Közösségekről, nem számokról kellene szólnia a közigazgatási „reformnak”

Újra úton, Kolozs megyében Antal Géza megyei tanácsossal

„Igyekszünk szóba állni az emberekkel és elmondani, hogy mit miért teszünk…”
Nehéz esztendő vár az önkormányzatokra is: a megszorító intézkedések miatt félbemaradt infrastruktúra-projektek, meghiúsult elképzelések, megnyirbált költségvetés, létszámleépítés… Országos viszonylatban Kolozs megye szerencsés helyzetben van, hiszen az elkezdett fejlesztési tervek nagy részének van anyagi fedezete – magyarázta Antal Géza megyei tanácsos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

- A projektek többségét sikerült határidődre megvalósítani, elszámolni. Azok a beruházások is, amelyeket nem lehetett időben befejezni, 80-90 százalékban elkészültek, ami azt jelenti: bár a kifizetés tavaly nem történt meg, a finanszírozásukat nem veszítik el. A kormány szándéka az volt, hogy leállítsa és megvonja a finanszírozást azoktól az Anghel Saligny fejlesztési program, illetve az Országos Beruházási Társaság (CNI) által meghirdetett projektektől, amelyek legalább 50 százalékban nem valósultak meg. Ennek következtében számos önkormányzat olyan félbehagyott beruházással maradt volna magára, amelynek folytatásához saját források bevonása lett volna szükséges. 

Az RMDSZ-nek hatalmas harcok árán sikerült elérnie, hogy nem töröltek semmilyen, a fejlesztési minisztérium által finanszírozott projektet, hanem átütemezték, végrehajtásukat kitolták, így lehetett azokat megmenteni. 

Kilendült a holtpontról a széki bölcsőde ügye 

- Kolozs megyében is sikerült a Saligny-projekteket még időben olyan stádiumba juttatni, hogy a kormányzati megszorítás nem veszélyeztette őket. Gondolok itt a kisbácsiak aszfaltozási tervére, amely 90 százalékban megvalósult. A magyarszováti, vajdakamarási gázhálózat kiépítése is folyamatban van. Gond Szék községben adódott: az aszfaltozási munkálatok mintegy 70 százaléka elkészült, a kivitelező azonban felfüggesztette a munkát, attól tartva, hogy az előfinanszírozott költségeket az állam nem fogja megtéríteni. 

A sokáig készenléti módban tartott széki bölcsődét is sikerült kilendíteni a holtpontról, a napokban átvette a kivitelező az építési területet. Ugyancsak a minisztereink munkájának eredménye, hogy bizonyos Saligny-projekteket sikerült átemelni az Országos Helyreállítási Terv (PNRR), vagy a környezetvédelmi hatóság által finanszírozott projektek közé, így biztosítva a pénzügyi hátteret számukra. A PNRR ugyanis EU-s forrásokból téríti meg a munkálatok költségeit, nem függ attól, hogyan alakul Románia költségvetése. Cseke Attila fejlesztési miniszternek és Tánczos Barna miniszterelnök-helyettesnek sok munkája van abban, hogy azokat a közberuházásokat, amelyek szennyvíz- és földgáz-infrastruktúra kiépítéséről szólnak, uniós forrásokból lehessen fedezni. Így sikerül például a már említett Magyarszovát és Magyarkályán községekben kiépíteni a gázhálózatot. Kolozs megye tehát jó példa arra, miért is vagyunk a kormányban: meg kell mentenünk azokat a beruházásokat, amelyre a közösségeinknek szüksége van. 

Szászfenes, a városnyi község 

- Hogyan fogja érinteni a Kolozs megyei községeket a kormány által bejelentett közigazgatási „reform”? 

- Nem hiszem, hogy az a „reform”, amely kizárólag számokról fog szólni és nem a közösségekről, bármilyen pozitív változást eredményezhet ╥ független attól, hogy magyar vagy román közösségekről van szó. Meglátásom szerint a rendszert nem kell feltétlenül átszervezni, inkább hatékonyabbá tenni. Feltérképezni, hol vannak a gondok és azokra keresni megoldást. 

Jó példa Szászfenes: a község lakossága meghaladta az ötvenezret, ilyen körülmények között a lakosság-nyilvántartási hivatal nem tud úgy működni, mint más, lényegesen kisebb községek esetén, sokkal több emberre lenne szükség. A valamivel több mint húszezres lakosú, de megyei jogú városnak számító Aranyosgyéresen például tizenketten dolgoznak a lakosság-nyilvántartónál, a községi besorolású Szászfenesen csak négyet enged meg a törvény. Ezért gondolom, hogy az ilyen helyzeteket egyenként kellene átvizsgálni, és megoldást keresni rájuk ahelyett, hogy önkormányzatokat automatikusan összevonnánk erőltetett átszervezéssel.

- Felmerülhet esetleg Szászfenes várossá minősítése?

- A jelenlegi jogszabályok szerint egy ilyen státusváltást vagy a kormánynak, vagy a helyi lakosságnak kell népszavazás útján kezdeményeznie. Azt viszont tudni kell, hogy a városi rang az ott lakók szemében egyetlen dolgot jelent: bár javulhatnak a szolgáltatások, jelentősen növekednek az adók is. 

