Négy éve tart már az orosz–ukrán háború, és várhatóan idén sem ér véget

Barabás T. János külpolitikai elemzővel az Oroszország Ukrajna elleni, immár négy éve tartó, felőrlőnek szánt háborújának mérlegéről, Oroszország lehetséges szándékairól, a várható fejleményekről, az uniós tagállamok előtt álló kihívásokról beszélgettünk. Az elemző többek között rámutatott: a háború négy éve alatt körülbelül félmillió – orosz és ukrán – katona eshetett el, több mint 11 millió ukrán kényszerült elhagyni otthonát. Barabás T. János szerint számítani lehet arra, hogy a háború idén még folytatódni fog. Azt nem tartja valószínűnek, hogy a közeljövőben Oroszország megtámadná a NATO-t, mivel az ukrajnai háborúban kimerítette támadó képességeit, de a korlátozott katonai konfliktus lehetőségét sem zárta ki. 

– Február 24-én, azaz ma van az ukrajnai háború kitörésének negyedik évfordulója. Számokban hogyan néz ki ez a négy év? Vannak információk az áldozatok számáról mindkét oldalról? 

– A háború áldozatainak száma hadititok, így csak becslések vannak. Az Egyesült Államok hírszerzéséhez közel álló CSIS politológiai intézet szerint a katonai veszteségek száma 2026 tavaszára eléri a kétmilliót – ennek a létszámnak egynegyede a halott, a többi sebesült és eltűnt. A támadó fél, Oroszország szenvedte el a katonai veszteségek több mint kétharmadát. A háború kegyetlenségét jelzi, hogy 2022 februárja óta a civil áldozatok – halottak és sebesültek – száma 60–70 ezer között van. Emellett több mint 11 millió ukrán menekült el otthonából, főleg hazája békésebb, nyugati vidékeire, de vagy 4–5 millióan külföldön leltek menedéket.

– Mennyi segélyt kapott Ukrajna Nyugattól ez idő alatt?

– A négy év alatt a Wikipédia szerint Ukrajna mintegy 380 milliárd dollár értékben kapott segélyt a nemzetközi közösségtől. Összehasonlításként: ez majdnem annyi, mint Románia tavalyi nemzeti jövedelme (GDP). Az Egyesült Államok vezető adományozó szerepe fokozatosan csökkent, és mára már az Európai Unió (EU) szolgáltatja a legtöbb támogatást. Az amerikai biztonságpolitika most Kínára összpontosít. Az amerikai segélyek jó része nem anyagi, hanem információ, képzés, tanácsadás.

– Hány négyzetkilométert foglaltak el az oroszok Ukrajna keleti részén?

– Az ukrajnai magyar újság, a Kárpáti Igaz Szó szerint eddig mintegy 19,25 százalékát foglalták el területüknek, vagyis körülbelül 116 000 négyzetkilométert. Aggasztó, hogy tavaly felgyorsult az orosz területfoglalás, vagyis a támadók egyre sikeresebbek. A béketárgyalá­sokon Moszkva a Donbász még el nem foglalt 3500 négyzetkilométerére tart igényt, ezt Kijev nem fogadja el, és ez a békekötés egyik fő akadálya.

– Szinte napi rendszerességgel hangzanak el fenyegetések a különböző európai katonai „sommitások” részéről, miszerint készülni kell arra, hogy az oroszok 2030-ig támadást indítanak Európa ellen. Mi ennek a valószínűsége, mire alapozzák ezeket a fenyegetéseket? 

– Véleményem szerint nem valószínű, hogy Oroszország megtámadja a NATO-t 2030-ig. Az orosz biztonságpolitika a volt Szovjetunió területén, a „ruszkij mir”-ben akar befolyást szerezni, nem túl sikeresen – ennél többre az erejéből sem futja, hiszen például az ukrajnai háborúban elvesztette támadó kapacitásának nagy részét, és ennek pótlása nehezen megy. Oroszország az Oryx intézet szerint négy év alatt mintegy 3400 tankot veszített, s évente csak 250–300-at képes gyártani. A kinetikus (fegyveres) háború mellett információs konfrontáció is dúl, amelynek fő terepe a médiában való manipulálás, higgyjünk inkább a tényeknek. A katonai képességek adatait jól lehet ellenőrizni például szatellites felderítéssel. Ugyanakkor nem lehet kizárni egy korlátozott katonai konfliktust a NATO és Oroszország között, ha például véletlenül lelőnek egy katonai repülőgépet, vagy ha provokáció zajlik a két katonai tömb határán.

