Az utolsó csengőszó jelezte, hogy indulni kell. A Gaudeamus hangjai kísérték az 54 ballagót, akik bejárták az iskola folyosóit, majd a tanári kar tapsának kíséretében, a tizenegyedik virágkapuja alatt, a hídon átlépve elfoglalták helyeiket a színpadon. Mert a nap főszereplői ők voltak. Volt, aki harmadikba érkezett ide, volt aki ötödikbe, volt, aki kilencedikbe. Mindenképp úgy tűnik, hogy nem is olyan régen. Most pedig felnőttként búcsúznak, tervekkel, álmokkal tele szívvel.
Ünnepünket a helyi és a megyei elöljárók is fontosnak találták. Baba Vera Gabriella igazgató köszöntötte az ünneplőket, s az összetartó közösség fontosságát hangsúlyozta. Csoma Botond Kolozs megyei parlamenti képviselő az iskolai tanulás mellett a saját tapasztalatokból való tanulást is hangsúlyozta, amely néha kellemes, néha kellemetlen lehet, de mindig építő jellegű. Dragan Ovidiu, Szamosújvár polgármestere köszöntötte a ballagókat és az ünneplőket, sikereket kívánva útnak induló fiataljainknak.
Balázs-Bécsi Enikő az iskolát felépítő Téka Alapítvány nevében megköszönte a szülők bizalmát. Rariga Imola, a szórványkollégium igazgatója pedig bátorította a fiatalokat, bíztatta őket arra, hogy merjenek újratervezni, ha az élet úgy hozza.
A 11. osztályosok előadása követte a köszöntők sorát. Kell még egy szó, mielőtt mennél… „Tizenkét év alatt sok emberrel találkoztatok, barátkoztatok és alakítottatok ki szorosabb kapcsolatot. Ez idő alatt számos olyan példát láttatok arra vonatkozóan, hogy milyenek szeretnétek és milyenekké nem szeretnétek válni. Az évek elteltével mindnyájatokban világossá vált az, hogy mit is jelent embernek lenni. E falak között megtanulhattátok, mit jelent őszinte szívből segíteni valakin, támogatni vagy vigasztalni valakit. Mit jelent megvédeni valakit….Kívánjuk nektek, hogy a terveitek és álmaitok összessége valóra váljon, hogy majd a végén azt mondhassátok magatoknak: „nehéz volt, de megcsináltam”. Reméljük, hogy a nehéz pillanatok ellenére sem szűntök meg virágozni. Végezetül mindkét osztálynak sikeres érettségi eredményeket kívánunk, s gratulálunk az eddig elért eredményeitekhez. Biztosak vagyunk abban, hogy a munka meghozza a gyümölcsét, és a küzdeni képes ember végül pedig győzedelmeskedik. Sikerekben gazdag és boldog új kezdetet kívánunk!” – tolmácsolta Ferenczi Izabella Zsanett a búcsúztatók üzenetét, Hajdú Henrietta pedig Radnóti Miklós versével erősítette meg, hogy „nékem szülőhazám itt, e lángoktól ölelt kis ország” .
A búcsúzó A osztályt Katona Krisztina képviselte, elmondva: ,,Az élet értelmét nem megtaláljuk, hanem megalkotjuk. Ha ez igaz , és valahol mindannyian igaznak érezzük, akkor talán az elmúlt négy évre sem tekinthetünk csupán úgy, mint életünk egy mögöttünk maradó szakaszára. Sokkal inkább egy lassú, szinte észrevétlen alkotás volt ez. Önmagunk keresése, formálása és építése. Egy folyamat, amelynek kezdetén talán még mi magunk sem sejtettük, mennyi minden rejtőzik bennünk, s amelynek végére már nem ugyanazokként állunk itt, mint akik egykor elindultak…” Majd Balla Csongor elszavalta Cseh Katalin Monológ című versét.
A B osztály nevében Fodor Nóra és Vigh Nikol Vivien szóltak: „Amikor először átléptük ennek az iskolának a küszöbét, talán még bizonytalanok voltunk, tele kérdésekkel, várakozással és izgalommal. Azóta rengeteg minden történt velünk. Megtanultunk számolni, gondolkodni, érvelni, de talán ennél is fontosabb, hogy megtanultunk együtt élni, együtt dolgozni és egymásra figyelni… Ballagásunkon visszanézve látjuk igazán, milyen hosszú utat tettünk meg. Már nem azok vagyunk, akik egykor beléptek ide. Többek lettünk – tapasztalatban, emlékekben, és talán egy kicsit lélekben is.” Megköszönték a szervező 11. osztálynak, a szülőknek, és minden tanárnak személyes oklevelet adtak át.
