KOVÁCS PÉTER ZOLTÁN
Első pillantásra akár a mezőségi hímzésre is hasonlíthat a nagyírásos – vetette fel a néprajzkutatói végzettségű Boros Loránd a beszélgetés legelején, megpróbálva megteremteni a kapcsolatot a nagyírásos valamint a közelebbi régiók mintakincse között. Tötszegi Tekla válaszul kifejtette, hogy más szabadrajzú hímzéssel egyetemben a nagy- és kisírásos is az úri hímzésekig nyúlik vissza, amely minták idővel elterjednek, és ezzel párhuzamosan tájegységenként kialakulnak olyan sajátosságok, amelyeket a minták plasztikussága, azok sűrítése vagy széthúzása, illetve az anyag- és színhasználat határoz meg. Tötszegi arról is beszélt, hogy a nagyközönséghez változó módon jutnak el e hímzések: a 19. század végén – főként Gyarmathy Zsigáné munkásságának köszönhetően – megnőtt az érdeklődés a kalotaszegi kézimunkák iránt, igaz, ő elsősorban a szálán varrott, illetve a vagdalásos technikákat tartotta gyűjtésre és bemutatásra érdemesnek, hagyatéka mindössze egyetlen nagyírásost tartalmaz.
A néprajzi gyűjtések és a háziipar kialakulása nyomán a kalotaszegi mintakincs továbbra is megőrizte népszerűségét, a beszélgetés során szóba került Kónya Gyuláné Schéfer Teréz két világháború közötti (Újvári Dorottya és Sara Meaker által könyvben is feldolgozott) munkássága, de Sinkó Kalló Katalin is megosztotta emlékeit, milyen volt az államszocializmus éveiben gyűjteni, majd jelentős nehézségek árán könyv formájában is közkinccsé tenni a kalotaszegi mintákat. A szerző Kalotaszegi nagyírásos című munkája az 1980-as első kiadást követően 2023-ban ismét megjelent, immár bővített formában.
Hogy lehetséges-e üzleti alapon gondolkodni az írásosról, arról Kiss Lukács Éva úgy nyilatkozott: a kalotaszegi mintákkal díszített modern ruhák készítése és forgalmazása által a vásárló nemcsak termékkel, de értékkel is gazdagodik, a ruhák viselése során pedig úgy érezheti, hogy van vele valami egy számára valóban fontos helyről. A beszélgetés résztvevőivel egyetértésben Sinkó Kalló Katalin nem mulasztotta el felhívni a figyelmet arra sem, hogy a minták mai újraértelmezése csak megfelelő odafigyelés, és a mintakincs iránti tisztelet mellett valósítható meg, ellenkező esetben – az utóbbi időben a Czukormadár-kollekciókkal példázható – giccs születik.
A beszélgetés utolsó részében a mintakincs jogi helyzete, annak eredetvédelme került szóba. Elhangzott, hogy miután az Erdélyi Értéktárba a nagyírásos – épp Sinkó Kalló Katalin révén – bekerült, már folyamatban van e hímzéstípus hungarikummá nyilvánítása is. Újvári Dorottya kiemelte: arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy míg az említett listák a magyar közösség számára jelentősek, addig a mintakincs másolás és eltulajdonítás elleni védelmét csak az Európai Unió kézműves és ipari termékekre vonatkozó földrajzi jelzések oltalma adhatja meg. Ezáltal elkerülhetővé válhatna, hogy még egyszer megtörténjen az, amire tavaly sor került: a Mango divatmárka mindenféle eredetjelölés nélkül alkalmazta a kalotaszegi hímzésmintákat egy dzsekijén. A cég később sem a közösség nyílt levelére, sem a sajtó megkeresésére nem válaszolt. A kalotaszegi kézimunkákról idén már több alkalommal szerveztek hasonló beszélgetéseket, mutatva, hogy olyan csoport, közösség van formálódóban van, amely tenni próbál a kulturális kisajátítás ellen.
