Az igehirdetést Lukács Endre esperes tartotta Jeremiás próféta elhívásának története alapján (Jer 1,4–10). Kiemelte: minden elhívás azzal kezdődik, hogy az Úr megszólítja szolgáját, és terve van vele már az anyaméhben. Jeremiás félelme fiatalsága és alkalmatlansága miatt természetes – ahogy a fiatal lelkipásztor is érzi a szolgálat súlyát –, de az Úr ígérete adja az erőt: „Én veled leszek.” Az esperes szerint Isten ígérete nélkül a szolgálat lehetetlen, de aki elhívást kap, annak ajkait is megtisztítja és felkészíti a szolgálatra. A prófétai küldetés – „rombolni és építeni, plántálni és gyomlálni” – a lelkésznő feladata is lesz: megújítani a gyülekezeti életet, és teret adni az új kezdeteknek.
Debreczeni Júlia a beiktatás után igehirdetésében a 2Mózes 33,14–15 alapján szólt a jelenlévőkhöz. Mózeshez hasonlóan a gyülekezet is azt kérheti: az Úr menjen velük az úton, amelyre ráléptek. „Ha a te orcád nem jár velünk, ne is indíts tovább minket” – idézte az igét, hangsúlyozva: Isten jelenléte nem a problémák hiányát jelenti, hanem azt, hogy velünk van a nehézségek között is. A parókia leégése után – mondta – nemcsak az épület, hanem a lelkek is sérültek, de ahogy Isten segített az újjáépítésben, úgy vezeti a lelki megújulást is.
Az igehirdetést követően a kalotaszegi lelkipásztorok egyenként áldották meg az új lelkészt. Topai Attila korábbi helyettes lelkipásztor átadta a templom kulcsát, a gyülekezet pecsétjét és Bibliáját. Babos Barabás Berta a kalotaszegi lelkészek közössége nevében köszöntötte az új szolgálattevőt, míg Póka András György, az egyházmegye főgondnoka Isten gondviselő szeretetéről szólt: „Az Úr nem ígérte, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy nem hagy magunkra.”
A gyülekezetet a világi elöljárók is köszöntötték. Gál Máté István, Kispetri polgármestere és a Presbiteri Szövetség elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik a parókia újjáépítésében részt vettek, és Isten áldását kérte a lelkipásztor szolgálatára. Seres Dénes, a Zilah megyei tanács képviseletében üdvözletét küldte, hangsúlyozva az egyházi és közösségi összefogás erejét.
A köszöntések sorát Pap Hunor sztánai lelkipásztor zárta, aki testvéri szeretettel buzdította Debreceni Júliát: „Szeresd a gyülekezetet, és érezd otthon magad a melegszívű kispetri emberek között.” A legszemélyesebb szavakat a lelkipásztornő férje, Debreczeni István, az egeresi gyülekezet lelkésze mondta, megköszönve felesége eddigi támogatását, és ígéretet téve, hogy most ő lesz támasza új szolgálatában.
A kispetri ünnep a közösség hitvallása lett: a parókia falai újjáépültek, de még fontosabb, hogy a gyülekezet hite is megerősödött. A szolgálat új korszaka kezdődik, Isten ígéretével: „Én veled leszek.”
