Nem szokványos módon indult Kőrössi P. József kötetének bemutatója. Mindenfajta ismertetőt és bevezetőt megelőzően egy videófelvételt játszottak le a színház munkatársai. A kijelzőn P. Kerner Edit szavalta Kőrössi P. regényvázlat című versét. A beszélgetés során a szerző magyarázatot adott a szokatlan nyitányra. „Több helyszínen volt a Törzsasztalnak bemutatója. Balassagyarmaton, teljes meglepetésemre, a könyvtár azzal fogadott, hogy egyszer csak elindult ez a bejátszás. Megrendített, megfogott, és eldöntöttem, hogy bárhol lesz könyvbemutató, Kertner Edit szavalásával fog kezdődni” – részletezte Kőrössi. A szerző azt is elmondta, nem tartja magát sem első-, sem másodvonalas költőnek, de a regényvázlat megmaradt az emberekben, és ma is sokszor idézik.
A bevezető után Markó Béla költő vette át a szót. Kőrössit tapasztalt és céltudatos interjúkészítőnek nevezte, s derűsen állapította meg: akasztják a hóhért-helyzet állt elő, hiszen ezúttal a gyakorlott kérdezőt faggatták. Markó bevallotta, általában nem szívesen olvas interjúköteteket, ennek ellenére Kőrössi könyvét élvezettel lapozta, és úgy találta, ezekből a beszélgetésekből izgalmas erdélyi identitásregény állt össze. Bár a szerző tíz éven keresztül számtalan beszélgetést bonyolított le az erdélyi és magyarországi kortárs irodalom képviselőivel, a kötetbe csak erdélyi származású alanyok kerültek be. Olyanok, akik Erdélyben születtek, azonban Magyarországra vagy Nyugatabbra vándoroltak (Balla Zsófia, Ágoston Vilmos), de olyanok is, akik szülőföldjükön fejtették ki tevékenységüket (Gyimesi Éva, Kántor Lajos). A Törzsasztal című beszélgetéssorozatot – amelyből a válogatás született – Nagyvárad különböző helyszínein, Szűcs László szerkesztővel együttműködésben szervezték. Minden Konrád György íróval kezdődött. Kőrössi és Szűcs nyilvános beszélgetést szervezett a Kossuth-díjas szerzővel, utána hármasban folytatták a társalgást. „Elővettük a témát: mi lenne, ha ez nem egyedi alkalom lenne? Ugye, az ilyen kocsmai beszélgetésekből általában nem szokott jövő képződni, ez kivétel volt. Elkezdtük szervezni, és a világon sehol nincs olyan magyar közösség, ezt büszkén mondhatom, ahol ez megtörtént volna. Tíz éven keresztül, majdnem minden hónapban volt legalább egy törzsasztali beszélgetés” – emlékezett a kezdetekre Kőrössi.
Csehov híres narratív elve szerint, „ha az első felvonásban a falra akasztottál egy pisztolyt, akkor a következőben el kell sütni.” Ezt az elvet követve térjünk vissza az erdélyiség fogalmára. A beszélgetőtársak a könyvbemutató számos pontján foglalkoztak az erdélyiség különböző kérdéseivel: Erdélynek számít-e Nagyvárad és a Partium? Van-e olyan, hogy kolozsváriság, váradiság, marosvásárhelyiség? A beszélgetés végéhez közeledve Markó Béla feltette a kérdést: mit jelent az erdélyiség? Tompa Gábor a toleranciát emelte ki. Szerinte Erdélynek és az erdélyiségnek ez olyan értéke, amely ma veszendőben van. „Ez ma Magyarországon nincs, és nem szabadna engednünk begyűrűzni azt, hogy itt is kizárólagosságok legyenek, s ne legyünk hajlandóak párbeszédet folytatni” – fejtette ki a színházigazgató. Visky András szerint az erdélyiség jelentésében benne rejlik az otthonlét, az identitás és az idegenség kérdésköre. Elmesélte, hogy amikor a tengerentúlon élt a családjával, mindig erdélyiként határozta meg magát, ha megkérdezték, honnan származik. „Ebből következett az a kérdés, hogy létezik ilyen ország Európában? Én erre azt mondtam, létezhetne” – idézte fel Visky. Számára az erdélyiség a kockázatvállalás, a megszólalás szabadsága, és az, hogy az ember lemond a közhelyekről.
„Az én erdélyiségem az, ami itt, most történik” – kezdte válaszát Kőrössi P. József. Az író 1982-ben költözött Magyarországra, ahol akkoriban, és ma is, az erdélyi embertől azt várják, hogy az archaikus, Erdélyből érkező ember-elképzelésnek megfeleljen. „Mindig feltettem magamnak a kérdést, miért nem Tamási Áront akarják látni az erdélyiekben? Miért Wass Albertet? […] Tehát, hogyha Romániából jöttél, akkor erdélyi vagy, és ha erdélyi vagy, akkor képviseld azt az archaikus világot, amit mi elvárunk tőled. És én nem tudtam” – magyarázta Kőrössi, és hozzátette: szerinte emiatt tűnhet úgy, hogy hiányzik belőle az erdélyiség.
Kőrössi P. József minden könyvbemutatót Cselényi Béla Határvonat című versével zár, amelyet kívülről tud, ennek ellenére papírról olvassa, mert – ahogyan ő fogalmazott – „mindig történik a lelkemben valami, ami megakadályozza, hogy elszavaljam”.
