A kezdeményezésről beszámoló szerdai Facebook-bejegyzésében Șandru hangsúlyozta, a kommunizmus iránti nosztalgiát mérő legutóbbi közvélemény-kutatás is igazolja, hogy a veszélyes jelenség visszaszorítására határozott fellépésre van szükség. Rámutatott, olyan időszakban, amikor a szélsőségesség és a múlt átírása egyre nagyobb teret nyer, a megfelelő jogi keret hiánya a totalitárius szimbólumok és ideológiák újraéledéséhez vezethet, ami a társadalmi stabilitásra nézve ellenőrizhetetlen következményekkel járhat.
Șandru szerint a kommunista rezsim szimbólumainak és támogatói kultuszának betiltásáról szóló törvény elfogadása nemcsak szükségszerű, hanem sürgős is. A döntés halogatása a totalitárius eszmék legitimálásának és a demokrácia megszilárdítására irányuló erőfeszítések aláásásának kockázatával jár – figyelmeztetett.
Mindezekre hivatkozva az IICCMER elnöke felkérte a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselőit, hogy haladéktalanul kezdeményezzék a parlamentben „a román demokrácia jövője szempontjából elengedhetetlen jogszabály” elfogadását.
Amint arról beszámoltunk, az INSCOP által a Kommunizmus Bűneit Feltáró és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet megrendelésére készített felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 48,4 százaléka vélekedett úgy, hogy jobb volt az élet a kommunizmusban, 34,7 százalék szerint pedig rosszabbul éltek akkor az emberek. Ugyanakkor a felmérésben részt vevők 66,2 százaléka mondta azt, hogy Nicolae Ceaușescu jó vezető volt, 24,1 százalék rossz vezetőnek tartja. Szintén a válaszadók többsége gondolta azt, hogy a kommunista rendszer inkább jó volt Románia számára.
Horváth István szociológus Facebook-bejegyzésben kifejtette, a „friss felmérés kapcsán sokan meghökkennek, amikor szembesülnek azzal, hogy milyen magas azok aránya, akik egyetértenek azzal az állítással: »Jobb volt a kommunizmusban, mint most«.” Hozzátette, amennyiben az ilyen jellegű felméréseket több évtized távlatából vizsgáljuk, az eredmények nem számítanak kiemelkedőnek. „Sőt, az adatok alapján úgy tűnik, hogy éppen a pandémia idején érte el csúcspontját ez a fajta nosztalgia.”
Horváth kifejtette, az adatsorok és az elemzések „egyértelműen azt mutatják, hogy nincs rendkívüli ingadozás vagy trendforduló a kommunista nosztalgiát illetően. (...) Kérdés, hogyan lehetséges, hogy azoknak a generációknak a fokozatos eltűnésével, akik ténylegesen átélték és – bizonyos aspektusokban – haszonélvezői voltak a kommunista rendszernek, mégis fennmarad vagy újratermelődik egyfajta pozitív emlékezet, sőt: támogatottság.” „A válasz összetett – írta a szociológus –, és nem kizárólag a múlt iránti nosztalgiáról szól. Ide tartozik a jelen társadalmi és gazdasági bizonytalansága, a kollektív emlékezet működése, az állami gondoskodás iránti vágy, vagy akár az, hogy a szimbolikus emlékezetben a rendszer pozitívumai (pl. biztonság, kiszámíthatóság) felnagyítva maradnak meg, miközben a negatívumok (hiány, elnyomás) elhalványulnak” – fogalmazott.
