Erdélyben a barokk stílust a jezsuiták honosították meg. Ennek köszönhetően Erdély első barokk temploma, ugyanakkor kincses városunk első barokk épülete is a piarista templom, amely szűkebb hazánk egyik legszebb műemlékei közé tartozik. A kápolnasoros csarnoktemplom – amelynek építéséhez a Kolozs-monostori apátsági épület romjaiból hozták ide a köveket – 1718 és 1724 között, csupán hat év alatt épült fel, hosszúsága 42,70, szélessége 25,20 méter. 1724. augusztus 11-én a Római Katolikus Státus az erdélyi udvari kancellárián keresztül jelentette III. Károly (1685–1740) királynak, hogy az „Academicum Societatis Jesu templum, in libera regiaque civitate Claudiopolitana propriis nostris obolis erectum” („A jezsuiták akadémiai temploma, amely Kolozsvár szabad és királyi városban a mi saját pénzünkön épült”) folyó év szeptember 10-én lesz ünnepélyesen felavatva. 1724. szeptember 10-én történt felavatásán az ünnepi beszédet a híres Gyalogi János jezsuita páter mondta. Az ünnepségre már előzőleg Szebenben kinyomtatta a Tizenkét Csillagú Korona (Coronam XII. Stellarum) kezdetű klasszikus formában írt versét, amely nagy hatást keltett.
A templom felszentelésére pedig pontosan három évszázada, 1725. május 13-án került sor, amit az akkori erdélyi püspök, báró csíkszentmártoni Antalfi János végzett. Mivel az istenházát nem egy védőszentnek, hanem egy hittitoknak az oltalma alá helyezték, nem a „Patronus Ecclesiae”, hanem a „Titulus Ecclesiae” elnevezést használták: a templom felszentelési címe a „Szentháromság dicsőítése” lett.
Búcsúének a kolozsvári Könnyező Szűzhöz
A következő időszakban Kolozsváron szinte hihetetlen módon növekedett a Boldogságos Szűz Mária iránti tisztelet és bizalom. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy annak ellenére, hogy a Szentháromság dicsőítésére volt felszentelve, a főoltár közepén elhelyezett Segítő Istenanya kegykép búcsújáró hellyé emelte a templomot. A Szamosújvár melletti Füzesmikola (Micula) kolostor ikonfestő műhelyében készült 1681-ben, a rutén vagy orosz származású Lukács (Luca) nevű festő alkotása, amely az ottani fatemplom felszereléséhez tartozott. A 17. század végén az ott állomásozó osztrák vasasezred katonái előtt Mária három héten keresztül könnyezett. Gróf Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek (II. Rákóczi Ferenc fejedelem bécsi neveltetésének felügyelője) hivatalos vizsgálatot rendelt el, ennek nyomán elismerte a csodát és engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét, amelynek őrizetét a kolozsvári jezsuitákra bízták. Ők monostori kápolnájukban őrizték, majd 1724. szeptember 9-én helyezték az újonnan felépült templom főoltárára.
Sas Péter budapesti művelődéstörténész kutatásának köszönhetően megtudhatjuk, hogy a kor hagyományainak megfelelően búcsúének is született a kolozsvári Könnyező Szűzhöz, ennek részlete: „Megvirradt felettünk Máriának napja. / Eljöttünk e helyen szép Szűz Mária / Kolozsvárnak ékes királynéja / Özvegyeknek, árváknak hű anyja.”
Új templomuk használatba vételét követően, a jezsuiták június 13-án visszaadhatták Antalfi János püspöknek az addig általuk majdnem harminc évig használt kolozsvári óvári templomot, amelyet a Szent Ferenc-rend (Ordo Fratrum Minorum) – közismerten a barátok – kapott meg, és azóta használ. Ezt megelőzően a jezsuiták június 7-én, még az óvári templom visszaadása előtt, az ottani istenháza és a zárda kriptájában nyugvó rendtagok, valamint jótevőik egy részének holttesteit átvitték az új templom kriptájába. Az áthozott halottak legjelentősebbike gróf altorjai Apor István (1638–1704), a katolikus vallás „nevezetes oszlopa”, akit emléktáblája Erdély kincstartójának és fővezérének nevez. Köztudomású, hogy a templomot és az azt körülvevő intézményeket mintegy fél évszázadon át a jezsuiták működtették. Miután azonban 1773-ban a rendet megszüntették, 1776-ban Mária Terézia rendelete nyomán a Kegyes Tanítórend, a piaristák tulajdonába került. A kolozsvári jezsuiták, majd piaristák temploma, mivel elsősorban a főiskolai ifjúság lelki szükségletei biztosításának színhelye lett, ezért a hétköznapi szóhasználatban inkább az akadémiai templom elnevezés terjedt el.
