. Addig ügyvivő kabinet irányította az országot, ami sok esetben működött, mert a nyugati érett demokráciákban ez nem okozott különösebb problémát. Utólag visszatekintve az elmúlt fél évre, szerencsére mi is viszonylag jól átvészeltük ezt az átmeneti időszakot, habár elnökválasztást másutt nem töröltek, ebből a szempontból egészen rendkívüli volt, ami nálunk történt. Éppen ezért még inkább félő volt, hogy végzetesen félresiklik itthon a demokrácia, amelynek a veszélye még mindig nem múlt el teljesen.
Felmerül a kérdés, hogy mi lehet a gond, miért találunk egyre nehezebben megbízható, jó vezetőket. Miközben a társadalom elvárásai egyre nagyobbak, egyre valószínűtlenebb, hogy jó vezetőre voksolhatnak a választók, akik közül sokan feladják, el sem mennek szavazni. Ez is jelzi, hogy a világban mindenütt problémák észlelhetők, egyre jobban elfáradnak a társadalmak a demokrácia működtetésébe. De az is igaz, hogy Németországban és Franciaországban – még ha ott is nagyfokú kiszámíthatatlanságot látunk és egyre kevesebb karizmatikus vezetőt – nem csökkent a politika iránti érdeklődés, hiszen magas részvételi arány mellett tartották meg a legutóbbi választásokat.
Itthon sokan azt mondják, hogy nem érdekli őket a politika, mert mindegy, ki kerül hatalomra, úgyis ugyanaz történik. A németeknek és a franciáknak azért ennél valamivel fejlettebb a társadalomismeretük: tudják, hogy egyik vagy másik jelölt között azért lényeges különbségek vannak. A társadalom polarizációja jelentős mértékben nőtt, ma már aligha találunk olyan eltérő politikai nézettel rendelkező személyeket, akik civilizáltan vitatkoznának egymással. A befelé fordulás, a közügyektől való elfordulás dívik idehaza, s ezzel együtt elveszítjük azt a megbízható társadalmi érzékünket, amelynek alapján eldönthetjük, mikor áll fenn reális veszély, mikor kell elmenni szavazni még akkor is, ha túl nagy elvárásaink nincsenek egyetlen jelölttől sem.
A romániai magyarság most hatványozottan ebben a helyzetben van ezen a furcsa, megismételt elnökválasztáson, hiszen hosszú ideje nincs magyar jelölt az első fordulóban. Mégis a mérleg nyelve lehet a magyarság, ha magas számban megjelenik az urnáknál, ugyanis eldöntheti vasárnap, hogy ki kerüljön be a második fordulóba, amelynek igen jelentős tétje van. Olyan antagonisztikus erők csapnak össze, amelyek meglehetősen különbözőképpen látják a világot. Éppen ezért a valóságérzékelés alapvető hiányára vall annak a narrációnak a szajkózása, hogy nekünk teljesen mindegy, ki lesz az elnök. Éppen ellenkezőleg, egy cseppet sem mindegy, mert vannak olyan jelöltek, akiktől tudjuk, mire számítsunk – a jót és a rosszat is –, illetve bőven akadnak olyanok is, akikről semmit nem tudunk, csak elképzelni tudjuk, milyen súlyos káoszt szülhet esetleges elnöki mandátumuk.
Csak látszólag bonyolult, valójában azonban egyszerű a képlet, mert a választóknak egyetlen nagyon fontos kérdésre kell választ adniuk, éspedig arra, hogy meg akarják-e tartani Románia nyugati irányultságát, vagy a Kelet felé kacsintás kiszámíthatatlan és semmi jót nem ígérő útjára akarják sodorni az országot. A jelöltek között ketten vannak olyanok, akiktől elvárható a nyugati irányultság megőrzése. Nem nehéz őket azonosítani, Crin Antonescu az egyik, Nicușor Dan a másik. Aggodalomra ad okot, hogy ez utóbbi két jelölt közül csak az egyik kerülhet a második fordulóba, mindkettőjüknek nincs esélyük erre a szavazatok megoszlása miatt. Sőt, az a veszély is fennáll, hogy az Európa-barát szavazatok annyira megoszlanak, hogy az első forduló biztos győztesének látszó George Simion mellett egy másik „zavaros” jelölt fog bekerülni a fináléba. Ezt a rémálmot kellene elkerülni vasárnap, május 4-én, ezért van szükség arra, hogy minél többen elmenjünk szavazni és a Nyugat-barát jelöltekre voksoljunk.
A két Európa-barát jelölt között is egyértelmű különbségek figyelhetők meg. Antonescunak például nagyobb politikai tapasztalata van Nicușor Dannal szemben. De ami még ennél is fontosabb, hogy kompatibilis a jelenlegi kormánykoalícióval, így elvárható, hogy nem fog politikai válságot előidézni, nem akar mindenáron majd kormányt cserélni, hiszen a választások után amúgy is nagyon bonyolult időszak következik. Nem zárható ki az újabb gazdasági megszorító intézkedések foganatosítása sem. Nagyon sok, hatékony és következetes kormányzati munkára lesz szükség a következő hónapokban ahhoz, hogy megakadályozható legyen az ország gazdasági kisiklása, ezért az európai irányultság megőrzése mellett politikai stabilitásra is nagy szükség lesz. Erre nagyobb garanciát jelent Antonescu személye.
Vízválasztó előtt vagyunk, hiszen nagyon rossz irányú változásokba futhatunk bele, ha hagyjuk felülkerekedni a nacionalista erőket. Romániának és a romániai társadalomnak – ezen belül nekünk, romániai magyaroknak is – két fontos célunk kell legyen az idén: az egyik az elnökválasztás sikeres abszolválása, hogy ne sodródjunk bele a nacionalizmus szakadékába, a másik pedig annak megelőzése, hogy a nemzetközi hitelminősítők hazánkat a bóvli kategóriába sorolják. Ez utóbbi ugyanis olyan súlyos gazdasági következményekkel járhat, amit ma még sokan nem hajlandók komolyan venni. Pedig ennél nagyobb veszély nem szakadhat ránk. Vasárnap, majd május 18-án a második fordulóban rajtunk is múlik, milyen jövőt alakítunk ki magunknak.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
