Több mint 4,16 millió fővel csökkent a lakosság száma az elmúlt 35 évben

Az elmúlt 35 évben több mint 4,16 millió fővel csökkent Románia lakossága – derült ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) elnöke, Tudorel Andrei által közzétett elemzésből, amelyet az Agerpres hírügynökség ismertetett.

A jelentés szerint 1990 és 2024 között több mint 808 000 személy vándorolt külföldre és 646 000-en telepedtek le Romániában. Az 1989-es forradalmat követő egy évben közel 100 ezren hagyták el végleg az országot. Az azt követő négy évben a kivándorlók száma folyamatosan csökkent, 1997 és 2010 között pedig viszonylag alacsony volt, többnyire 10 ezer fő alatt maradt. Az országot elhagyók száma 2011-től fokozatosan nőtt, 2022-ben már meghaladta a 30 ezret, 2024-ben pedig csaknem három évtized után ismét elérte az évi 50 ezret.

Az INS-elemzés arra is rámutat, hogy 2000 és 2011 között a migrációs egyenleg szinte minden évben negatív volt, 2000-hez képest 2011-re hozzávetőlegesen 40 ezer fővel csökkent az ország állandó lakossága (rezidens népessége). 2012 és 2022 között a bevándorlók száma jelentősen meghaladta az országból elköltözöttekét, ami 183 ezer fős vándorlási többletet eredményezett; 2023-ban és 2024-ben ismét negatív volt a migrációs egyenleg, ami több mint 41 ezer fős népességfogyást jelentett.

Az elemzés szerint 1992 óta különböző országok állampolgárai telepedtek le Romániában, a legtöbben a Moldovai Köztársaságból érkeztek, akik 2010-ig a bevándorlók több mint felét tették ki. Az ukrajnai háború miatt Romániába költözött ukrán állampolgárok száma 34 400 körülire, az összes bevándorló 7,6 százalékára tehető.

A 2010-ben mért szinthez képest 2022-ben és 2023-ban a bevándorlók száma megduplázódott. 2010 és 2014 között a bevándorlók több mint 90 százaléka Romániába visszatérő román állampolgár volt. 2023-ban 201 800 román állampolgár tért vissza az országba, de mivel a bevándorlók összlétszáma 324 000-re emelkedett, arányuk 67 százalékra csökkent. 1990 és 2002 között a nemzetközi migráció mintegy 80 százalékos, a természetes fogyás 20 százalékos arányban járult hozzá a népességfogyáshoz.

Az elemzés szerint 2010. január 1-jén Románia rezidens népessége több mint 1,33 millió fővel csökkent a 2003. január elsejei adathoz képest. A külső migráció több mint 83 százalékkal járult hozzá a csökkenéshez. 2022 és 2024 között a 235 ezer fős pozitív vándorlási egyenleg szinte teljes mértékben ellensúlyozta a 263 ezer fős természetes fogyást, így a rezidens népesség száma nem csökkent 19 millió alá.

Az elmúlt 35 évben több mint 4,16 millió fővel csökkent Románia lakossága, amihez a migráció 63 százalékos, a természetes népességfogyás 37 százalékos arányban járult hozzá. Ugyanakkor 2014 és 2024 között 364 000 olyan külföldön született gyermeket anyakönyveztek Romániában, akiknek legalább az egyik szülője román állampolgár. Ez ebben az időszakban az országban bejegyzett összes újszülött több mint 16 százalékát teszi ki - derül ki az elemzésből. 

89 után 40%-kkal csökkent a születések száma

Az INS-elemzésről Veres Valér szociológust kérdeztük, aki lapunknak elmondta, a népességcsökkenés jelensége nem egyedi, Közép- és Kelet-Európa legtöbb országában megfigyelhető; különösen a régió szegényebb államaiban volt hangsúlyosabb a kilencvenes években, így Romániában és Bulgáriában is.

A népességcsökkenés okai pontosan mérhetők két népszámlálás közötti időszakokban készített demográfiai mérlegek alapján. A veszteség két fő tényezőből tevődik össze: a természetes fogyásból – vagyis a születések és a halálozások különbségéből –, valamint a migrációs veszteségből, azaz a ki- és bevándorlás egyenlegéből.

