Zsiga bá kilencven éves lenne, de mi már több mint kilencvenen vagyunk ebben a teremben. Emlékházunk névadóját, Györkös Mányi Albertet három szál fűzi Palocsay Zsigmondhoz: mindketten Tordaszentlászlón születtek, a kolozsvári zenelíceum tanárai voltak, és feltételezhető, hogy jó barátok is voltak, ahogy az kiderül Palocsay Zsigmond Györkös Mányi Albertről készített képeiből, amelyekről eddig nem is volt tudomásunk. Még ma is emlékszem, ahogy a zenelíceum (volt) Petőfi utcai egykori épületében Zsiga bácsi a tornác fájának támaszkodva várta, hogy kezdődjön a következő hegedűóra – vezette fel az emlékezést Kós Katalin, a Györkös-ház vezetője.
– Palocsay Zsigmondról, aki szerette, ha Zsiga bának szólították, nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk. Fontos tulajdonság volt számára az őszinteség, a szókimondás, amit sokan nyersességnek értelmezhettek. Édesapja, Palocsay Rudolf kertészt akar nevelni a fiából, ám ő a zenei pályát választotta. Az 1950-es évek elején még gyermekként kommunistaellenes szervezkedés miatt börtönbe kerül. Két év múlva szabadul, és ezt követően kezdte el írni a naplóját, amelyet a család pár hónapja talált meg. Palocsay Zsigmond az 1960-as évek közepétől írt verseket, amelyek több mint húsz kötetben jelentek meg – mesélte Hatházi András színművész, Palocsay Zsigmond veje.
Hatházi András bemutatta azt a kiállítást, amely Palocsay Zsigmond személyes tárgyait – bőrkabátját, aktatáskáját, szótárát, fényképezőgépét stb. – és az 1960-as és 1970-es években készült fényképeit sorakoztatja fel. Palocsay szeretett fényképezni: rengeteg fotóját a családnak sikerült digitalizálnia. A kiállítás október 17-ig tekinthető meg a Györkös-házban.
– Csép Sándor hiányolta Zsiga verseiből az erdélyi népünk sorsproblémáira való reflektálást, és ezt el is mondta neki. Zsigát mélyen megérintette ez a megjegyzés, de nem mondott semmit. Másnap hozott egy verset, ami voltaképpen önmagával való beszélgetés volt, és amiből sejteni lehetett, hogy politikai „előélete” miatt nem írhatott le olyan dolgokat, amelyeket mások leírtak az 1970-es 1980-as években – elevenítette fel Palocsay Zsigmond és Csép Sándor barátságát Albert Júlia színművész. A Palocsay Zsigával való barátság mélységét az is bizonyítja, hogy a Csép-Albert házaspár fiának ő lett a keresztapja, míg leányuk Palocsay Zsiga növendéke lett a kolozsvári zenelíceumban. Albert Júliától megtudtuk: 1952-ben, az akkor tizenhetedik évében járó Palocsay Zsigmond létrehozott egy illegális kommunistaellenes szövetséget, amelynek az volt a célja, hogy felrobbantsák Kolozsváron a Sztálin-szobrot, ám végül az egykori református kollégium szertárából szerzett vitriollal öntötték le. A fiatalokat azonban egyik társuk elárulta, és az akkori hatalom el is ítélte őket.
Az eseményen Palocsay Zsigmond most megtalált naplójából Hatházi András színművész olvasott fel, Albert Júlia színművész pedig Palocsay-verset szavalt. Közreműködött Csép Anna (hegedű) a Palocsay Zsiga hegedűjén és Hatházi Tamás klarinéton.
