A szentmisét Bőjte Csongor mutatta be, akivel koncelebrált László Attila főesperes-plébános, Czirják Ottó, valamint Küsmödi Csongor-Ignác, a csíkszeredai Szent Kereszt főplébánia segédlelkésze. A liturgia elején a Kaltenbacher, a Simpf, valamint a Körösi testvérek fejezték ki szüleiknek köszönetüket, gyermekéletüknek e felejthetetlen napján, azt kívánva, hogy annak minden öröme és áldása szálljon rájuk azért, hogy felnevelték, vigyáztak rájuk és Istenhez vezették őket. Ezt követően valamennyi szülő nevében a Marcu család imádkozott. A szentmise főcelebránsa és szónoka, Bőjte Csongor homíliájában többek között rámutatott: „Milyen szép egybeesés, hogy a mai napon, amikor összesen negyvenegy »tanítványnak« adja magát a kenyér és a bor színe alatt Jézus Krisztus, az evangélium épp az utolsó vacsora termébe kalauzol el minket. Miután önmagát adta táplálékul a szenvedése és a kereszthalála előtti órákban, Jézus elbucsúzik övéitől. Miután beteljesítette földi küldetését, mintegy végrendeletét fogalmazza meg tanítványainak búcsúbeszédét. Ekkor hagyja ránk örökségül egész keresztény életünk programját, az új parancsot: szeressétek egymást! (…) A szeretet nem érzelem! A szeretet nem a szívet kicsit jobban dobogtató eseményeknek a gyümölcse, hanem döntés.” Majd Bőjte Csongor a szülőkhöz intézte szavait: „A gyermek Isten ajándéka – olvassuk a Zsoltárok könyvében –, és ti ezt az ajándékot elfogadva óvjátok, formáljátok gyermekeiteket. (…) Ezek a tiszta, őszinte gyermekek tőletek tanulták és tanulják meg, hogy mit jelent a Jézustól ránkhagyott új parancs: szeressétek egymást! Tőletek tanulják meg, hogy mi, felnőttek minden különbözőségeink ellenére el tudjuk fogadni egymást a legnagyobb szeretettel, még ha néha nehéz is azt mindennapjainkban tettekre váltani. Minden értük hozott áldozat mellett a legnagyobb ajándék részetekről az, ha érzik és tudják, hogy ti tényleg feltétel nélkül szeretitek őket!”
A szónok a továbbiakban a gyermekekhez szólt, megemlítve, hogy hónapokon át készültek erre az ünnepre, amikor életükben először fogadják szívükbe Jézust, aki minden csínytevésük, szófogadatlanságuk vagy gyengeségük ellenére is átölel és leveszi vállukról a terhet. “Így emlékezzetek erre a napra, hogy Jézus elsősorban szeretni hív; szeretni úgy, ahogyan ő szeret minket. A keresztény életünk alapja Isten, az embertárs és önmagunk szeretete, ahogy a főparancs összefoglalja. Hacsak ennek megvalósításán dolgozunk egész életünk során, már megtettünk minden tőlünk telhetőt, és beteljesítjük Jézus tanítványainak – így nekünk is – adott új parancsát: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” – nyomatékosította Bőjte Csongor.
A szentbeszédet követően a hit égő gyertyáival a kezükben az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmaikat, kifejezve, hogy a gonosznak ellene mondanak és Istennek, a mennyei atyának gyermekeiként akarnak élni. A szentmise egyetemes könyörgéseit közösen mondták el az elsőáldozók és szüleik. Az első szentáldozás magasztos szertartása után a gyermekek ismét hálás imádsággal fejezték ki köszönetüket, hódolatukat Jézus, az ég és föld királya iránt, míg a hirdetések után ugyanezt tették rövid vers formájában. A felemelő liturgián mindvégig jóleső érzés volt hallani csengő, bátor hangon elhangzott imádságaikat, énekeiket.
A szentmise végén László Attila főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa, házigazda minőségében is kifejezte köszönetét mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult ehhez a szép ünnephez. Az ünneplő gyermekekhez intézve szavait többek között gyermekkori emlékét idézte, amikor húgával a kis asztaltól átülhettek a „nagy asztalhoz.” Ez történt itt, és ezután is várja a gyermekeket, ifjakat a gyakori szentáldozáshoz, Jézus nagy asztalához, jöjjenek buzgón szentmisére. Jubileumi esztendőnk a remény jegyében zajlik, az elsőáldozottak ennek a legnyilvánvalóbb jelei. Esztendők múltán pedig majd valamennyiünk örömére itt legyenek a bérmálkozásra is! Az ünnepélyes szentmise nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.
Ugyancsak vasárnap délelőtt, a kolozsvári piarista templom román személyi plébániájának közösségéből 22 gyermek – felkészítőik Popesc Mihăiță Cristian plébános, Geréd István kántor-karnagy, valamint Tîrziu Livia – járult első szentáldozáshoz. A templomi szertartásokat követően a plébániákon szeretetvendégségre került sor a gyermekek, felkészítőik és szeretteik részére.
