Sok szó esett az eltelt pár napban a megváltozott éghajlati körülményekről is, hiszen egyre bonyolultabb téli olimpiát szervezni még az Alpokban is a természetes hó hiánya miatt. A szervezők egyre nagyobb mennyiségben kényszerülnek műhó előállítására, ami veszélyesebb a sportolók számára. Hosszabb távon felmerül: ha folytatódik az éghajlati felmelegedés, vajon meddig lehet fenntartható módon megszervezni a téli sportágakban a versenyeket olimpia keretében?
De most nem ezekre szeretnék reflektálni, hanem egy kisebbségre, amelynek tagjai megfelelő alkalmat láttak az olimpiai játékokban arra, hogy felhívják a közvélemény figyelmét áldatlan helyzetükre. Hogy mekkora sikerrel tették, azt még nem tudjuk, valamennyire bekerültek a nemzetközi sajtóba, de kérdéses, hogy mennyire segíti majd őket fennmaradásukban. De lássuk, kikről is van szó.
Olaszország északi részében az osztrákok és az olaszok mellett élnek ladinok is, akik meglehetősen kevesen vannak. Számukat 35 ezer körülire becsülik. A ladin népcsoport egyebek mellett az Ampezzói-völgyben él, a ladin nyelvet beszéli, amely egy rétoromán dialektus. A ladinok a 19. században alakították ki saját etnikai identitásukat. Micurà de Rü volt aki először kialakította a ladin nyelv írásos formáját. Manapság a ladin kultúrát az Istitut Ladin Micurà de Rü népszerűsíti a dél-tiroli San Martino in Badia községben, ahol egy ladin múzeum is működik. Trentinóban és Bellunóban a ladinoknak saját kulturális intézményeik vannak.
De mit is tettek az ampezzói ladinok az olimpiai játékok alkalmából, hiszen ez a világesemény részben az ő régiójukban, az Ampezzói-völgyben zajlik. Nem először, hiszen 1956-ban is ott rendezték meg nagy sikerrel a téli ötkarikás játékokat. A ladinok mintegy 500 kék-fehér-zöld ladin zászlót osztogattak szét a helyiek körében, hogy tűzzék ki az alpesi üdülőhely házainak erkélyeire és ablakaiba, és így tegyék láthatóvá magukat a játékok idején. Úgy érzik, azért szükséges ez, mert figyelmen kívül hagyják őket, legalábbis ez derült ki a Reuters minapi tudósításából.
Lássuk, miért érzik magukat mellőzve a ladinok. Tudni kell, hogy az Ampezzói ladinok az olasz Veneto tartományhoz tartoznak, amely a kiterjedt kisebbségi jogokat biztosító Dél-Tirol tartománnyal szomszédos. A cortinai ladinokra tehát nem érvényesek a dél-tiroli autonómia-statútum által szavatolt kisebbségi jogok, ezért érezték szükségét annak, hogy kifejezzék identitásukat a zászlók kitűzésével. Roland Verra, a Ladinok Általános Szövetségének elnöke szerint a zászlókat nem csak tiltakozásnak szánták, hanem az olimpia közönségét így akarták üdvözölni. Helyi aktivisták az olimpiával egy időben információs kampányt is indítottak, újságíróknak és látogatóknak szóló anyagokat állítottak össze, köztük egy sporttal kapcsolatos kifejezéseket tartalmazó, 300 szóból álló miniszótárat is kinyomtattak ladinul olasz, német, angol, francia és spanyol nyelvre lefordítva.
Elsa Zardini, az Ampezzói Ladinok Szövetségének elnöke szerint az olimpia szervezői nem vették figyelembe őket, a hivatalos reklámanyagokban például nem tettek említést a ladinokról. A tájékoztatási kampánynak köszönhetően a város központjában láthatók ladin és angol nyelvű plakátok, ezeken QR-kód is elérhető, amely egy ladin nyelvű angol feliratos, a közösség történetét és hagyományait bemutató rövidfilmhez vezet. A ladinokban számos frusztráció felgyűlt, hiszen Veneto tartomány nem finanszírozza őket, a támogatásokat Dél-Tirolból kapják. Venetoban – ellentétben Dél-Tirollal – nincs lehetőség a ladin nyelv oktatására az iskolákban – sérelmezte Zardini.
2007-ben a helyiek arról szavaztak, hogy elszakadnak Venetótól és Dél-Tirolhoz csatlakoznak, de ennek a szavazásnak az eredményét soha nem hajtották végre a ladinok fájdalmára. Veneto tehát rendes regionális státusszal rendelkezik, ezért nincsenek olyan speciális törvények, mint Dél-Tirolban, ahol a ladinok nemzeti identitása fokozottabb védelemnek örvend.
Az 1956-os téli olimpia után sok bevándorló költözött Cortinába, hogy az építőiparban dolgozzon, majd később milánói és velencei gazdagok is érkeztek, akiket az üdülőhely alpesi hírneve vonzott. Cortina 5700 lakosának fele még mindig ladinul beszél. Ők tehát nem mást akarnak elérni, minthogy az ő régiójukban is élvezzen ugyanolyan védelmet a ladin kisebbség nyelve, hagyománya, mint Dél-Tirolban.
Azt hiszem, nekünk, romániai magyaroknak nem árt, ha mindezek ismeretében követjük az olimpia versenyszámait, hiszen jó, ha tudunk más kisebbségek jogérvényesítési küzdelmeiről is.
