Voltak profi futók, akik külön versenyszámban – talán félmaratoni távon – indultak, az amatőrök pedig több, rövidebb táv közül választhattak. Mindez a belvárosban, lezárt utcákon, a város szívében. Gyermeki szemmel nézve szinte hihetetlen volt.
Minden résztvevő pólót és oklevelet kapott – ráadásul nem a régi, kommunista időkből ismert, megszokott formában. Nekem akkor mindez gyönyörűnek, különlegesnek tűnt. Sok részlet már elhalványult az emlékezetemben. Talán a Deák Ferenc utca operához közeli végéről indult a mezőny. Egy kép azonban máig élénken él bennem: édesapám egy asztal mellől irányította az eseményeket, kézben tartva a szervezés minden apró részletét. Én pedig ott álltam, és mérhetetlenül büszke voltam rá.
Azóta évtizedek teltek el.
Három évvel ezelőtt az Apáczai Csere János Líceum kezdeményezte, hogy édesapám emlékére futóversenyt szervezzünk a Farkas utcában a legfiatalabbaknak, a harmadik és negyedik osztályos diákoknak. Két korcsoportban, külön a lányoknak és a fiúknak. Azóta minden évben több mint 150 gyermek áll rajthoz.
Mondhatnánk, hogy ez csupán örömfutás. De aki látja a rajthoz készülődő gyerekek csillogó szemét, az tudja, hogy ennél sokkal többről van szó. Ott van bennük a verseny izgalma, a bizonyítás vágya, a teljesítés öröme. Büszkék arra, hogy rajthoz állhatnak, hogy megmérettethetik magukat, és hogy részesei lehetnek valami különlegesnek.
Én pedig minden évben, az első csoport rajtja után, félrefordulok, és letörlök egy-két könnycseppet.
Szomorúság és öröm egyszerre. A hiány fájdalma és a hála csendes boldogsága. De abban a pillanatban már az öröm kerül előtérbe. Mert ott van előttünk ennyi lelkes, vagány gyermek, a kiváló szervezés, az odaadó felkészítő tanárok munkája és azok a támogatók, akik meglátták a fantáziát ebben a kezdeményezésben, és évről évre mellénk állnak, hogy a verseny újra és újra megvalósulhasson.
Mi adhat ennél nagyobb örömöt?
Talán az, hogy a saját gyermekeimet is ott láthattam a versenyzők között. Hogy részesei lehettek ennek a közös élménynek, és nemcsak futóként, hanem segítőként is hozzájárulnak ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. Hogy együtt izgulhatunk, együtt örülhetünk, és együtt élhetjük át a verseny minden pillanatát.
Ilyenkor érzem igazán, hogy édesapám emléke ott él közösségünkben, a versenyzők mosolyában a rajt előtti izgatott pillanatban... És ez a legszebb örökség: amikor valaki, aki egykor fontos volt sokunk számára, mások életében is örömmé válik.
Hálás köszönet mindnyájatoknak, akik évről évre hozzájárultok ahhoz, hogy ez az emlék ne csupán a múlt része legyen, hanem a jelenünk és a jövőnk is!
Eredmények:
3. osztály:
Lányok: I. díj: Major Eszter Lili – Báthory István Elméleti Líceum; II. díj: Balogh Ilka – Apáczai Csere János Elméleti Líceum; III. díj: Fábián Hanna és Büte Emily – Báthory-líceum. Fiúk: I. díj: Halász Bálint Gergely – Kolozsvári Református Kollégium; II. díj: Gurzó Bence – János Zsigmond Unitárius Kollégium, Marica Ádám – Nicolae Titulescu Általános Iskola; III. díj: Gaiu Áron – Báthory-líceum.
4. osztály:
Lányok: I. díj: Sipos Júlia Timea – JZSUK; II. díj: Péter-Piroska Noémi – Báthory-líceum; III. díj: Szőcs Olga – JZSUK. Fiúk: I. díj: Péter Andor Krisztián – JZSUK; II. díj: Barta Zsombor – Báthory-líceum; III. díj: Barta Dávid – JZSUK.
A borsai Medve Panzió évről évre különdíjat ajánl fel a Killyéni Péter-emlékversenyen. Idén első alkalommal a Bak család jóvoltából az emlékfutás díjazottja, Sipos Júlia és családja is borsafüredi kikapcsolódással gazdagodott.