– Miért lenne érdeke Oroszországnak hadat indítani Európa ellen, tekintve, hogy négy év nem volt elég arra, hogy Ukrajnában célt érjen?

– Bár logikusnak tűnik, hogy a meggyengült orosz hadsereg, nem fog új frontot nyitni, a háború technológiája változóban van, és ezekben a változásokban (rakéták, drónok, összehangolt katonai műveletek) Moszkva nem áll rosszul az európaiakhoz képest. Például hiperszonikus siklórakétái vannak, amelyek nehezen kivédhetőek. Emellett átálltak a hadigazdaságra, míg mi európaiak nem, így Moszkva azt képzelheti, rövid távon több lőszere lehet egy katonai konfliktus esetében, mint nekünk. Oroszország fontolóra veheti az EU elleni korlátozott támadást, ha a NATO megosztása, a hazafiasság felhergelése sürgős lesz neki. Utóbbi például egy orosz belpolitikai válság miatt következhet be. 

– Az ukrán–orosz háború, illetve a Trump-kormányzat árnyékában milyen kihívásokkal néz szembe Európa az elkövetkező időszakban? 

– Úgy vélem, nem várható nyílt háború a katonai tömbök között, Oroszország inkább azon igyekszik, hogy kis lépésekben leszalámizza ellenfeleit. Ez viszont kétélű politika, mert a leszalámizás feltétele a gazdasági, politikai, kulturális kapcsolatok megléte. Sun-ce kínai bölcs, hadtudós mondta 2500 évvel ezelőtt, hogy a jó tábornok maga választja meg a csataterét úgy, hogy az neki kedvezzen. Európának nem a tankháború terepe kedvezne, hanem az, hogy kultúránk, életmódunk vonzerejével szelídítsük meg keleti szomszédunkat. Úgy látom, Európának fel kell készülnie arra, hogy idén még tart a háború, s növekvő mértékben mi kell hogy fizessük ennek az árát. Ha az EU gazdaságának sikerül megújulnia, növekvő pályára állnia, s létrejönnek az adó- és vám megállapodások az Egyesült Államokkal (amire jó esélyek vannak), akkor Európa jövője jobb lesz. Sajnos az EU vezetői jelenleg képtelenek komolyabb reformokat kezdeményezni a gazdaságban. 

– Ön a Pruton túli viszonyok jó ismerője. Véleménye szerint hogyan alakul az EU-ba igyekvő Moldova Köztársaság sorsa az elkövetkező években? Milyen esélye van annak, hogy Ukrajna csatlakozzon az EU-hoz a közeljövőben?

– Moldova Köztársaság megkezdte az uniós tagfelvételi tárgyalásokat, és 2030-ig nagy valószínűséggel tagja lesz az EU-nak. Ez részben az EU politikai döntése, amely stabilitást akar keleti határain, másrészt a moldávok munkaerejére, piacára szükség van, harmadrészt pedig ez kis ország, amely könnyebben átalakítható. Ukrajna csatlakozása nehezebb ügy, jelenleg több uniós tagállam csak hosszabb felkészítés után képzeli ezt el. Ukrajnában – szemben a térség többi államával – centralizált a korrupció, vagyis átfogó államreform szükséges, ha változni akar.

– A magyar–ukrán kormány közötti, nem feltétlenül baráti viszony milyen mértékben befolyásolhatja az ukrán vezetésnek a kárpátaljai magyarsággal szemben tanúsított viszonyát?

– Az ukrajnai magyarok és más kisebbségiek súlyos diszkriminálása több évtizede zajlik: megszüntették az önkormányzati nyelvhasználatot, bezárták iskoláik nagy részét, elszaporodtak az ukrán sovén megnyilvánulások, zaklatják a kisebbségek vezetőit, napirenden vannak a megalázó, kisemmiző kisebbségellenes intézkedések. A barbár ukrán politika ellen nem emelik fel hangjukat az EU vezetői, mert az etnikai kérdések számukra elavultak, kerülendőek. A magyar és ukrán kormány kapcsolata, ha a médiát nézzük, rossz, de a valóságban komoly együttműködés zajlik az energetika, a gazdaság, a menekültügy területén. A kárpátaljai magyarság sorsa szomorú, de nem kilátástalan, Ukrajna az EU tagfelvételi folyamatban meg kell hogy változtassa politikáját feléjük.