Starmer közölte, hétfő reggel egyeztetett III. Károly királlyal, majd arra kérte a Munkáspártot, dolgozza ki a vezetőváltás menetrendjét. Az új pártelnököt és egyben miniszterelnököt legkésőbb szeptemberig, a parlament új ülésszakának kezdetéig kell kiválasztani.
A távozó kormányfő beszédében arra utalt, hogy saját pártjának parlamenti képviselői már nem bíznak abban, hogy ő vezetheti sikerre a munkáspártiakat a következő parlamenti választásokon. „A kérdés, amelyet most a pártom feltesz magának, az, hogy én vagyok-e a megfelelő személy a következő általános választások megnyerésére. Meghallottam a parlamenti frakció válaszát erre a kérdésre, és méltósággal elfogadom azt” – fogalmazott Starmer.
A miniszterelnök beszéde során többször is elérzékenyült, különösen akkor, amikor feleségének mondott köszönetet az elmúlt években nyújtott támogatásért. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy teljes támogatásáról biztosítja utódját, bárki is kerüljön a párt és a kormány élére.
Lemondása kevesebb mint két évvel azt követően történt, hogy a Munkáspárt történelmi jelentőségű győzelmet aratott a parlamenti választásokon. A 2024-es választáson a párt elsöprő többséget szerzett, és véget vetett a konzervatívok több mint egy évtizedes kormányzásának. Starmer akkor azt ígérte, hogy stabilitást hoz a brit politikába, amelyet a brexit utáni évek, valamint a konzervatív kormányok belső válságai és gyakori vezetőváltásai jellemeztek.
Az elmúlt hónapokban azonban egyre erősödött az elégedetlenség a párton belül. Több közvélemény-kutatás szerint a Munkáspárt támogatottsága jelentősen csökkent, miközben a Nigel Farage vezette Reform UK tartósan az élmezőnybe került. Starmer személyes népszerűsége is mélypontra süllyedt, a brit sajtó szerint pedig egyre több munkáspárti képviselő kezdett kételkedni abban, hogy a jelenlegi miniszterelnök képes lenne újabb választási győzelmet aratni.
A nyomás különösen pénteken nőtt meg, amikor Andy Burnham, Greater Manchester korábbi polgármestere időközi választáson visszaszerezte parlamenti mandátumát. Burnham legyőzte a Reform UK jelöltjét, Robert Kenyont, ami sok munkáspárti politikus szemében bizonyította, hogy képes lehet megállítani Nigel Farage pártjának előretörését.
A brit sajtó egyöntetűen Burnhamet tartja a legesélyesebb utódnak. A politikus korábban több miniszteri tisztséget is betöltött, majd Greater Manchester polgármestereként vált országosan ismertté. Támogatói szerint jó kommunikációs készségekkel rendelkezik, és közelebb áll a hagyományos munkáspárti szavazókhoz, mint Starmer.
Nem biztos azonban, hogy kihívó nélkül indulhat a pártelnöki tisztségért. Wes Streeting volt egészségügyi miniszter korábban jelezte, hogy kész ringbe szállni a vezetői posztért, és azt állította, hogy elegendő parlamenti támogatással rendelkezik ehhez. A brit média ugyanakkor arról számol be, hogy egyre többen kételkednek abban, hogy végül valóban vállalja a megmérettetést, mivel kevés esélye lenne Burnham legyőzésére.
A jelöltállítás július 9-én kezdődik. Mivel a Munkáspárt kényelmes többséggel rendelkezik az alsóházban, az új pártvezető automatikusan átveheti a miniszterelnöki tisztséget is. A következő hetekben így nemcsak a Munkáspárt jövője, hanem a brit politika irányvonala szempontjából is meghatározó jelentőségű utódlási folyamat veszi kezdetét.
