár találó kendőkkel – mind Nádudvary Mária alkotásai, amelyekhez különböző ékszerek társíthatóak Nádudvary László kollekciójából, elsősorban ezüstből készült darabok muránói üveggel ékesítve (ez utóbbiak Szalma László üvegművestől), magyar népi motívumokkal, illetve réz és ezüst kombinálásával, tűzzománc díszítéssel is látható egy mutató nyakék.
A nyakbavalók mellé gyűrűk, fülbevalók, karkötők társíthatóak, személyes kedvenc a pávamotívumos szett. A belső térben Nádudvary Mária néhány faliképe is látható, ezeken a sálaknál nagyobb felületeken a kék, a víz további, csak művész által megjeleníthető részleteit, árnyalatait tárják fel. A művészkávézót Balázs László bőrdíszműves működteti az 1989. december 21. út (az egykori Bel/Magyar utca) 46. szám alatt, bor- és kávé-kínálattal várja a betérőket, akik a galéria falain egyrészt Balázs Péter festőművész és Kőrösi Ibolya textilművész alkotásait csodálhatják meg a falakon, továbbá időszaki kiállításoknak ad helyet.
A Nádudvary házaspár kiállításának a megnyitóján július 3-án, este Balázs László bevezetőjében a régi Kolozsvár történetébe, hangulatába vezetett be, ismertette a helyszínt, a B’Art kávézó koncepcióját, majd a két művésszel beszélgetett. Szó esett a kék szín jelentéséről és mindarról, amit ez a művészeknek jelent: a vízről, a természetről, az inspirációs tényezőkről, az alkotásmódról, a technikákról, az alapanyagokról, a tervekről.
Nádudvary Mária Csíkszeredában nőtt fel, ott járt képzőművészeti iskolába, nagymamája ihlette, és biztatta. Selyemmel és különleges, Franciaországból rendelt festékekkel dolgozik, az alkotásokra gőzölve rögzülnek a színek, így tartósak, nem halványodnak, a kendő, a ruha mosás nyomán sem fakul. Nádudvary László néptáncosként kezdte Kolozsváron, ez az élményvilág és közeg vezette az alkotás felé. Önállóan lett ötvössé, előbb a könnyebben hozzáférhető rézzel dolgozott, első ezüstolvasztóját saját kezűleg készítette. Erdélyben nem egyszerű, kényelmes, kikövezett pálya művésznek lenni, a házaspár vásárokra járt és jár, ott is ismerkedtek meg. A közös alkotás különböző kihívásokat, egymáshoz való alkalmazkodást hoz: Mária ezüstjéből is kezdett László dolgozni, hogy aztán egyre szebb tárgyakkal jelentkezhessen, szetteket sokszor azért készít, hogy a közös kiállításokon lehessen megmutatni. Amúgy nem a polcon szereti a dísztárgyait látni, hanem eladni, hogy használják, viseljék a termékeket.
Július végéig érdemes tehát egy kávéra, egy pohár borra a B’Art kávézóba betérni, s Nádudvary Mária és László hűsítő kékjeiben elmerülni.
