Avagy kenyértől a létértelmezésig Vișniec darabjában
Az abszurd drámák (például Mrożek, Ionesco vagy Beckett művei) mindig a valóságból táplálkoznak, ezt azonban meghökkentő, humoros, sokszor nehezen érthető módon fogják meg, és rekonstruálják. Matei Vișniec, jelenleg Franciaországban alkotó román költő, drámaíró számos művében kínál abszurd, alternatív megközelítést a minket körülvevő világra, ezek közül már többet is színpadra vittek Kolozsváron, mind a magyar, mind a román színházban. Az 1994-es Kenyérrel a zsebben című műve téren és időn túl, azon kívül játszódik, drámai alaphelyzete igen egyszerű: két ember egy kút fölé hajolva megállapítja, hogy kő helyett kutya hullt a mélybe. Hogy került oda? Beesett, beugrott vagy bedobták? Egyáltalán él még? Mit kéne tenni? Hogyan lehet segíteni? A kutyáról végül lassan elterelődik a szó, a két férfi közti beszélgetés természetes módon alakul át, s az élet, az emberek egymáshoz való viszonyulása kerül a történet fókuszába.
A dráma szövege megengedő, ami a díszletet és a jelmezt illeti. A szöveg elején, amikor a szereplőket ismerteti, csak ennyit szab meg: bărbatul cu pălărie și bărbatul cu baston. Vagyis, a férfi a kalappal és a férfi a sétabottal. Természetesen, ettől még semmi nincs kőbe vésve, a darab számos megvalósításában eltérnek az instrukciótól. Tudor Chirilă TV-játékot rendezett a darabból, amely a 2015-ös UNITER gálán elnyerte a legjobb televíziós színházi előadás díját. Ebben az esetben a főszerepeket Ada Simionică és Ioan Coman alakítják, tehát eltérnek a darabtól. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2018-as produkciójában a főszereplő férfiak egyszerű, szürke melegítőben, egyszerű, szürke díszletben keltik életre Vișniec hőseit. Kardos Marci és Fogarasi Alpár megvalósításában a szereplők, a díszlet és a jelmezek alapján, hajléktalan férfiak. Van sétabot, kalap, illetve kötött téli sapka, ugyanakkor „összetákolt” ruházat és zakózsebbe rejtett egészségügyi szesz is. Ebből a megközelítésből a kenyér, amely valóban az egyik szereplő zsebében van, nagyobb hatással bír, és más jelentést hordoz.
Az abszurd dráma, a valóság meghökkentő láttatása mellett ahhoz is ért, hogy a néző viszi magával. Az előadás ideje alatt meglepődik, megbotránkozik, nevet a vicceken. Magában kigúnyolja Mrożek lehetetlennek tűnő figuráit, értetlenül áll Ionesco Kopasz énekesnője előtt, kapkodja a fejét Vișniec hőseinek szócsatáin, és csodálkozik a történet alakulásán. Amikor azonban véget ér az előadás, és a néző tapstól bizsergő kézzel hazaindul, gondolkodik, s viszi magával a darab abszurditását. Egyszersmind, a létezés abszurditását. S hogy mi történt a kutyával a kútban? Nem tudni. Az is lehet, hogy kutya soha nem is volt.
