2016 végén széles körű felhatalmazást kaptak a választóktól. Túlnyerték magukat, ami előzménytelen volt a rendszerváltozás óta, ha nem számítjuk az 1990-es évek elejét, amikor egy rendkívüli politikai helyzet és struktúra állt fenn. A mai pártpaletta kialakulása és megszilárdulása óta a PSD-ALDE először szerezte meg a parlamenti többséget, viszonylag egyszerű koalíció vezette az országot, a kormánypártoknak nem kellett ezerféle pártérdek között szétszakadniuk, mint a Demokratikus Konvenció idején. Ennek ellenére a kormánypártok elbaltázták annak lehetőségét, hogy koherens kormányprogramot ültessenek gyakorlatba, a gyakori miniszterelnök- és minisztercserékkel az olasz politikai kultúrával vetekedő negatív rekordot állítottak fel, azzal a különbséggel, hogy a felvonultatott tárcavezetők között olyanok is voltak, akik egy valamirevaló európai uniós tagállamban soha nem foglalhatták volna el az illető pozíciót, mert egyszerűen alkalmatlanok voltak. A PSD-ALDE végrehajtotta részben a megígért bér- és nyugdíjemeléseket, ebben a tekintetben nem lehet panasz rájuk, ugyanakkor sérülékenyebbé tették a gazdaságot. Most csak abban reménykedhetünk, hogy az esetleges eurózónában és a német gazdaságban körvonalazódó recesszió csak korlátozott mértékben lesz hatással a hazai gazdaságra.
Viorica Dăncilă a jelenlegi helyzetben egyelőre kénytelen folytatni kormányzását. Nem egyértelmű, hogy a parlament esetleges bizalmi szavazásának kudarca a kabinet megbukását is elő fogja-e idézni, hiszen máris elkezdődött a szokásos jogi csűrés-csavarás, vagyis alkotmányértelmezés, ami szerint a kabinet csak bizalmatlansági indítvánnyal buktatható meg, vagy az úgynevezett bizalmi szavazás is elég ehhez, amely során a parlament támogatását kérik a kormány politikai összetételének megváltozása miatt. Tény, hogy ha a kabinet nem kapja meg a támogató felhatalmazást a kormány összetételének megváltozása miatt kezdeményezett parlamenti vokson, akkor a PSD újabb jelentős presztízscsatát veszít, amivel tovább gyengül a Dăncilă-kabinet tekintélye.
Elképzelhető, hogy a kormányfő hivatalában marad, és kisebbségi kormányzással végigviszi mandátumát, de az sem kizárt, hogy a PSD-ben már akkorára hágott a pánik, hogy hajlandók a szociáldemokraták félretenni büszkeségüket és akár Victor Pontát is visszafogadnák, hogy vezesse a pártot. Az ellenzék csak akkor fog bizonyságot tenni arról, hogy valóban már most akar kormányozni, és át akarja venni a hatalmat, ha benyújtja a parlamentben a bizalmatlansági indítványt és komolyan küzdeni fog azért, hogy összegyűljenek a kormánybuktatáshoz szükséges szavazatok.
Borítókép: illusztráció, forrás guv.ro
