- derül ki az Egy vérből valók vagyunk? című kutatás eredményeiből
Egy vérből valók vagyunk? A „virtuális” nemzetépítés megítélése Magyarországon címmel
mutatták be az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom újabb kutatási eredményeit. A felmérést a magyarországi felnőtt lakosság körében, ezres mintán, online, illetve telefonos kérdőívek segítségével végezték.
Támogatás, állampolgárság és szavazati jog
Toró Tibor politológus, a projekt egyik kutatója elmondta, a vizsgálat három téma köré szerveződött: milyen a határon túli magyaroknak nyújtott támogatások megítélése Magyarországon, hogyan vélekednek a könnyített honosításról, illetve miképpen értékelik a külhoni magyarok szavazati jogát. A kapott eredményeket 2012-es, 2016-os, illetve 2019-es mérésekkel vetették össze.
Az adatok szerint a könnyített honosításnak 2025-ben többségi támogatottsága van, a megkérdezettek 62 százaléka gondolja úgy, hogy a magyar államnak biztosítania kell a határon túli magyarok számára az állampolgárságot. Míg 2019-ben a támogatottság e tekintetben csökkent, a jelen kutatás adatai alapján 2025-re visszanőtt a korábbi, 2016-os szintre - ez minden társadalmi kategóriára érvényes.
Érdekesebb eredményeket hozott a pártpreferencia szerinti megoszlás. A 2019-es adatokhoz viszonyítva – amikor a Fidesz és az ellenzék között a támogatottságban evidens törés volt megfigyelhető – a 2025. május végi adatok alapján a törés enyhülni látszik, mind a Tisza, mind a többi párt támogatói megközelítik a Fideszt az állampolgárság támogatásában.
A támogatáspolitikával kapcsolatban – arra a kérdésre, hogy szükség van-e arra, hogy a magyar állam támogassa a határon túliakat – szűk többség (52 százalék) válaszolt igennel, aránylag nagy csoport nem ért egyet a külhoniak támogatásával. Ennek ellenére a 2016-os felméréshez képest e téren is növekedés figyelhető meg, a 2019-es adatokhoz képest pedig megduplázódott azok aránya, akik úgy vélik, hogy a magyar államnak támogatnia kell a határon túli magyarokat.
Az állampolgárságtól eltérően, a támogatáspolitika tekintetében nem minden csoport esetében beszélhetünk pozitív hozzáállásról: a gazdaságilag marginalizált helyzetben lévő, valamint az alacsonyabb képzettséggel rendelkező csoportok körében a támogatáspolitikát negatívan véleményezik.
Pártpreferencia szerint a mutatók szerint – az állampolgársághoz hasonlóan – míg 2019-ben még a Fidesz-szavazók körében sem beszélhettünk többségről, az ellenzék körében pedig egyenesen mélyponton volt a támogatottság, most viszont minden párt esetében többségben vannak a külhoni magyarok támogatásához pozitívan viszonyulók.
A szavazati jog az egyetlen pont, ahol a határon túliakkal kapcsolatos attitűdök megváltoznak: a megkérdezettek 60 százaléka nem, míg 38 százalék támogatja a külhoni magyarok szavazati jogát.
Toró Tibor kifejtette, a szavazati jognak soha nem volt magas a támogatása, és bár 2019-hez képest e tekintetben is növekedés figyelhető meg, az nem éri el a 2016-os szintet. Jelenleg 40 százalék fölött van azoknak az aránya, akik a határon túliak szavazati jogával egyáltalán nem értenek egyet. A témával kapcsolatban a legelutasítóbban a középkorúak.
Toró összegzésképpen elmondta, hogy míg az állampolgárság és a támogatás tekintetében növekedés figyelhető meg, a szavazati jog kapcsán maradt, sőt erősödött a korábbi megosztottság, ebből fakadóan pedig a határon túliakkal szembeni belső feszültségek is újratermelődnek.
A „virtuális nemzet” határai: december 5-e traumája
Kiss Tamás szociológus arról értekezett, hogy miért nem sikerül Magyarországon a virtuális nemzetépítésnek többségi támogatottságot szerezni. Kifejtette, intézményes jogi szempontból adott a virtuális nemzet, azonban a virtuális nemzethez lojális anyaországi szubjektumokat nem sikerül megteremteni. Ennek lehetséges okait három pontban fejtette ki.
