Filmvásznon és élőben – kolozsvári vetítés és közönségtalálkozó
Jaskó Ferenc Attila
Péntek este a kolozsvári Florin Piersic filmszínház adott otthont a Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm vetítésének. A csaknem kétórás alkotást közönségtalálkozó követte, amelyen maga Bölöni László is jelen volt, és személyes történeteivel, gondolataival gazdagította az élményt.
A film a román válogatott egykori kiválóságának pályafutását követi végig, attól a pillanattól kezdve, amikor az 1983-as, Olaszország elleni emlékezetes góljával hozzájárult a román nemzeti csapat 1984-es Európa-bajnokságra való kijutásához. Ez a siker nemcsak sporttörténeti jelentőségű volt, hanem szimbolikus is: olyan korszakban született, amikor az erdélyi magyarság számára minden közösségi teljesítmény különös súllyal bírt.
A dokumentumfilm nem hallgatja el a nehézségeket sem. Megismerhetjük Bölöni gyermekkori tragédiáit, a Szekuritáté árnyékát, valamint azt az elszántságot, amely végül a csúcsra repítette. A Marosvásárhelyi ASA színeiben és később a Bukaresti Steaua játékosaként is kiemelkedőt nyújtott, utóbbival 1986-ban BEK-et nyert, ami a román labdarúgás máig legnagyobb sikerei közé tartozik.
Edzői pályafutása során szintén maradandót alkotott. A portugál Sporting Lisszabon kispadján olyan játékosokat indított el világhódító útjukon, mint Cristiano Ronaldo vagy Ricardo Quaresma, de dolgozott Franciaországban és Belgiumban is, bizonyítva szakmai felkészültségét és emberi tartását.
A film és az azt követő több mint egyórás beszélgetés azonban túlmutat a sporteredményeken. Olyan ember portréja rajzolódik ki, aki a pályán és azon kívül is példát mutatott. Több alkalommal segített súlyosan beteg gyermekeken, csendben, a nyilvánosság kizárásával. Ezek a történetek tették igazán emberközelivé az estét, és erősítették meg a közönségben azt az érzést, hogy Bölöni László valóban „összeköt”: közösségeket, generációkat és nemzeteket.
Bölöni felidézte a Kolozsvár és Marosvásárhely közötti rivalizálást, amelyben az ő generációja egy időre fölénybe került, valamint azt is, hogy pályája elején a Kolozsvári U FC is hívta, de édesanyja nem engedte az átigazolását. Negatív élményeiről is beszélt: Kolozsváron kapta egyetlen válogatottbeli piros lapját, és ott szerzett sérülés miatt volt kénytelen kihagyni az 1986-os tokiói Interkontinentális Kupa-döntőt az argentin River Plate ellenében.
Azt is elmondta, hogy bár kockázatosnak tartaná a nyilvános szerepvállalást Kolozsváron vagy Székelyföldön, a háttérből szívesen segítene tanácsokkal, és örömmel edzene olyan csapatokat, mint korábbi klubjai, a Steaua vagy az ASA.
A közönségtalálkozón a humor sem maradt el. Arra a kérdésre, amit egy kisgyerek tett fel, hogy a Real Madrid vagy az FC Barcelona áll közelebb hozzá, Bölöni mosolyogva annyit felelt: PSG (Paris Saint-Germain – szerk. megj.). Másik kérdésre válaszolva hangsúlyozta: a korszerű futball statisztikái fontosak, de az igazi döntéseket továbbra is az emberi megérzések és a játékosok személyisége határozza meg.
Az est végén a közönség hosszú perceken át ünnepelte a legendát, aki türelemmel dedikált és fotózkodott rajongóival.
A kolozsvári esemény nem csupán filmvetítés és közönségtalálkozó volt, hanem közösségi élmény: bizonyítéka annak, hogy léteznek még olyan példaképek, akik képesek hidat építeni múlt és jelen, sport és emberség között.
