A Szabadság is benne van az Erdélyi Történelmi Galéria időkapszulájában
Átvitt értelemben a jövő részesei lehettek pénteken a Szászfenesen közel 150 millió lejből épülő Erdélyi Történelmi Galéria támfalába elhelyezett időkapszulával kapcsolatos ünnepség résztvevői, akik a múltból érkező üzenetet küldtek azoknak, akik száz év múlva kinyitják a tetemes méretű dobozt, s megtekintik, elemzik annak tartalmát.
Több résztvevő abbéli vágyának adott hangot: milyen jó lenne időutazni, s 2126-ban jelen lenni az időkapszula kinyitásakor. „Valószínűleg a Hold vagy a Mars betelepítését követően kerül majd erre sor, s a teleportálással érkező emberformájú lények derűsen veszik majd szemügyre mindazt, amit az időkapszulában helyeztünk el” – mondta az egyik résztvevő. „Ezzel a gesztussal tulajdonképpen farkasszemet nézünk a saját elmúlásunkkal” – jegyezte meg egy másik.
Ugyanilyen típusú gondolatokat fogalmazott meg Marcu Felix, az Erdélyi Történeti Múzeum igazgatója. „Ma egy apró tárgyat helyezünk a falba. De a gesztus óriási. Az időkapszula valójában egy levél olyan embereknek címezve, akiket soha nem fogunk megismerni, akik egy számunkra elképzelhetetlen világban élnek majd, és akik egyszer – talán ötven, talán száz év múlva – kibontják ezt a falat, és benne rábukkannak egy nyomra, amelyet mi hagytunk magunk után. Tulajdonképpen ezt tesszük nap mint nap ebben a múzeumban: nyomokat őrzünk. Arcokat. Arckifejezéseket. Azoknak az embereknek a jeleit, akik ezen az erdélyi földön éltek, szerettek, építettek és romboltak. Azért őrizzük meg őket, mert hisszük, hogy a történelem nem a tárgyakról szól, hanem az emberekről, akik létrehozták azokat. Mert minden edény, minden fegyver, minden ékszer mögött ott áll egy ember, egy élet, egy történet. Ma mi vagyunk ez a történet. Mi vagyunk azok, akik Romániában az első, semmiből felépített integrált múzeumi komplexumot létrehozták. Az elsőt. Ezt érdemes hangosan is kimondani, mert a mindennapok rohanásában néha elfelejtünk visszatekinteni arra, amit megvalósítottunk” – fogalmazott a kulturális vezető.
Az épületet augusztus 30-ig kell átadnia a kivitelező cégnek FOTÓ: KISS OLIVÉR
Marcu Felix szerint, akik száz év múlva kinyitják az időkapszulát, egy megváltozott világ lenyomatait tarthatják majd a kezükben. „Nem tudjuk, milyennel. Lehet, hogy a múzeum fogalma egészen mást jelent majd számukra, mint nekünk ma. Lehet, hogy az emberek teljesen másképp találkoznak a történelemmel. Talán lesznek olyan dolgok, amelyeket ma magától értetődőnek tartunk, de számukra felfoghatatlannak tűnnek majd és fordítva. Egyvalami azonban változatlan marad: az igény, hogy megértsük, honnan jöttünk. Az igény, hogy azoknak az arcába nézzünk, akik előttünk éltek, és felismerjük bennük önmagunkat. Ez nem változik. Tízezer éve sem változott, és a következő tízezer évben sem fog. Ezért építünk múzeumokat. Nem magunknak. Hanem nekik – azoknak, akik utánunk jönnek. Szeretnék néhány dolgot üzenni azoknak, akik egyszer kibontják ezt a falat. Azt üzenem nekik, hogy meggyőződéssel építettünk. Nem volt könnyű. Voltak kétségeink, és akadtak akadályok, amelyeket olykor nem is tudtuk, hogyan küzdjünk le. Mégis minden döntésünkkel azt hittük, hogy amit teszünk, túlmutat rajtunk, és valódi értelme van. Azt is szeretném, ha tudnák: Erdély történelme egymásra rakódó rétegek és arcok sokasága, ahol minden korszak magán viseli az előző nyomát. Ez a föld különböző nyelveket beszélő, különböző hitű emberek otthona volt, akik olykor bizalmatlanul tekintettek egymásra, mégis együtt hagytak ránk valamit, amit érdemes megőrizni és megérteni. És végül azt is üzenem, hogy mi, akik a múltat őrizzük, egyszer magunk is múlttá válunk. Amit ma ebbe a falba helyezünk, egykor maga is múzeumi tárgy lesz. Valaki, valamikor ugyanazzal a kíváncsisággal és tisztelettel tekint majd ránk, amellyel mi nézünk a kétezer évvel ezelőtt élt emberekre. Ez ennek a gesztusnak a különös szépsége. Egyszerre vagyunk őrzői és kiállítási tárgyai a történelemnek. Legyen áldás ezen a helyen. Legyen értelme annak, amit teszünk. És bárki is légy, aki egyszer elolvasod ezeket a sorokat, élő múzeum várjon rád” – ütötte meg a lírai hangvételt az Erdélyi Történeti Múzeum igazgatója.
Demeter András RMDSZ-es művelődési miniszter írott szöveg helyett gondolatot „helyezett” az időkapszulába, abban reménykedve, hogy az utókor tudja majd „dekódolni” üzenetét. A tárcavezető gratulált a tervezőknek és kivitelezőknek a nagyszerű létesítményhez.
Az időkapszulát – amelyben a Szabadság hírportál és más erdélyi magyar médiatermék főoldalának képernyőmentése is helyet kapott – a munkások bebetonozták. Az ötletről Ilyés Szabolcs, a RegioConsult vezetője tájékoztatott. A cég a munkálatok projektmenedzsmentjével foglalkozik.
Amint arról korábban beszámoltunk, a szászfenesi Leányvár környékén épülő létesítmény lesz az elmúlt száz év első múzeuma Erdélyben, amelynek az építését a nulláról kezdték. Az új épület háromszintes lesz nyolcezer négyzetméternyi hasznos felülettel, illetve parkolóval és zöldövezettel.