Az osztályfőnökök is búcsúztatták osztályaikat. Pap György Attila matematikatanár, a XII. A oszija felelevenítette az osztály vicces pillanatait, de kiemelte, hogy nagyon jó közösség voltak, hiszen idén négy diáknak lett tízes az általánosa, s nagy nehézséget jelentett az évfolyamelsőnek járó Kemény-díjazott kiválasztása is.
A XII. B oszija Riti József Attila történelemtanár volt, aki beszédét egy latin idézetre építette: „Non scholae, sed vitae discimus” – „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.” Kiemelte a közös kirándulásokat, élményeket, amelyek mindegyik diák fejlődését segítették, és akik a félszeg tinédzserből határozott felnőtté váltak. Természetesen a nemzeti emléknap jelentésére is felhívta a figyelmet, hogy Erdélyben június 4-e nemcsak a veszteségről szól, hanem a megmaradásról is. Arról, hogy az anyanyelv, az iskola, a közösség és az otthonhoz való ragaszkodás örökség és feladat. Megköszönve a szülők és kollégák együttműködését, sikeres éveket kívánt az osztályának.
Biró Vivien Melánia verse után minden ballagó diák egy idézettel lépett be abba a spirálba, amit osztályonként alkottak. A száz éve született Kallós Zoltán, Mezőség nagy szülöttjére emlékezve, kedvenc dalával a Fordulj, kedves lovam… kezdetű népdallal ért véget a ballagók műsora. A hangszeres kíséret emelte a pillanat magasztosságát.
Az iskolakulcsot Balla Péter és Vigh Nikoll Vivien adta át Ballog Tündének és Felföldi Dávidnak, a tizenegyedik osztályok képviselőinek. Az egyházak képviselőinek áldása után a díjak átadása következett.
Az A osztály első díjasai, tizes általánossal Borsos Irisz Kinga, Győri Richard, Katona Krisztina és Saplacan-Szilágyi Emma; a második díjas Martonos Nikoletta, a harmadik díjas pedig Balla Péter voltak. Dicséretben részesült Bárdos István, Kocsis Botond, Ferenczi András és Papp Dávid.
A B osztály díjazottjai: első díjas Toth Laura, második díjas Vigh Nikol Vivien, harmadik díjas Filep Sára Hajnalka és Szegedi Stefánia. Dicséretben részesült Fodor Nóra, Filep Sára Panna, Lénárd Ingrid, Márton Zsuzsanna, Porkoláb Johanna és Ungvári Evelyn.
A Téka Alapítvány Fiatalok a közösségért díját átvették: Balla Csongor, Balla Péter, Martonos Nikoletta, Papp Dávid, Katona Krisztina, Fodor Nóra, Bíró Melánia Vivien, Takács Oszkár és Zsoldos Dávid. Az RMDSZ díját Katona Krisztina és Bíró Melánia Vivien kapta. A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség díját Balla Péter volt diáktanácsi elnök vehette át. A szórványkollégium díjában Bíró Melánia Vivien részesült. A Rotary Club az A osztály osztályelsőit díjazta.
A legrangosabb díjat, a Helikoni közösség és a Kemény-család díját, a Kemény Zsigmond díjat- Saplacan-Szilágyi Emma vehette át, aki négy éven át tízes általánossal végzett.
A köszöntések után a ballagó diákok énekelve indultak az örmény-katolikus templomba, ahol ökumenikus istentisztelet keretében áldást kaptak az előttük álló út előtt. A közös ima után a tanári kar éneke és jókívánságai is feléjük áradtak: Legyen áldás az úton, amit ma kezdessz el…
A sok megható pillanat után a legutolsó az, amikor az osztályfőnökök szimbolikusan visszaadják a nagyra nőtt gyermekeket a szülőknek, akik valamikor – az iskolakezdés elejen – a pedagógusokra bízták azokat. Névsorolvasáskor az elballagott diák szülei kíséretében hagyja el a templomot, hisz a családi kötelék továbbra is nagyon fontos marad.
