Lovaggá avatták a Kalotaszegi Turul, azaz a Sztánai Lovasok két tagját
A négy napig tartó fesztivál alatt a hagyományőrző és historikus csapatok tánccal, tűz-, lézer- és lovas bemutatókkal, illetve lovas játékokkal, pantomimmel, harcművészeti iskolákkal, lovagi tornákkal és ütközetekkel, commedia dell'arte-val, színház- és gyermekversenyekkel, középkori zenével, íjászattal, vadászattal, gasztronómiai műhelyekkel, textil-, kovács- és bőrművészettel, asztalosmesterségekkel, kalligráfiával és varázslóműhelyekkel kápráztatták el a látogatókat.
Sejtettem, hogy hosszú úttal, jurtában vagy sátorban alvással, korlátozott tisztálkodási lehetőséggel, hőséggel és egymást követő tevékenységgel jár a De Martin Lajos vezette Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (KTNHE) tagjaival és szimpatizánsaival részt venni a Ştefan cel Mare volt moldovai fejedelemről elnevezett szucsávai középkori fesztiválon, ám mégis vállaltam. Kétségtelen, hogy varázslatos hangulata van a középkori fesztiváloknak.
Lehetőség a megsérült csapattagtól
Körülbelül 15 évvel ezelőtt a bonchidai kastélynapokról tudósítottam, amikor Biró Jócó barátom, akit a társastánc-tanfolyamról ismertem, hozzám jött és megkérdezte: tudok-e lovagolni, mert az egyik csapattag, Wagner Richard Ernő (Riki) lesérült. Mondtam, hogy gyermekkoromban édesanyám szülőfalujában, a Kolozs megyei Kercseden nagybátyám, Tamás néhányszor lóháton vitt az itatóig. Tudsz lovagolni, szögezte le Jocó.
A biztonság kedvéért körbevittek néhányszor a kastély udvarán, De Martin Lajos (Lajcsi), a KTNHE alapítója és vezetője is megállapította: nem estem le lóról, tehát két nap leforgása alatt megtehetem lóháton a Bonchida és a Sztána közötti 75 kilométeres távot – toronyiránt.
Így kerültem a sztánai lovasokhoz. Azóta többször vettem részt velük különböző történelmi jellegű fesztiválokon. Lévén, hogy a többi hobbim miatt az évek során nem gyakorlatoztam rendszeresen, ezért csupán az egyszerű fellépéseken veszek részt, többnyire segédkezem vagy a rendezvény „beágyazott” krónikásaként követem az izgalmas és látványos programpontokat.
Hosszú, éjszakai autóút Szucsáváig
A fesztivál kezdete előtti napon, augusztus 13-án, szerdán már útra keltünk: kisbusz, utánfutó felpakolva a két jurtával, céltáblákkal, pajzsokkal, kelevézekkel, ruhákkal, páncélzattal és sok-sok más kellékkel. Végtelennek tűnő idő alatt jutottunk el a szucsávai volt fejedelmi várba, amelynek egy részét éppen restaurálják. Következett a jurta felállítása, a ruhák és a kellékek előkészítése, a teuton lovagokkal és a szervezőkkel történő taktikai egyeztetés, valamint készülődés az esti lovas és fáklyás felvonulásra.
Lajcsiék figyelmeztettek: hosszú, a tűrőképességet próbára tevő felvonulás lesz, ők már több ízben megtapasztalták ezt. Igaza volt: a több mint 7 kilométeres távot a legtöbb résztvevő gyalog vagy hintóban, mi pedig lóháton tettük meg, adott pillanatban egy órát kellett várnunk az egyre nyugtalanabbá váló lovakkal bizonyos résztvevőkre.
Rekord hosszúságú utcai parádé
Szucsáva fejedelmi várából indulva, és a bukovinai város utcáin haladva, a városháza és más közintézmények székhelyét érintve tartották meg Románia és a közép-európai régió leghosszabb, közel 8 kilométeres középkori utcai felvonulását, amelyen varázslatos volt a hangulat: az volt az érzésem, hogy Szucsáva egész lakossága kivonult az utcákra fotózni és videózni a több mint 7 kilométeres felvonulás résztvevőit. Felüdülés volt látni, hogy rengeteg a legalább két gyermekkel utcára vonult fiatal házaspár…
Pénteken már teljes harci díszben vonultak fel a KTNHE tagjai: délben a vár előtti védelmi árokban lovas íjász bemutatóra, majd 16 és 18 órától lovagi játékokra és lovas bemutatóra került sor. Szombaton is korán kezdtek a sztánai lovasok: 10 órától volt az első bemutatójuk, majd 21 órakor ismét a védelmi árokban kellett lenniük egy középkori vadászattal, katonai konfliktussal és területfoglalással kapcsolatos jelenetet bemutatni.
Kétségtelen, hogy a leglátványosabbak a középkori harci jeleneteket visszajátszó nagy csaták és a teljes harci díszben zajlott egyéni megmérettetések voltak: porzott a hely, csattantak a fegyverek – súlyos sérülés szerencsére nem történt.
Lovaggá avatták Lajost és Marcót
A rendezvény egyik fénypontját a kalotaszegi egyesület két tagjának, De Martin Lajosnak és De Martin Marconak a lovaggá avatása jelentette. Az első eseményt nyilvánosan, a másodikat pedig egy magánszertartás keretében, a szucsávai várban tartották.
Mással is büszkélkedhetnek a KTNHE tagjai és szimpatizánsai: a középkori fesztiválon szervezett 31 résztvevős talpasíjász versenyen Laczkó Hunor első helyet ért el.
A történészek szerint az Észak-Moldovai régióban, Szucsávában található a hajdani moldovai fejedelemség székvára. A dokumentumok szerint I. Petru Muşat fejedelem építette 1388-ban a lengyel Jagello király segítségével. Az 1400-as években Alexandru cel Bun falövezettel erősítette meg a déli részt, ám a közel 50 évig uralkodó Ştefan cel Mare fejedelem volt az, aki a mai formában látható várat kiépítette, mivel a vár tatár, török, magyar és lengyel fenyegetéseknek volt kitéve. A vár falainak a magassága körülbelül 15 méter, vastagságuk 2–2,5 méter.
A történelmi adatok szerint 1476-ban a törökök csúnyán megrongálták a szucsávai várat, ezért 3 méter vastag falú 6 félkör alakú bástyával bővítették. Ugyanakkor kiszélesítették a vársáncot is egy ellenfallal.
A fesztivál végét jelentő záró gálán valamennyi csapat felvonult, és a műsorvezető bemutatta őket. Felemelő pillanat, kiváló középkori hangulat még akkor is, ha az ünnepélyes búcsú közben több okostelefon csengőhangja visszarántott a digitalizált jelenbe.
