Buggyos ujjú ing öleli körbe a lantot a délceg előadó alakján, miközben csaták, hősök és legendák történetei elevenednek meg – akárcsak filmek hivatásos énekmondói vagy bárdjai nyomán. Ezúttal azonban nem filmszalag kép- és hangvilágát csodálhatta a közönség: a múlt szinte valósággá vált, a hallgatóság pedig a reneszánsz korba csöppent.
A barokk kort megidéző Szent Kereszt-templom történelmi falai között Tinódi Sebestyén művei csendültek fel, amelyeket magyar vonatkozású lantdarabok követtek. Csörsz Rumen István az olykor játékos dallamú, máskor komoly hangvételű, politikai és hadi eseményeket feldolgozó énekek előadásával bújt az egykori neves lantos cipőjébe. Énekével és lantjátékával szinte életre keltette a múltat, így ajándékozva a teljesen megtelt templom közönségének reneszánsz élményt. A történelem énekes és lantos megidézését Fehér Árpád lágy hangzású, finoman csengő, nyugodt lantjátéka váltotta fel, váltakozó ritmust adva a hazafias hősénekek és lírai hangzás között. A két előadó reneszánsz lantokon szólaltatta meg a 16. századi lantmuzsika hol magasztos, hol mesebeli világát. Műsoruk keretes szerkezetet alkotott: a nyitó- és záródallamokat közösen adták elő, míg az előadás nagy részében felváltva játszottak.
Reneszánsz lantjátékuk Tinódi Sebestyén énekvilágát helyezte középpontba, amelynek alapját az 1554-ben Kolozsváron megjelent Cronica című kötete adta. A neves lanténekes művének jelentős részét politikai és hadi eseményeket feldolgozó históriák teszik ki, de helyet kaptak benne kisebb csaták leírásai, bibliai történetek és külföldi históriák is – ahogyan azt Csörsz Rumen István előadásában is hallhatta a közönség. A tizenkét megszólaltatott Tinódi-ének között elhangzott a Kapitán György bajviadala (1550), a Príni Péternek Majlát Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról (1542), valamint a Szegedi veszedelem (1552) egy részlete is.
A Tinódi-énekeket a Fehér Árpád által játszott, magyar vonatkozású lantdarabok váltották. A megszólaltatott művek között szerepeltek külföldi forrásokban fennmaradt, magyar jelzővel ellátott táncok, fejedelmekhez vagy királyokhoz kapcsolódó dallamok, tájegységekhez kötődő énekek, valamint ezekkel rokonságot mutató művek. Repertoárjában két európai hírű lantművész is helyet kapott: a pozsonyi születésű Hans Newsidler (1508/1509–1563) és a brassói születésű Bakfark Bálint (1507–1576). Hans Newsidler saját művei és kora népszerű lantdarabjainak kiadásával szerzett európai hírnevet, míg Bakfark Bálint újító polifon játékával – vagyis az egymástól független dallamok egyidejű, harmonikus megszólaltatásával – és kompozícióival vált ismertté.
A megszólaltatott művek a 16. század gazdag lantrepertoárjából nyújtottak ízelítőt, bár néhány darab forrása már a következő század elejéről származott. A Szent Kereszt-templomban a múlt és a jelen szinte észrevétlenül fonódott össze. Aki ott volt, csupán a barokk oltár, valamint a mikrofonok és kamerák jelenlétéből érzékelhette, hogy valójában még mindig a 21. században van.
Csörsz Rumen István
Budapesten született. Csellótanulmányai után a népzene és a régizene fele fordult: elvégezte az Óbudai Népzenei Iskola duda és koboz tanszakát Lányi György és Kobzos Kiss Tamás növendékeként, és bejárt Czidra László reneszánsz kurzusaira. Az ELTE magyar szakán 1997-ben szerezett diplomát, majd 2004-ben megvédte PhD-disszertációját. 2001 óta az MTA (ma: ELTE HTK) Irodalomtudományi Intézetében dolgozik, 2025-től a 18. századi osztály vezetője. Fő kutatási területe a régi énekelt közköltészet. 1988-ban megalapította a Musica Historica együttest. 2018-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, 2023–2024-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vendégtanára. 2003-ban Tinódi lant-díjat, 2009-ben Balassi-emlékérmet, 2016-ban Kobzos Kiss Tamás-vándordíjat, kutatómunkájáért több szakmai díjat kapott. 2010 óta tanít a Régizene Nyári Egyetemen.Fehér Árpád
Nagyváradon született. Először 1991-ben találkozott a reneszánsz táncokkal Kolozsváron, majd az Amaryllis reneszánsz táncegyüttes egyik alapítója és táncosa lett. A reneszánsz zene iránti szeretete vezette el a lanttabulatúra olvasásához, ekkor még táncosként. Lanttanulmányait 2015-ben kezdte a Csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetemen, amelynek később rendszeres hallgatója lett. Ekkor dedikálta számára Kónya István lantművész két kötetét, amelyek tanulmányozása hamar mindennapjai részévé vált. Ezt követően a lantjátékról szóló további szakirodalommal is bővítette ismereteit. 2021-től Kónya István növendéke a Szabolcsi Bence Alapfokú Művészeti Iskolában. Kezdetben a gitárosztályban tanult, majd 2022-től az első, intézményi keretek között működő lantosztály növendéke lett. Kamarazenei ismereteit Csörsz Rumen István és Fülöp Mária kurzusain szerezte, amelyeket később az Amaryllis együttes lantosaként szerzett tapasztalataival mélyített tovább.
