A film Gerendás Károllyal, a Sziget fesztivál alapítójával indít, aki elmondja, hogy a rendszerváltás után azt érezték, hogy a fiatalokat magukra hagyták. 1993-ban ezért szervezték meg az első Diákszigetet – a film alkotói is innen jegyzik a magyarországi fesztiválkultúra megalakulását. Gerendás mellett más fesztiválalapítók is megszólalnak, mint például Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert (Volt), Márta István (Művészetek Völgye) és Müller Péter Sziámi (Sziget). Továbbá olyan előadók és zenekarok is, mint Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag), Bagossy László, Bagossy Norbert (Bagossy Brothers Company), Járai Márk, Marsalkó Dávid (Halott Pénz), Sisi, Beton.Hofi, Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) vagy a Pogány Induló.
Magyarország az elmúlt évtizedekben fesztiválnagyhatalommá nőtte ki magát, a térképre rengeteg kisebb-nagyobb rendezvényt fel lehetne tenni, a film megpróbál ezekről átfogó képet adni. Több-kevesebb sikerrel, ugyanis az alkotók olyan fesztiválokat is bemutatnak, mint a Fekete Zaj, vagy az O.Z.O.R.A, ám ezekről nem tudunk meg sokat, ezeket a rendezvényeket a megszólalok helyenként ki is figurázzák. A Fesztiválország nem mindig adagolja jól az arányokat, hol sokat, hol keveset láttat, emellett az is jócskán érződik rajta, hogy a narratíváját a szponzorok is meghatározták. Például, teljesen indokolatlannak tűnik az a jelenet, amikor a sörcsapolás mesterségéről kezdenek el beszélni benne. Ugyanakkor az is hiányosság, hogy a film az érdekesebb, megosztó vagy nehéz témáknak sokszor csak a felszínét kapargatja, így például nem derül ki az sem, hogy mi vezetett a Volt vagy a Balaton Sound megszűnéséhez, de az alkotók azt a kérdéskört sem vitatják mélyebben, hogy az egyre súlyosbodó gazdasági válság a fesztiválkultúrában milyen változásokat indított el. Ezt körülbelül annyival letudják, hogy Müller Péter Sziámi azt mondja „nem a fesztiválokon van válság, hanem a világban”.
Összességében igényesen felvett és megvágott filmet láthattunk, de a nézőnek az lehet az érzése, hogy a szerkesztésnél a készítők nem tudták eldönteni, mit és milyen arányban mérjenek ki, de nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy olyan, mintha a kényes témákat tudatosan kerülték volna.
A Filmtettfesztes vetítés után közönségtalálkozót tartottak Csizmadia Attila rendezővel, aki a film alapötlete kapcsán elmondta, az elmúlt évtizedekben Magyarországon a fesztiválokon alakultak ki a legfontosabb közösségi terek, amelyek több generációnak nagyon komoly élményeket, valamint kulturális értéket adtak. „Tulajdonképpen ezt dokumentáljuk, és a film valahol tisztelgés a szervezők, a művészek előtt, akik nagyon sokat tesznek ezért. Emellett egyfajta megerősítés is abban, hogy érdemes belevágni dolgokba, mert nem veszíthetünk sokat, és ebből akár valami nagyon szép dolog is kisülhet” – fogalmazott a rendező.
A beszélgetésen a fesztiválok megszűnéséről is szó esett, Csizmadia Attila úgy fogalmazott, az, hogy trendek jönnek-mennek, rendezvények megszűnnek vagy más formában kelnek új életre, mind-mind természetes folyamat részei. „Nem az én tisztem megítélni, nem vagyok sem pesszimista, sem optimista, de változás történik” – mondta a meghívott.
A szereplők kiválasztásával kapcsolatban a rendező fontos szempontnak tartotta, hogy ne csak egyetlen generáció művészeit szólítsa meg, nem akarta, hogy a film pusztán archív felvételekre épülő, múltba révedő alkotás legyen, hanem azt szerette volna, hogy a jelenhez szóljon. Ezért törekedtek arra, hogy a Gryllus-féle kezdetektől egészen Sisin át a Pogány Indulóig a lehető legtöbb előadót megszólaltassák, és ezen keresztül mutassák be a sokszínűséget.
A Fesztiválországot Nagyváradon október 3-án, pénteken 20 órától a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában, valamint Temesváron 20.30-tól a Stúdió mozi nagytermében, emellett október 5-én, vasárnap, 19 órakor a csíkszeredai moziban és Gyergyóalfaluban a Petőfi Sándor Művelődési Házban vetítik.
