Tar Károly Kolozsváron született 1935. augusztus 30-án. Kolozsváron érettségizett fémipari középiskolában 1952-ben, technikusi diplomát nyert, majd dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként, tervezőként, műszaki tisztviselőként. 1958-1968 között a kolozsvári az Igazság napilap munkatársa volt, 1963-ban pedig elvégezte a bukaresti újságíró-főiskolát, valamint Marosvásárhelyen a pedagógiai főiskola magyar-román szakát. 1970 után az Ifjúmunkás nevelési rovatának vezetője, publicistája, riportere. 1987-ben a Napsugár és a Haza Sólymai gyermeklap főszerkesztője, majd leváltották a lánya Svédországba menekülésekor.
1990-ben a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának vezetője volt. A Szabadság napilapban már az első lapszámokban közölt cikkeket, majd rendszeresen publikált. A Szabad Európa Rádió tudósítójaként tevékenykedett annak megszűnéséig. 1991-ben az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakításának egyik önkéntes szervezője, alapítószerkesztője volt az Erdélyi Kiskönyvtárnak, 1993-tól pedig főmunkatársként dolgozott az Erdélyi Naplónál. 1995 végén, fia, szülei és felesége halála után, svéd-magyar unokái nevelésére Svédországba ment, 1997-től megszűnéséig a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége Anyanyelvünk Alapítványának kurátora, könyvsorozatának elindítója (Vallomások az anyanyelvről, Glória Kiadó, 1999, Kolozsvár; Svédországi magyarító szószedet, Debrecen, 2004) volt, 1998-tól a Lundi Lap alapítószerkesztője, a Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam alapítója és szerkesztője, 2002-től a lundi rádió magyar adásának alapítószerkesztője, 2005-től a bevándorlók svéd nyelvű lapjának az Övergränser főszerkesztője, az Ághegy-Liget Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának választmányi tagja. Tagja a Román, a Magyar és a Svéd Írószövetségnek valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Írói álnevei: Transsylvanicus, Dombi Károly, Koppány Zsolt, Ligeti Pál.
2002-ben, a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatán különdíjat, 2006-ban, a Várad folyóirat Horváth Imre pályázatán különdíjat, 2006-ban az Irodalmi Jelen regénypályázatán Szerenád dobra, cintányérra és egyéb ütőhangszerekre című munkájáért különdíjat kapott. A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki, 2011-től a Lovagrend alapító tagja. 2013-ban Ex Libris díjat kapott. 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Újságíró Szövetség Aranytoll díjával, 2016-ban a Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntették ki.
(Forrás: Szépírók Társasága, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Wikipédia)
Borítókép: Horváth László