Szászfenes magyar lakóinak a száma gyarapodik, rengeteg közösségi projektet indítottunk ott el, a legfontosabb az elemi oktatás visszaállítása. Nehéz harc volt, kellett ehhez magyar alpolgármester, és persze olyan tanítók, akikben megbíznak az emberek, szükség volt felkészült oktatási szakemberekre a főtanfelügyelőségen, és elkötelezett támogatókra. Az RMDSZ, a megyei tanácsosunk élére állt az ügynek. Kétségtelen, ez egy sikersztori, idén végez az első évfolyam. Hatalmas munka volt, amíg eljutottunk idáig. Elsősorban a bizalmatlanságot kellett leküzdeni, a szülők azonban mostanra belátták, hogy a gyerekek jó kezekben vannak, az iskolaépület is rendben van. A délutáni oktatást is bevezettük, ami komoly érv az ott tanulás mellett. Különböző iskola utáni foglalkozásokkal segítünk, a gyerekek tehát megkapják ugyanazt a felkészítést, amit egy városi iskolában, csak kevesebb ingázással. 

Egyre több a fiatal magyar család Kajántón, Apahidán 

- Hasonlóan fontos a kajántói projekt, ahova szintén sok fiatal magyar család költözik ki. 2024-től próbáljuk itt is újraindítani az elemi oktatást, sajnos az önkormányzat nem volt a legkészségesebb, de nem adtuk fel. Továbbra is dolgozunk azon, hogy megtaláljuk minden érintett félben a partnert. Itt is az egyik megyei tanácsos-kollégám a témagazda, most délutáni foglalkozásokat, családi összejöveteleket szervezünk: építjük a közösséget. 

Apahidán az óvodai oktatás lenne a legfontosabb. Fel kell mérnünk, hogy a gyarapodó református egyházközségben meg tudjuk-e találni azokat az embereket, akikkel ezt be lehet indítani. A községhez tartozó Szamosszentmiklóson, Dezméren, és a községközpontnak számító Apahidán egyre több fiatal magyar család talál otthonra. Számításaink szerint körülbelül 320 magyar él csak Apahidán, ez több mint Kalotaszentkirály bármelyik kisebb falujának lakossága. Az egyre gyarapodó közösségnek templomot épít a református egyházközség, ami szintén azt jelzi, van jövő, utánpótlás. 

Hasonló oktatással kapcsolatos terv volt az újabb kisbácsi bölcsőde elindítása. Balázs János polgármester érdeme, hogy tavaly megkezdhette működését az első bölcsőde: a régi óvoda mellé kormánytámogatással egy teljesen új ingatlan épült, ahová az óvoda átköltözött, a felszabadult régi épületben pedig bölcsődét alakítottak ki. Emellett az új városrészben is átadtunk egy új bölcsődét, amely – ha minden a tervek szerint halad – idén ősztől 40 gyereket fogad majd. Ez különösen fontos az ott élő fiatal családok számára.

Az emberek csalódottak 

- Folyamatosan úton van Kolozs megyében. Milyen visszajelzések vannak a lakosság részéről? A kormány megszorító intézkedései érezhetően hatnak a mindennapokra.

Mindig fontos volt a közvetlen kapcsolat, a szemtől szembeni beszélgetések. A Tessék mondani! lakossági fogadóórákkal még több időt szánunk a párbeszédre, hiszen bonyolult hónapok vannak mögöttünk, szükségünk van válaszokra. A beszélgetésekből egyértelműen kiderül, hogy az emberek csalódottak – és úgy érzem, jogos ez az érzés. A kampányban az volt a feladatunk, hogy elmondjuk, mit szeretnénk megvalósítani kormányra kerülve, most pedig az, hogy mindezt meg is tegyük. Dolgozunk, építkezünk, fejlesztési forrásokat hozunk a magyar vidékre, és megvédjük a magyar embereket.

Kormányra lépésünkkor azonban kiderült, hogy a költségvetési hiány a korábban jósolt 7,6 százaléknál is jóval magasabb. Ebben a helyzetben két egyértelmű prioritásunk volt: megakadályozni az ország csődjét, ami a bérek és nyugdíjak kifizetése szempontjából volt kardinális, illetve azt, hogy a szélsőségesek kormányra kerüljenek.

Vannak ugyanakkor vörös vonalak, amelyeket nem vagyunk hajlandóak átlépni. Ilyen például az oktatás ügye: sikerült 87 magyar oktatási intézményt megmenteni attól, hogy pusztán létszámra hivatkozva megszüntessék őket.

Kompromisszumos kormányban dolgozunk, ahol sok esetben engednünk kell azért, hogy ne a szélsőségesek irányítsák az országot. Így születtek olyan döntések is, amelyeket nem támogattunk – például a gyesen lévő kismamák egészségügyi hozzájárulását, vagy a magánnyugdíjrendszer második pillérének állami szabályozását, vagyis azt, hogy az állam határozza meg, mikor és milyen formában férhetnek hozzá a befizetők a pénzükhöz.

Az áfaemelést nem tudtuk megakadályozni, de elértük, hogy 24 százalék helyett 21 százalék legyen, és hogy az alapélelmiszerek esetében ne szüntessék meg az ársapkát.

Mindezt igyekszünk őszintén elmagyarázni az embereknek, és azt tapasztalom, hogy megértik a helyzetet, illetve fel tudják mérni mozgásterünket. Ehhez viszont rengeteg párbeszédre van szükség. Bár az állam bevételei növekedtek, sikerült elkerülni a katasztrófát, hogy ez a mindennapokban, a pénztárcákon is érezhető legyen, sajnos sokkal hosszabb folyamat. Nekünk egyetlen dolgunk marad továbbra is: őszintén és nyíltan szóba állni az emberekkel és elmondani, hogy mit miért teszünk.