Háromnapos tanulmányút a Fehér-Körös menti településen
MIHÁLY SZILVIA, NAGYI E. ORSOLYA
Gyula nem harsány úti cél, kommersz turistaparadicsom, hanem sokkal inkább lassan kibomló történet. A városé, ahol a középkori vár, a főúri kastély, a polgári enteriőrök, a százéves cukrászda és a gőzölgő gyógyvíz a tudatosan felépített városi kínálat részei. A Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. meghívására háromnapos tanulmányúton vettünk részt, amelynek célja Gyula mint turisztikai desztináció megismerése volt. Három nap alatt jól kirajzolódott, hogyan működik együtt a történelem, a turizmus és a jelenkori városhasználat, de ennyi idő közel sem volt elég ahhoz, hogy mindent felfedezzünk, amit Gyula nyújtani tud.
A cukrászda, ahol a bútoroknak is emlékezetük van
Ha Gyula belvárosának szívét kellene megnevezni, sokan gondolkodás nélkül a Százéves Cukrászdát mondanák. A régi polgári házba belépve biedermeier szalon teremtette időbuborékába csöppentünk.
A cukrászda története a 19. századig nyúlik vissza, 1840-ben alapították. A Százéves nevet csak jóval később, az 1950-es években kapta, mára azonban már 185 évet tudhat magáénak. A mai vendég számára azonban nem a névtábla a legizgalmasabb, hanem az, amit bent talál: a szalonokban 1820–1840 között készült, eredeti biedermeier bútorok sorakoznak, amelyeket annyira intenzíven használnak, hogy Balogh László cukrászmester szerint az elmúlt két évtizedben már háromszor kellett teljesen újrakárpitoztatni őket. A mester is bevallotta, hogy a cukrászda legnagyobb különlegességét a miliő adja.
A ház egyik igazi kincse az 1816-ban, korai biedermeier stílusban készült fuvolasípos zeneszekreter, amelyet János Imre, a cukrászda utolsó tulajdonosa 1984-ben a teljes berendezéssel együtt a városnak adományozott. Érdekesség, hogy a nagy értékű tárgy nem múzeumi vitrin mögé száműzve áll, hanem a tér szerves részeként, hiszen, ahogyan Gyulán sok minden mást is, nem elzárni, hanem megmutatni akarják.
Az édességek a Gyulai Kézműves Cukrászdában készülnek, a régi műhelyben ma már múzeum működik. A cukrászat teljes spektrumát lefedik: sós és édes sütemények, fagylaltok, saját fejlesztésű Cadeau bonbonok, csokoládék, az ünnepi időszakban pedig tizenötféle szaloncukrot is „gyártanak”.
A műhely a versenyeken is jól szerepel, fügepálinkás-libamájas bonbonja elnyerte az év pálinkás bonbonja címet, DCJ stílusgyakorlat névre keresztelt tortájuk Magyarország tortája lett, a belőle készült szaloncukor pedig az Év szaloncukra versenyen is dobogóra állt.
Alig néhány lépésre a cukrászdától, másik időkapszula várja az érdeklődőt, a Ladics-ház. Az épségben fennmaradt polgári enteriőr, a bútorok, a dokumentumok együtt tanúskodnak arról, hogyan élt egy jómódú vidéki polgárcsalád a 19. század végi, 20. század eleji Magyarországon.
Közép-Európa egyetlen épen maradt sík vidéki téglavára
Ha Gyuláról beszélünk, megkerülhetetlen a gyulai vár. A hatszáz éves erődítmény Közép-Európa egyetlen épen maradt gótikus sík vidéki téglavára, de nem statikus emlékhely, hanem élő attrakció.
Az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől, Fekete-Dombi Ildikótól megtudtuk, hogy a gyulai kiállítóhelyek – a vár, az Almásy-kastély, a Ladics-ház, az Erkel Ferenc Emlékház, a Kohán Képtár és az Erkel Ferenc Múzeum – együttvéve évente mintegy 200 ezer látogatót fogadnak. Ennek nagyjából a fele, közel 100 ezer ember a várat keresi fel, 60-70 ezren az Almásy-kastélyt, a többi látogató pedig a kisebb kiállítóhelyek között oszlik meg.
A gyulai vár 1566-ban 62 napon át tartotta magát a török túlerővel szemben, a mindössze kétezer védő kitartása máig a magyar hadtörténet egyik emblematikus története.
A kiállítás ma élményszerű módon mutatja meg mindezt: digitális installációk, bemutatók, kisfilmek, illetve a vár makettjének fényfestéssel és hangeffektekkel történő életre keltése során a látogató végigkövetheti az ostrom történetét. Akinek marad ideje és bátorsága, a vár szabadulószobájában próbálhatja ki magát, ahonnan a történet szerint a várat elfoglaló oszmánok börtönéből kell kiszabadulni.
A várudvarban rendszeres solymászbemutatókat tartanak, a madarak pedig testközelből figyelhetők meg. A legújabb különlegesség a vár saját szablyavívó csapata és bandériuma, így a középkor itt nem csak tablókon és a vitrinekben létezik, hanem élő mozgásként, edzésként, bemutatóként is megelevenedik.
A közeli óriáskerékből a vár, az Almásy-kastély és a várfürdő különös, makettszerű egységgé áll össze.
Almásy-kastély: a bálteremtől a cselédszobáig
A gyulai Almásy-kastély messze túllép azon a modellen, amelyben a főúri rezidencia csupán bútorok és családtörténetek bemutatására szolgál. Itt a kulisszák mögé is betekintést nyerünk, hiszen a cselédszobák, a szolgálati terek, a folyosók ugyanolyan figyelmet kapnak, mint a reprezentatív nappalik és hálók.
