Húsz éve közöltük a megrázó hírt: elhunyt Balló Áron (1967–2006). Lapunk fiatal, alig 38 éves főszerkesztője július 7-én éjjel, a Zilah felé vezető országúton, egy kivilágítatlan szekér miatt tragikus közlekedési balesetet szenvedett, és a helyszínen életét vesztette.
Két évtized hosszú idő a lap, munkaközösségünk életében. Az egyre fiatalodó újságírógárda Áront már csak azokból a történetekből ismerheti, amelyek a nosztalgikus pillanatokban rendre előkerülnek. Imádta a vicceket, amiken együtt nevettünk. Megőriztünk kisebb-nagyobb ereklyéket is, amelyek hozzá kötnek, egy fotó, vagy épp faxon küldött RMDSZ-kongresszusi tudósítás, amit ő szerkesztett, rajta keze írásával – mutogatjuk. Az év végi hajrában időről időre visszakeressük hagyományos óévbúcsúztató sorait is, kis számvetése az épp lezáruló évnek, komoly, elgondolkodtató, ugyanakkor derűs írások, tele optimizmussal, bizalommal. És aktualitással. Tanúbizonyságai egy furcsa időszaknak, amely ma már történelem.
Akik Áronnal kollégaként dolgozhattak, közösségünk egyik biztos pontját és pillérét veszítették el vele. Hitt a lapban, a munkában, amelyre elköteleztük magunkat, abban, hogy a Szabadságot az erdélyi magyar média élvonalába juttathatjuk. Hitt bennünk, a csapatban, talán jobban is, mint mi magunk. Lezáratlan beszélgetések, be nem fejezett tervek sokasága maradt utána, és az időnként felsejlő kérdés: vajon hogy alakult volna a lap sorsa, ha ez az ésszel máig felfoghatatlan tragédia nem következik be?
Balló Áron a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filológiakarának magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként 1987-tól dolgozott az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz riporterként. 1990 és 1995 között a Kolozsvári Rádió magyar adása Diákperiszkóp című műsorát szerkesztette. 1995-től a Szabadság főszerkesztő-helyettese, 1998-tól főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapunkat kiadó kereskedelmi társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, két évig pedig a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöki tisztségét töltötte be.
Méltatói így búcsúztatták: „Balló Áron olyan újságíró volt, aki végigjárta a szakmai tudásszerzés valamennyi fontos állomását, és aki elsajátított tudását minden igyekezetével a Szabadság és az erdélyi magyar sajtó javára igyekezett fordítani. A lap folyamatos korszerűsítésére törekedett, s arra, hogy az újság híven tükrözze az erdélyi magyarság életének fontos történéseit, dokumentálja a közösségi élet alakulását, megannyi megnyilvánulását. A Szabadság, valamint más belföldi és külföldi kiadványok hasábjain magyarul, románul és angolul megjelent írásaiban, rádiós és televíziós műsoraiban is ez az őszinte igyekezet vezérelte. Felkarolta a fiatal újságírókat, megbecsülte az olvasóközönséget, fontosnak tartotta véleményüket. Meggyőződése volt, hogy a közösségi jogaiért küzdő erdélyi magyarság sajtójára fontos és felelősségteljes feladatok hárulnak. Ezért szüntelenül igyekezett a Szabadság itthoni és külföldi ismertségét és tekintélyét növelni, a lapot az erdélyi magyar napilapírás egyik mércéjévé fejleszteni. Becsületes, kollégáit megbecsülő, toleráns, tisztelettudó és konfliktuskerülő ember volt.”
Akik ismertük és szerettük, tisztelettel emlékezünk rá halálának huszadik évfordulóján.
A Szabadság munkaközössége
