„Ma fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt”

Dorel Ornescu, a hitközség elnöke köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezve ki amiatt, hogy még vannak köztünk túlélők, felhívva ugyanakkor a figyelmet, hogy a mostani megemlékezés az Izrael állam elleni támadások okán is aktuális. 

A gyászszertartás (hazkara) keretében Rafael Shaffer főrabbi imát mondott az áldozatokért, amelyet követően holokauszttúlélők vagy leszármazottak – Mureșan Judit, Székely László, Lendvai Zsuzsa, Verő András, Zádor András és Grün András – hat gyertyát gyújtottak a soá hatmillió áldozatának emlékére.

Rafael Shaffer főrabbi kitért az izraeli helyzetre, és a bajbajutottakért imádkozott, kiemelten azokért, akiknek nincs menedékük.

A 96 éves Mureșan Judit holokauszttúlélő a családja történetére emlékezett vissza, akiket – talán mivel más zsidó család nem lakott az utcájukban – „ottfelejtettek”, és csak a gettó felszámolása után hurcolták el őket. 

Mureșan Judit elmondta, sokáig nem tudott az átéltekről beszélni, később azonban egyetlen alkalmat, egyetlen megkeresést sem utasított vissza, amikor arra kérték, mondja el a történetét. Az ilyen eseményeken az emlékeiről, valamint a család és a barátok elvesztésének fájdalmáról beszélt. 

„El kell mondanom, hogy gyakorlatilag már nem léteznek holokauszttúlélők” – mondta sajnálkozva.

15 éves volt, amikor elvittek, ő és az édesanyja túlélték a borzalmakat. Az édesapja 1945 januárjában hunyt el Buchenwald egyik altáborában, kevéssel a megérkezése után, szív- és tüdőbetegségben. Ő maga – amint azt elmondta – az utolsó túlélők egyike. A kolozsvári zsidó líceumnak körülbelül ezer tanulója volt, közülük, a nála idősebbek – ha túl is élték a holokausztot – már elhunytak, a nála fiatalabbak Auschwitzban vesztették életüket. 

Mureșan Judit a staféta átadásának fontosságát hangsúlyozta, kifejtve, hogy ha már nem lesznek holokauszttúlélők, az emlékezet továbbvitelének a felelőssége a jelen és a jövő generációit terheli majd. 

„Ez az egyetlen lehetőség, semmilyen más út nem létezik” – fogalmazott.

Verő András kifejtette, reméli, hogy a jelen generációk felvilágosultabbak, és a fasiszta ideológiákat nem fogadják el.

Tibori Szabó Zoltán egyetemi tanár a több mint 130 ezer észak-erdélyi zsidó áldozat – köztük negyvenezer 14 év alatti gyermek – sorsát vázolta fel, akiket 1944 tavaszán a magyar és a német hatóságok kifosztottak, a társadalom többi részétől elszigeteltek, gettóba zártak, majd pedig átadták őket a harmadik birodalomnak, hogy az a náci haláltáborokban meggyilkolja őket. 

„A ma terjedő nézet, miszerint minden zsidóellenes intézkedést, beleértve a deportálást is, Németország hajtotta végre, és ezért ő tehető felelőssé, nem felel meg a történelmi valóságnak. Elég csak a korabeli sajtót fellapozni, hogy megtudjuk a szomorú igazságot: a náci propaganda elárasztotta a magyar társadalmat, amelynek vezetői mindent megtettek, hogy zsidó honfitársaiktól mielőbb megszabaduljanak. Levéltáraink tele vannak további, bizonyítékként szolgáló dokumentumokkal. Ebben a szörnyű, máig precedens nélküli 20. századi genocídiumban, a magyar állam teljes struktúrája – katonaság, csendőrség, rendőrség, közigazgatás, politikum – ritkán látott buzgalommal és elhivatottsággal vett részt”  – fogalmazott Tibori. Hozzátette, ma fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt. 

„Ez azonban csak apró részét mossa le az örökölt történelmi szégyennek. Sokkal bátrabban kell szembenéznünk a történelmi tényekkel és azok igazságával, és le kell vonnunk a szükséges következtetéseket. Fel kell ismernünk magunkban, a generációnk tagjaiban és a következő generációkban a legnagyobb veszélyt. Azt a tényt, hogy figyelem és határozott tiltakozások hiányában a demokratikus rendszerek vagy az álcázott demokráciák torz rezsimek kialakulásához vezethetnek, amelyek képesek olyan társadalmakat létrehozni, amelyekben – ahogyan az a második világháborúban Közép- és Kelet-Európában, többek között Magyarországon és Romániában is történt – az állam és intézményei törvényeket és rendeleteket hozhatnak saját polgáraik csoportjai ellen, azzal a céllal, hogy elpusztítsák őket” – mutatott rá Tibori.

Tibori hangsúlyozta, hasonló politikai rendszereknek mi magunk is áldozataivá válhatunk, ezért a holokauszt kutatásának folytatása, illetve a történtek tanulságainak a levonása az egyik legfontosabb feladatunk. Ugyanakkor az észak-erdélyi elkobzott, örökös nélkül maradt vagy vissza nem követelt zsidó vagyon rendezetlen helyzetére is felhívta a figyelmet, amelyért mind Románia, mind pedig Magyarország felelős, és máig adósa a zsidó közösségnek.

„Ma tisztelettel emlékezünk a holokauszt minden áldozatára, azokra, akiknek a nevét ismerjük és azokra is, akiknek a nevét még nem volt lehetőségünk megtudni. Emléküket megőrizzük” – zárta beszédét Tibori Szabó Zoltán.

Végül felszólaltak a keresztény – ortodox és görögkatolikus – egyházak képviselői, valamint Rițiu Maria, az Emil Racoviță-iskola tanára, aki tanulókkal együtt vett részt a megemlékezésen.

Az önkormányzat részéről kizárólag Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke volt jelen, aki elmondta, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy nem felejtünk és nem hallgatunk. 

„Tanulnunk kell a nagyszüleink hibáiból” – fogalmazott.

Zádor András, a zsidó hitközség tagja – akinek több rokona Auschwitzban halt meg, ő maga és a családja pedig Romániában, az Antonescu-rezsim megszorító intézkedései miatt szenvedett – kérdésünkre elmondta, a 81. évforduló különösen szomorú, hiszen Ukrajnában és a Közel-Keleten olyan szörnyű események történnek, amelyek nemcsak a zsidóság, hanem az egész emberiség számára meghatározóak. Ezért kell mindig emlékeznünk arra, ami történt, hogy soha többé ne történjen meg újra.

A megemlékezést a Mazel Tov klezmerzenekar műsora zárta.