A Koinónia kiadó vezetője, Szilágyi Szabolcs szerint a megnyitón azok vesznek részt, akiknek fontos a Koffer, akiknek szívügye volt, hogy újra kinyissanak. „Az a vágyunk, hogy a mai nap mindannyiunk közös öröme legyen. Azt gondolom, ez nemcsak a Koinónia kiadó magánügye és projektje, hanem a kolozsvári magyarság közös ügye” – fogalmazott. Hozzátette, a Koffer tízéves működése alatt az elmúlt öt hónap arról tanúskodik, hogy valaminek az értéke akkor látszik a leginkább, amikor az eltűnik vagy veszélybe kerül. Elmesélte, a könyvesbolt sorsa felől sokan érdeklődtek, voltak, akik sajnálták, hogy a következő időszakban a Koffer nem működik majd kávézóként is. Egyébként a költözés kapcsán többen felajánlották a segítségüket. Szilágyi Szabolcs és csapata reméli, a Koffer megmarad annak, ami mindig is volt: a kolozsvári magyarság közös találkozási pontjának, meghatározó helyszínének.
Kiderült, egyelőre helyben főzött kávé nem lesz, azonban keresik a módját annak, hogy a térbe hogyan lehet egyéb fogyasztásra alkalmas termékeket bevinni. Emellett továbbra is szeretnének könyvbemutatókat, és más jellegű eseményeket is tartani.
Horváth Levente igehirdetésében különleges szövegértelmezésre hívta fel a figyelmet. Bálint Ágnes doktori munkájából idézve arról beszélt, az emberi élet legfontosabb feladata megérteni Istent, önmagunkat és az embertársainkat. Ebben az olvasás kulcsszerepet játszik.
A lelkipásztor szerint az olvasás nem pusztán intellektuális gyakorlat, nem a tudásgyarapítás öncélú eszköze, hanem sokkal inkább a kapcsolódás, a türelem és az önuralom gyakorlása. A Példabeszédek könyvéből idézve hangsúlyozta, „jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik indulatain, annál, aki várost hódít”. Horváth Levente értelmezésében a valódi hódítás nem kifelé, hanem befelé irányul – az ember önmagát győzi le, amikor türelmes tud maradni.
Beszédében a női tapasztalatokra is kitért, szerinte a nők provokációja nem ellenségesség, hanem biztonságkeresés – annak próbája, hogy a férfi képes-e türelmesen, figyelemmel fordulni hozzájuk. Ez a fajta „relációs intelligencia” – ahogy ő nevezi – a könyveken túlmutató bölcsesség. A könyvek segíthetnek, de önmagukban nem elegendők: az olvasás akkor válik valódi lelki gyakorlattá, ha a valóságban, a másik emberhez fűződő kapcsolatban teszteljük magunkat.
Horváth Levente Pál apostol vallomását idézte Timóteushoz írt leveléből: Krisztus türelme és figyelme a bűnös ember felé példát mutat arra, hogyan lehet valóban meghallani és megérteni a másikat. „Nem rád olvasom, hanem olvaslak téged” – fogalmazott.
A lelkipásztor arra figyelmeztetett, hogy a kapcsolatokban – akárcsak az olvasásban – nem a kommunikáció hajszolása a lényeg, hanem az, hogy valóban kapcsolódjunk egymáshoz.
Visky András úgy véli, az olvasási szokásaink radikálisan megváltoztak. „Több éve nem olvastam már papíralapú újságot, és ezzel többen vagyunk így. Eltűnt az a nemzedék, akiknek a tagjai kávéházakban ültek, és líraian gőzölgő kávék mellett, a kezükben újságkereteket tartva lapozgatták a kedvenc napilapjaikat” – mondta Visky. Szerinte a könyvesbolt újranyitása „felforgató, szubverzív tett”, hiszen nagy anyagi kalandra vállalkoztak azok, akik megnyitották. „Ez nagyon megrázó, azt hiszem” – tette hozzá.
Arról beszélt, hogy a koffer, mint tárgy a világ boldog megismerésének emblémájává vált, majd a huszadik században a kitaszítottság, a menekülés, a kilakoltatás, a szellemi és az anyagi javaknak a kisajátítása, a veszélyes létezésnek az emblémája lett.
Visky András szerint minden könyv elolvasása előbbre viszi a könyvnek az ügyét. Az a feladatunk, hogy nemzedékeken átívelő történetté váljunk. Hozzátette, bízik benne, hogy a Kofferben élő könyvekként, lelkünkkel, szellemi és anyagi javainkkal leszünk majd jelen. „Ha az anyagi javakat nem tartjuk pusztán a magunkénak, azok máris szellemi javakká lesznek. Meg vagyok győződve afelől, hogy sokszor fogunk még itt találkozni, könyvbemutatóknak örülni, közös olvasásokon részt venni és vigyázni azt a várost, amely ránk bízatott. Isten áldjon benneteket. Jó olvasást kívánok mindenkinek” – zárta gondolatait Visky.