Veres Valér szerint a természetes fogyás 1991-től indult be látványosan. A születések száma a rendszerváltás után drasztikusan visszaesett: 1989-hez képest mintegy negyven százalékos csökkenés következett be. Bár Romániában az abortusztilalom megszüntetése is szerepet játszott ebben, a szociológus hangsúlyozza, hogy a termékenység már a nyolcvanas években is fokozatosan csökkent, még az abortusztilalom időszakában is. A tilalom egyfajta fékként működött, amely nem engedte a szülésszámot egy bizonyos szint alá, ám a kilencvenes években ennek megszűnésével jelentős visszaesés következett be. Ennek következménye az elöregedés felgyorsulása és az, hogy évről évre kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak.

A természetes fogyás azonban a veszteségnek csak kisebb részét adta. Két népszámlálás között átlagosan mintegy egymilliós népességvesztés mutatkozott, amelyből az első két-három évtizedben 200–300 ezres nagyságrendű volt a természetes fogyás, a fennmaradó részt pedig a migrációs veszteség tette ki. A kivándorlás folyamatos volt: bár bizonyos időszakokban volt bevándorlás is, összeségében többen mentek el, mint ahányan érkeztek.

Veres Valér rámutatott, idővel a kivándorlás etnikai összetétele is változott, 1990-ig főként a német kisebbség távozott, majd az 1988 és a kilencvenes évek vége közötti időszakban a magyar kisebbség volt felülreprezentált a kivándorlási hullámban. 2000-től, különösen az uniós csatlakozást követően, arányosan minden etnikum részt vett a migrációban, a kivándorlók mintegy 90 százaléka román nemzetiségű.

Az erdélyi magyarságnál gyorsabb volt az elöregedés

A szociológus szerint az erdélyi magyar közösség helyzete az országos átlaghoz képest kedvezőtlenebbül alakult. A magyar lakosság csökkenési üteme magasabb volt, két népszámlálás között mintegy 200 ezres nagyságrendű veszteség mutatkozott. A kiinduló, körülbelül 1,7 milliós lélekszám 1,2 millió körülire apadt. Az erdélyi magyarság esetében a természetes fogyás nagyobb arányt képviselt, mint az össznépességnél: a veszteség mintegy felét tette ki; míg az elején a kivándorlás aránya még meghaladta az ötven százalékot, később fele-fele arány alakult ki.

Veres Valér rávilágított, ennek hátterében strukturális okok állnak. Az erdélyi magyarság termékenysége már a nyolcvanas évek elején az országos átlag alatt volt, nagyjából a magyarországi mintához hasonlóan, bár nem olyan mértékben. Miközben a romániai össznépesség a nyolcvanas években még növekedett, az erdélyi magyarság szaporodása gyakorlatilag a nulla körül mozgott. Így 1990-re már elöregedett népességgel kellett számolni. Az utóbbi harmincöt év első évtizedében a kivándorlás is súlyosabban érintette a magyar közösséget, mivel a vízumkényszer és más tényezők miatt a román lakosság kevésbé tudott elvándorolni, addig a magyar kisebbség számára Magyarország irányába nyitottabb lehetőségek álltak rendelkezésre. A szociológus szerint ehhez még hozzátehetjük a röviden asszimilációnak nevezett nemzeti/etnikai identitásváltást, ami a kisebbségek esetében egy harmadik tényező, ezt közvetlenül 5–10 százalékra becsülhetjük. Mindez összetetten gyorsabb elöregedéshez vezetett, ami a szülőképes korú nők arányának csökkenését is eredményezte, így még azonos gyermekvállalási hajlandóság mellett is kevesebb magyar gyermek születik.

A jövőbeli kilátásokról szólva Veres Valér hangsúlyozta, nincsenek varázsmegoldások. Úgy vélte, az életszínvonal növekedése elengedhetetlen, szerinte vannak pozitív változások, amelyek mérsékelhetik a kivándorlást. Ugyanakkor, a már kialakult migrációs hálózatok és a szekunder migráció (a hozzátartozókhoz való csatlakozás) továbbra is erős ösztönző tényező. A szociológus szerint fontos lenne a visszatérés segítése és a további kivándorlás mérséklése, ám egy európai uniós keretben közvetlenül nem lehet megakadályozni az elvándorlást. Az oktatási migráció továbbra is megmarad, Veres Valér szerint a kérdés az, hogy milyen arányban térnek majd vissza a fiatalok. A szociológus rámutatott, az életszínvonal emelése mellett az otthonosságérzet erősítése – különösen a kisebbségek esetében – szintén hozzájárulhat az elvándorlás mérsékléséhez.