Újképpen utazom

Újképpen utazom
Végre-valahára majdnem egész meccsen át focizom. Ilyesmi három éve, mióta Zilahról elköltöztünk, nem történt velem. Most azonban tíz percen kívül, amit a pálya szélén töltök, végig rúgom a bőrt, igaz, a csere miatt leeresztek, és nem tudom visszafújni magam.

A marosvásárhelyi színház egész napos évadnyitót szervez. Teljesen programtalanul megyünk (mindketten elég elszálltak vagyunk ahhoz, hogy megjegyezzük, mi kezdődik hánytól), de éppen jókor érkezünk. Kutyakiállítás van, vonulnak a kedvencek, viszik őket a gazdájuk, bár néhányan ők a gazdájukat. Uszkártól német juhászig minden van, az első díjat végül egy színésznő óriási Ábele nyeri. Impozáns jószág kétségtelenül.

Ezután megnézünk egy modern táncegyüttest, fényképezkedünk, lötyögünk a téren, és hazamegyünk.

*

Másnap Kolozsvárra visz egy antikvárius, akivel a téren beszéltem meg az utat. Tizenegy körül érek hazulról haza. Délelőtt találkozom a barátommal meg a lyányommal, délután meg az Oberon próbájára megyek. Selmeczi Gyurinak ismét remek ötletei támadtak, én pedig igyekszem segíteni a megvalósításban. Átírunk egy dalszöveget a büfében, ő zeneileg és nyelvileg is érti, én csupán nyelvileg. Például a „félholdzene” szó, bármilyen szép is, énekelve nem hangzik jól. A dalszövegírás buktatói.

Gyurival mindig úgy érzem magam, ahogy Heltai érezhette magát Kacsoh-val, vagy Harmath Imre Ábrahám Pállal. Egy pillanat alatt ott a századeleji hangulat körülöttünk, nyugtalan bohémek pásztázzák a füstöt, szótagokkal kínlódunk, műveltségi poénokon röhögünk. Nem tudom, van-e még egy ilyen ember Kolozsváron, de az biztos, hogy jót tesz a városnak.

Másnap különféle „újképpeneket” kóstolunk meg egy barátommal. Egy vendéglő étlapján így jelölik a megszokottól eltérő módszerrel főzött fogásokat. Szokatlan ízek, de finomak. Erika mindkét újképpenből eszik, én csak a pacallevesből, de mindketten elégedettek vagyunk. Érdekes, hogy latens konzervativizmusom hol ütközik ki: ragaszkodom a megszokott pacalleves-állaghoz és -ízhez. Bizonyos értelemben felkavaró, mennyire az agyával eszik az ember.

Mint ahogy, ha a másik végletre gondolunk, mennyire az agyával pisil. Mindenki játszotta gyerekkorában azt a nem tudom, honnan származó játékot, hogy azt ismételgeti: „pișă-te că vine trenul”. Rendszerint beválik, bárhogy ellenőriznénk is a záróizmainkat.

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Szeretünk hinni a csodákban. Sokan várjuk, miközben kicsit mindenki másképp képzeli el. Pontosan senki nem tudja mi az. De tudjuk, hogy van. Ezt igazolta a magyar válogatott a franciaországi Európa-bajnokságon. Storck „németes” legénysége a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta. Dzsudzsákék kivitték az embereket az utcára, akik lezárták a Körutat. Ilyet magyar ember nagyon rég nem látott. Főleg úgy nem, hogy futballsiker okozzon ekkora örömöt.
Máskép(p)
Én is végighallgattam az általam sokra becsült Romsics Ignác egyórás (bizonyos pontokon szinte már meghökkentő) interjúját a YouTube Heti válasz nevű portáljának hírcsatornáján (Túlment a hatalom minden elfogadható mértéken 2025. 06. 25). A jeles történész szenvedélyesen védelmezi az elégedetlenek vádjaival szemben a Magyar Tudományos Akadémia mai vezetését. Pedig minden épeszű ember tudja, hogy mi a tényleges helyzet.
Máskép(p)
Máskép(p)