„Az idei versenyválogatás ugyanolyan mértékben polarizált egyveleg, mint napjaink valósága. Fekete-fehér minimalizmus, sok vér, pszichedelikus színvilág. Valós történetek vagy a legelvetemültebb fantázia szüleményei. Flört a műfaji filmmel vagy több műfaj orgiája. Hősök és antihősök. Egyenes út vagy Moebius-szalag. Politikai szatíra és pornó a diliházban. Hiányzó apák és excentrikus anyák. Vagy fordítva. Együtt megállnak a lábukon, még ha a stabilitás hiánya fojtogató is. Bármelyikük nélkül a szerkezet összedőlne” – jellemzi Mihai Chirilov, a TIFF művészeti vezetője az idei versenyprogramot. A fesztivál közleménye szerint Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című, Sitgesben díjazott elsőfilmje négy fal közé zárt thriller, amely a családot alakítja magzatvízzé, amire szükség van egy újabb egyed – erőszakos – születéséhez.
A kilenc versenytárs között van kazah blockbuster (Sicko) egy párról, amelyik halálos betegnek hazudja magát, hogy pénzt szerezzen, csakhogy a sztori sikerével egyenes arányban nő a kapzsiság is. Van heistfilmet és slashert ötvöző francia film (Le Roi Soleil) egy lottónyertesről, akit megszédít a hirtelen szerzett vagyon, nonkonformista thai mese egy beszélő, piros porszívó formájában visszatérő menyasszonyról (A Useful Ghost), spanyol kísérleti road movie (Lionel), amit sosem mutattak meg a szereplőinek – egy valós családnak – apa és fia kapcsolatáról.
A The Night Is Fading Away című argentin filmben egy mozigépész elveszíti az állását, és elszegődik éjszakai őrnek a mozihoz, ahol elkezdődött a felújítás, a Truly Naked című holland film bátor felnövéstörténet, amelyben a szex és a pőreség a normalitás része, és feltevődik a kérdés, hogy a ruhák játszanak-e valamilyen szerepet a lélek felnyitásában. Szintén felnövéstörténet a profi szirénnek készülő lányok iskolájáról szóló Titanic Ocean, egy Cannes-ban debütáló görög–román koprodukció. A Butterfly című norvég filmben két nővér osztozkodik guru-anyjuk árnyán és érzelmi örökségén, a My Father’s Shadow című angol–nigériai elsőfilm afféle álomemlék, amely egy politikai fordulópont családbeli leképeződéséről mesél. Az Our Father egy apapótló figura kultuszát vizsgálja szerbiai drogfüggők kolostorában, de valós történet alapján mesél a Berlinalén bemutatkozott, chilei The Red Hangar. A latin-amerikai thriller története a Pinochet-féle államcsíny idején játszódik.
A What’s Up, Doc? szekció szintén tíz alkotásból áll össze. Olyan, mint egy műfaji kaleidoszkóp: a klasszikus dokumentumfilmes formátum mellett megjelenik egy animációs film, egy hibrid költemény, egy oknyomozó újságírói anyag és egy sor B-film is.
A hivatalos versenyprogram filmjei, Itt érzem magam otthon (r. Gábor Holtai, Magyarország), My Father's Shadow (r. Akinola Davies jr, Egyesült Királyság), Butterfly (r. Itonje Søimer Guttormsen, Norvégia), Sicko (r. Aitore Zholdaskali, Kazahsztán), Le Roi Soleil (No One Will Know, r. Vincent Maël Cardona, Franciaország), Lionel (r. Carlos Saiz, Spanyolország), The Night is Fading Away (r. Ezequiel Salinas, Ramiro Sonzini, Argentína), A Useful Ghost (r. Ratchapoom Boonbunchachoke, Franciaország), Truly Naked (r. Muriel d’Ansembourg, Hollandia), Our Father (r. Goran Stankovic, Szerbia), The Red Hangar (r. Juan Pablo Sallato, Chile), Titanic Ocean (r. Konstantina Kotzamani, Görögország).
A What’s Up, Doc? versenyfilmjei: We Were Left Alone (r. Adrián Canoura, Spanyolország), Goodbye Sisters (r. Alexander Murphy, Franciaország), Memory (r. Vladlena Sandu, Franciaország), Variations on a Theme (r. Jason Jacobs, Devon Delmar, Dél-Afrika), Bouchra (r. Orian Yani Barki, Meriem Bennani, Egyesült Államok), Motel Paraiso (r. Jose Eduardo Castilla Ponce, Mexikó), Far From Maine (r. Roy Cohen, Franciaország), The Seoul Guardians (r. Kim Jong-Woo, Kim Shin-Wan, Cho Chul-Young, Dél-Korea), Of Mud And Blood (r. Jean-Gabriel Leynaud, Franciaország), Hex (r. Maja Holand, Norvégia).