Ide sorolta az úgynevezett december 5-e paradigmát. Elmondta, bár 2010 után a magyar parlament elviekben konszenzuálisan szavazta meg az állampolgársági törvényt, azonban a látszat ellenétre sem a Fidesz, sem pedig az ellenzék nem törekedett ebben a tekintetben valós társadalmi konszenzusra. Ennek az lehet az oka – vélekedett Kiss Tamás –, hogy a 2004. december 5-ei népszavazás nemcsak a határon túli magyarok, hanem sok magyarországi jobboldali szavazó tekintetében is traumatikus volt, és nagyon egyszerű képletre redukálta a magyarországi politikai mezőt, ahol van egy jó, nemzeti oldal (a Fidesz és Orbán Viktor), illetve a rossz, nemzetietlen oldal (Gyurcsány Ferenc és a balliberálisok).
Noha a határon túli magyarok tekintetében nincs egyértelmű magyarországi álláspont, a Fidesz fel tudta magát építeni, mint a nemzeti ügyek egyetlen letéteményesét: a kisebbségi magyarokkal való foglalkozás ennek az egyik legfontosabb terepe és bizonyítéka – fogalmazott Kiss.
Rámutatott ugyanakkor, hogy a Tisza Párt nem a gyurcsányi utat követi, hanem tudatosan megpróbálja visszavenni a nemzeti jelképeket (kokárda, zászlóerdő stb.), és az egyik legfontosabb nemzeti jelkép egyértelműen a határon túli magyarság. Ezt mutatja például a nagyváradi menetelés is – tette hozzá.
A kérdés az, hogy a Tisza meg fogja-e tudni tartani ezt az irányvonalat, vagy előbb-utóbb „belecsúszik a magyarországi választók jelentős része által igenelt jóléti sovinizmusba” – vetette fel Kiss Tamás. Hozzátette, maga a fideszes szélsőjobboldali populista közösségépítés is megosztottságot termel, és „bizonyos elemei a határon túli magyar közösségekkel szembeni szolidaritást keresztbe metszi”. „Lehet, hogy bizonyos kontextusokban nemzettestvérek vagyunk, de más kontextusokban mi magunk is migránsok vagyunk Magyarországon” – mondta.
A migránsellenes diskurzus és a jóléti sovinizmus negatívan hat a virtuális nemzetépítésnek az elfogadottságára – magyarázta a szociológus. Ezek empirikus tények – szögezte le.
Mit tehetnénk mi, erdélyi magyarok?
Mit tehetnénk mi, erdélyi magyarok ebben a helyzetben, hogyan tudnánk ezt a megosztottságot enyhíteni? – vetette fel Kiss Tamás a kérdést, majd lehetséges megoldásokat vázolt fel. E szerint a politikai osztály és az intézményes elit szintjén ki kellene lépni a december 5. paradigmából és „a Fidesszel kötött egyoldalú lojalitási paktumból, mivel ez a megosztottság újratermeléséhez vezet”. Világos, hogy a szavazati jog a legfontosabb neuralgikus pont – tette hozzá a szakember, kifejtve, hogy 2026 után e tekintetben törvénymódosításra lesz szükség, nekünk pedig az az érdekünk, hogy a törvénymódosítás ne zárja majd ki az erdélyi magyarokat a szavazati jogból. A nyugati diaszpórában és kisebbségi közösségekben élők esetében a szavazási procedúrát egységesíteni kell – szögezte le.
A támogatáspolitikában nem fogadható el a jóléti sovinizmus értelmezési keretként, elszámolható és világos közpolitikai prioritásokra építő támogatáspolitikára van szükség – mondta.
Továbbá a választók szintjén el kell fogadni, hogy december 5-e tényleg traumatizálta az erdélyi magyarokat, ezen azonban túl kell lépni. Edukatív programokkal nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy „a Fideszhez való lojalitás nem egyenlő a virtuális nemzettagsággal, a Fidesszel való szembenállás nem egyenlő azzal, hogy valaki nemzetietlen és nem igazi része az erdélyi magyar közösségnek” – vélekedett a szociológus.
A nemzettudat szintjén pedig el kell fogadnunk a magyarországi magyarokban kialakult ambivalenciákat, hiszen a mi nemzettudatunk ugyanolyan ambivalens. Ezeket elfogadva kellene valami új, többszólamú nemzeti egységet felépíteni – zárta a szakember.
Borítókép: sepsiszentgyorgy. info
