„Ez a terem olyan időket élt meg, ami teljesen rendhagyó Kolozsvár és Erdély számára is. Ez volt a város első katolikus temploma, amely pogány szentélyre épült a 15. század végén. Építészeti szempontból a kolostor épülete átalakult. A Magyar Királyság egyik legpompásabb helyszínén vagyunk. Itt lehetett Mátyás király lakosztálya, most mi vagyunk itt vendégként. Az 1896-os millenniumi ünnepség kapcsán magyarországi szakemberek restaurálták a kőelemeket, és az ablakokra új, díszes rács került. A ferences rend 2011-ben kapta vissza a kolostort. A pincében egy nyomda matricáira leltünk” – magyarázta Guttman Mihály fia, Guttmann Szabolcs építész.
„Guttman Mihály missziót vállalt, mint néhány évtizeddel ezelőtt Kodály Zoltán. Kodály az éneklő Magyarországot, míg Guttman Mihály az éneklő Erdélyt akarta megvalósítani. A zseniális pedagógus teremtő ösztönével fedezte fel és biztatta azokat az énekkarokat és karnagyokat, akiknél becsületes, tisztességes munkát sejtett. Felelősséget érzett egész Erdélyért, de ez nem nyomasztó teher volt számára, hanem mindennapi lelkes tevékenység forrása” – tudtuk meg Nagy Éva Vera iskolanővérnek és a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar karvezetőjének leveléből, amelyet Birtalan Beáta zenetanár olvasott fel.
„Misi bácsi 1989 után felvállalta, hogy újraéleszti az erdélyi magyar kórusmozgalmat. Az 1990-es években pedig énekkari műveket adott ki, hogy ezzel is segítse a kórusok tevékenységét” – idézte fel Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
Zsizsmann Ilona zenetanár azt elevenítette fel, amikor egy kórusban énekelt Guttman Mihállyal, és Kodály Zoltán születésének 75. évfordulóján, 1957-ben együtt léptek fel, ezt fénykép is tanúsítja.
„Hálás vagyok Misi bácsinak, mert zenelíceumi diákként mindig éreztem a szeretetét, a biztatását. Neki köszönhetem, hogy több kórusművet a zenelíceum kórusával énekelhettem el” – mesélte Biró Etelka, aki Nagy István karnagy (1907–1983) menye, és Aachenből jött erre az eseményre.
„Guttman Misi bácsi egyforma tisztelettel beszélt mindenkivel. Elvégzett olyan munkát is, amit más igazgató nem. Bízott bennem, amikor engem igazgatóhelyettessé neveztek ki. Nyugdíjasként vállalta a zenelíceum könyv- és kottatárának rendszerezését. Remélem, hogy az ő emberi tartását vittem tovább én is aligazgatóként” – mondta Kállay-Miklós Tünde, a kolozsvári S. Toduță Zenei Főgimnázium egykori igazgatóhelyettese.
Péter Éva, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának oktatója Guttman Mihály felesége, Guttman Gabriella (1925–1998) zenetanár emlékét elevenítette fel, aki a zenelíceumban szerettette meg diákjaival a zeneelméletet.
Gergely Edith zenetudós saját kutatásának eredményeit ismertette: Guttman Mihály 57 év alatt 393 koncerten több mint száz zeneszerző művét vezényelte. „Életcéljává vált az, amit Kodály mondott, hogy a zene legyen mindenkié. Mielőtt a kolozsvári filharmónia énekkarát létrehozták volna, Misi bácsi a zenelíceumi leánykórust készítette fel a filharmónia koncertjeire. Igazi mozgatórugója volt Kolozsvár és Erdély zenei kultúrájának. Nem hiszem, hogy létezik olyan zenész, aki hasonló színvonalú és gazdagságú tevékenységet végezne” – közölte Gergely Edith zenetudós.
„A kolozsvári filharmónia egykori igazgatóját, Sigismund Toduță zeneszerzőt, Emil Simon karmestert és Guttman Mihály zenei titkárt elnevezték atya-fiú-szentléleknek. A „szentlélek”, azaz Misi bácsi megkérte „az atyát”, azaz Toduță mestert, hogy győzze meg a bukaresti illetékeseket, hozzák létre a kolozsvári filharmónia kórusát. Nemsokára lett is kórusa a filharmóniának” – mesélte Márkos Albert hegedűművész.
Guttman Mihály karnagy leánya, Tóth-Guttman Emese karnagy arra emlékezett, amikor a világhírű orosz zongorista, Szvjatoszlav Richter (1915–1997) Kolozsváron lépett fel (1963-ban), és zenei titkárként Guttman Mihályra hárult az a feladat, hogy a szólistákat fogadja. Ennek folytatásaképpen Sebesi Karen Attila televíziós szakember azt mesélte el, hogy orosz származású édesanyja, Nina Panieva-Sebesi zongoraművész, aki a kolozsvári zeneakadémia oktatója volt, közbenjárt Richternél, egyezzen bele, hogy a kolozsvári koncertről hangfelvétel készüljön. Dáné Tibor, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) volt elnöke arra emlékezett, hogy a Györkös-emlékházba került egy Steinway-zongora, amelyen egykor Richter koncertezett Kolozsváron.
Dávid Gyula irodalomtörténész a fiatalkori közös kirándulásaikat elevenítette fel. Szép emlékekről számolt be Dávid István orgonaművész, Major László karnagy-tanár és Széman Péter volt EMKE-elnök is. Végül bemutatták Guttman Mihály kotta- és könyvtárát, amely szintén a kolostor egyik termében kapott helyet, és ezt kutatás végett igénybe lehet venni.
Kállay-Miklós Tünde karnagytól megtudtuk: Guttman Mihály emléke nem fog feledésbe merülni, mivel a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium magyar tagozatának kórusai mind Guttman Mihály nevét viselik, és a tanulók tudják, ki volt ő. Bedő Ágnes karnagy hozzátette: az általa vezetett pedagóguskórus is Guttman Mihály nevét viseli. A visszaemlékezések között filmrészleteket is megtekinthettünk, majd a jelenlevőket megkínálták Misi bácsi kedvenceivel: almás tésztával és málnaszörppel.