A tárlat interaktív, élményalapú, tele olyan pontokkal, ahol a látogató bátran megérintheti, kipróbálhatja a kiállított elemeket. Gyertyafényes tárlatvezetések, szabadulószoba, gyermekeknek szóló kaland gróf Tacskó Dénessel, történelmi látványkonyha – a kastély egyszerre múzeum, rendezvényhelyszín és gasztronómiai tér.
A bálterem otthont ad például a méz- és mézeskalács-fesztivál báljának, de esküvők, konferenciák helyszíne is lehet. Idegen nyelvű tárlatvezetést – magyar mellett németül, angolul, románul, szerbül – előzetes bejelentkezéssel biztosítanak, a multimédiás eszközöknek köszönhetően pedig az egyéni látogató is könnyen eligazodik, akkor is, ha nem magyarul szeretne információt.
Mind a vár, mind pedig a kastély az év minden szakában különféle programokat kínál felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.
A gyógyvíz ereje – az oszmán korig nyúlnak vissza a gyökerek
Gyula ma elsősorban fürdővárosként él a köztudatban. Kevesen tudják, hogy a helyi fürdőkultúra gyökerei egészen az oszmán korig nyúlnak vissza, 16. századi források már emlegetnek itt működő fürdőket. A modern termálfürdő története 1959-ben kezdődik, amikor a hosszú próbálkozások után végre sikeres kutat fúrtak, így 2005 méter mélységből 72 Celsius-fokos, több mint két és fél millió éves termálvíz tört a felszínre.
Erre a kútra épül ma a Gyulai Várfürdő teljes gyógyvízkészlete. A víz elsősorban mozgásszervi problémák kezelésére ajánlott, de bőrgyógyászati gondok esetén is jótékony hatású. A fürdő a kastély egykori – 8,5 hektáros, természetvédelmi területté nyilvánított – parkjában, több száz éves fák között terül el.
A várfürdő és az akvapalota számos medencéje között a gyógyulni vágyó idősebb vendégek éppúgy megtalálják a számukra ideális vizet, mint azok, akik inkább az adrenalint vagy a szórakozást keresik.
Az egyik legfrissebb fejlesztés a lovarda épületének teljes felújítása. Az egykori lovasiskola történelmi tereiben ma elegáns termálmedencék húzódnak, aki azonban a szabadban szeretne fürdeni, akár télen-nyáron a gőzölgő gyógyvízben ülhet.
Kolbász, pálinka, kézműves sör – hungarikumok városa
Gyula gasztronómiája legalább annyira identitáselem, mint a város történelmi épületei. A legismertebb hungarikum, a gyulai kolbász olyan rangot vívott ki magának, amelyet kevesen kérdőjeleznének meg. A hagyományos fűszerezés, a nemzedékről nemzedékre öröklődő recept mára a város egyik legerősebb márkajelképe. A helyiek számára a kolbász nem csupán élelmiszer, hanem egyfajta kulturális pecsét, amely összeköti a múlt mesterségbeli tudását a jelen vendéglátásával. A városba érkező vendégek szinte mindenhol – bisztrók étlapján, kóstolókon, gasztroprogramokon – találkoznak vele, és megértik, milyen természetes magabiztossággal épül be a gasztronómia a város történetébe.
A helyi italok sem maradnak el a kolbász mögött. A pálinka itt nem puszta kísérő, hanem önálló karakter. Fabulya Attila okleveles pálinkabíráló szenvedéllyel és szakértelemmel avatta be a látogatókat a gyümölcspárlatok világába, amelyek aromái – szilva, körte, barack, birs, szőlő vagy éppen füge – szépen kiegészítik a gyulai kolbász markáns ízét. A bátrabbak a hatvanfokos Mélyvíz nevű pálinkát is megkóstolhatták, mi ezúttal kihagytuk.
A város kézműves sörfőzdéi, köztük az Elixbeer újabb színt adnak a kínálatnak, könnyedebb lagerek, testesebb ale-ek és különleges ízvilágú sörök kerültek a poharakba. A gyulai gasztronómia így kiegyensúlyozott egészet alkot, a hagyományos füstölt hús, a karakteres pálinka és a modern kézműves sörök együtt rajzolják ki azt a kulináris térképet, amely miatt sokan nemcsak a fürdő vagy a kastély miatt térnek vissza, hanem azért is, hogy újra végigkóstolják a város ízeit.
A település visszahív
Három nap alatt egyszerre láttuk Gyula középkori, főúri, polgári és nagyon is jelenkori arcát. A városét, amelyik tudatosan épít arra, amije van: gótikus téglavárára, interaktív kastélymúzeumára, díjnyertes cukrászműhelyére, gyógyvízére, több száz éves fákkal övezett parkjaira.
Könnyű tehát megérteni, hogy miért tér vissza ide olyan sok romániai turista. A távolság rövid, a kínálat bőséges, a kisvárosi hangulat pedig egészen sajátos: elég lassú ahhoz, hogy az ember valóban kikapcsolódjon, és elég izgalmas ahhoz, hogy egy hosszú hétvége után se érezze úgy, hogy már mindent látott.
Gyula nem turisztikai óriás, nincsenek felhőkarcolói, nem jellemzi az üdülővárosok szokásos zsúfoltsága. Van helyette valami más: következetesen felépített története, amelyben a vár, a kastély, a cukrászda, a fürdő és a szállodák mind arról tanúskodnak, hogyan lehet egy kisvárost a 21. században is élhetővé, szerethetővé és újra meg újra felfedezhetővé tenni.
