Bezzeg...

Az elmúlt évek legfurább szessziója előtt állunk. Hiába hittem az első három félév után, hogy már nem érhet meglepetés, a vírus közbeszólt. A távoktatás komoly nehézségeket okozott mindenkinek, sok tantárgynál kellett eltérni az eredeti tervtől. Rajtunk és a tanárokon is gyakran érezhető volt a tanácstalanság, hiszen erre a helyzetre tökéletes megoldás nincs. Nekem is hetekre volt szükségem az alkalmazkodáshoz.

A késztetésemet, hogy minden számomra irigyelni való élményemet megosszam a nagyvilággal kezdte elfedni a vágyakozásom egy privát élet után, amely a mai világban már ritka árucikknek számít.

„Nincs stílusom, nincs ezer ruhám, nem járom a plázákat napestig, és nem támogatom a fast fashiont. Egyszerűen csak Beatrix vagyok." BÖJTE BEATRIX

Annyi csodálatos jelző között amit egy lánynak mondhatsz, mégis a „Szép vagy!” a leggyakoribb. Szinte senki sem érti miért nem akarom, hogy csinosnak hívjanak, annál sokkal több vagyok. Nem az én érdemem, ez egy olyan egyszerű dolog amivel születünk. Mondd, hogy vicces vagyok, okos vagyok. Mondd, hogy szétszórt, felelőtlen vagyok, bármit, ami több mélységgel bír mint fizikai adottság amit akárki észrevesz.

„Szerény módon nem magamról fogok mesélni, inkább egy régi ismerősöm történetét szeretném megosztani." KRASZNAI CSONGOR

„A 21. század embere lassan analfabéta lesz. Nem olvas, nem tanul, nem művelődik. Egyáltalán írni még tudunk?" BÖJTE BEATRIX

„Így hát azt tanácsolom, a „még pont elérek, ha öt perc múlva indulok”-ra adjunk még tíz percet, s csak utána induljunk." BÖJTE BEATRIX