A szerző korábbi köteteiben a színház, a női értelmiség, az egyházi sajtó, a hit és a kultúra témáját járta körül, azonban a mostani kiadvány Egyed Emese szerint irodalmi próza, amelyben a szerző a tanulmányok szigorúsága helyett a személyes élmények, az emlékezés és a képzelet mentén vezeti az olvasót. Az Exit Kiadó gondozásában megjelent Újratervezés novellái „mikrotörténetek”, kis életmozaikok, amelyekből tágabb közösségi tapasztalat rajzolódik ki, az erdélyi magyar, kisebbségi lét, a női sorsok, a családi dinamika és az elhallgatott fájdalmak egyvelege.
A kötetből Albert Csilla, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze olvasott fel, az általa választott, November 1. című szövegben az emlékezés, a halál és a temetőjárás kerül fókuszba. „Itt születtem, itt éltem, itt öregedtem meg. A helyi temetőben nyugosznak a rokonaim mind. Szüleim, testvéreim, nagy- és dédszüleim. (…) Jó harmincas voltam, amikor eltűntek a sírjaim. Nem süllyedtek el, nem is költöztek odébb. A hegyoldal nem omlott le, földrengés vagy árvíz sem volt. (…) Akkor van harc, amikor egy frissen a városba költözött akar megkaparintani egy sírt. Meg is teszi, bármi áron. Törvényt írat, törvényt hozat, előír, elrendel” – olvashatjuk a novellában. Bodó Márta ennek kapcsán elmondta, nem tényfeltáró szöveget akart írni, hanem „az elhallgatott, a gyönyörű Házsongárd-monográfiákból kimaradó valóságot” akarta megmutatni. Szerinte az itt élők számára a város változásai érzelmi traumát is jelentenek. „Azt mondják, ha egy embert megmentesz, akkor megmentetted a világot. Ha egy ember fájdalmát figyelmen kívül hagyod, akkor – szerintem – elvesztetted a világot” – fogalmazott a szerző, hozzátéve, hogy ezeket az egyéni, apró, történelmi léptékkel nem mérhető, de érzelmileg mély nyomot hagyó folyamatokat fontosnak tartja megörökíteni.
A kötet vizuális világa Darvay Tünde festőművész munkája, a fekete-fehér illusztrációk a színes borítóval ellentétben visszafogott, mégis kifejező hátteret adnak a novelláknak. Bodó Márta szerint ezek a rajzok nem elterelik a figyelmet a szövegről, hanem kiegészítik azt.
Az Újratervezésben szereplő írások erkölcsi és lelki kérdéseket is boncolgatnak, Egyed Emese szerint valóságos „bűnkatalógus” rajzolódik ki bennük, megjelenik a közöny, az önzés, az önteltség, egyszóval minden, ami az embereket elidegeníti egymástól. Azonban a szövegekben az író nem moralizál, hanem megmutatja az elveszett szeretet helyeit és lehetőségeit.
A szerző elmondta, számára a hit nem elvont teológiai kérdés, hanem életgyakorlat. Felmerült Bodó Márta egyik korábbi, Vigiliának írt szövege, amelyben úgy fogalmazott, a hit „az elnyomottak és peremre szorultak/szorítottak mindenkori választásával, a feléjük irányuló preferenciális opcióval, a mellettük való elköteleződéssel” kezdődik. Ezt ma is így gondolja, hozzátette, „le kell ereszkedni a sárba, mert ott van a kereszténység, nem az uraknak az udvarában”.
Bodó Márta szerint az írás nemcsak alkotás, hanem szolgálat is: az emberi tapasztalat, a fájdalom és a remény megőrzése. Az Újratervezés ennek a felismerésnek a krónikája, arról szól, hogy a valóságot nem elég túlélni, hanem meg kell érteni és el kell mondani azt.