„Kívülről a templom nem is túlságosan mutatós”
Biró Vencel piarista történészprofesszor A kolozsvári piarista templom alapítása című egyháztörténeti tanulmányában Kelemen Lajos történelemtudós 1924-ben írt tanulmányát idézi a templom külsejének és belsejének bemutatására: „Kívülről a templom nem is túlságosan mutatós. A műértőbb szemet azonban megragadja nagyszerű, szinte tüntetően egyszerű homlokzatképzése. Nagyméretű hajója olyan finom átmenettel folytatódik a szentélyben, hogy első pillanatra az egészet az ima és hálaadás egyetlen termének érezzük. A kis mellékhajók három-három mellékoltárfülkére oszlanak, egy-egy oltárral, szemben egy-egy gyönyörű intarziás faberakásos gyóntatószékkel, fölötte évszázados olajfestményekkel. 1776 után a piaristák két kisebb mellékoltárt állítottak fel a főoltár irányába tartva, jobbra rendalapítójuk, Kalazanci Szent József – az oltárképen korabeli magyar tanulói öltözékekre vonatkozó emlékekkel –, balra Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanú püspökének tiszteletére. A magasból a hajóba kétoldalt háromfülkés imakarzat tekint le. A szentély jobboldalán tágas oratórium ablakai szűrik be a világosságot. Mindezek hatását a Szentháromság dicsőítésére állított óriási főoltár tetőzi be, amely igazi jezsuita pompában díszlik.” Külön kiemelném a díszes szószéket, amelynek koronája alatti aranyozott, a keresztre feszítést ábrázoló domborműve valószínű Johannes Nachtigall szobrász alkotása. Maga a gazdagon aranyozott, művészi kivitelű szószék Anton Schuchbauernek a barokk erdélyi szobrászmester 1745-ből származó műve. Szerintem nem véletlen, hogy ugyancsak ő faragta a kolozsvári Szent Mihály-templom hasonlóan gyönyörű szószékjét is.
Amint említettem, az összhatást a Szentháromság dicsőítésére emelt monumentális főoltár koronázza meg, amelynek közepén elhelyezett Könnyező Szűz Mária és a kis Jézus (királyi díszekkel ellátott) ikonja látható. A főoltárral kapcsolatban Kelemen Lajos így fogalmaz: „A nagy Szentháromság oltárkép ismeretlen középszerű festő műve. A fölötte a magasban ülő két aranyos angyal bizonyára nem is a képet, hanem a benne kifejezett eszmét tiszteli meg a feléje csüngő arany virágfüzérrel. Közöttük egy táblán latin kronosztikon árulja el a készítés idejét. Magno — Deo Vnl aC—trIno LaV s—VIrtV s—gLoria—(A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség. A felirat nagybetűinek összege*. 1724.)”
Figyelemreméltó a templom bútorzata
Sokszor gyönyörködöm én is, és mások figyelmét is szívesen felhívom a templom bútorzatára: a szentély nagyméretű, hátas stallumaira, a gyóntatószékekre, a két sekrestyébe vezető ajtóra – valamennyi díszes, intarziás remekmű. A templom építésének 200. évfordulója alkalmából végzett restaurálási munkálatok 1924-re befejeződtek, újrameszelték a templom belsejét, megtisztították a képeket, bevezették a villanyvilágítást, megjavították és megtisztították az orgonát, megjavították a padokat és a gyóntatószékeket. Ugyanakkor kijavították a templom előtti Szűz Mária szobrot és körülvették ráccsal. Ezen jelentős főjavítás után nagyobb restaurálásra 1942–1943-ban és 1968–1970-ben került sor. Természetesen a templom harmadik évszázadának utolsó évtizedeiben is végeztek állagmegőrzési, majd központi fűtéshálózatot létesítő, restaurálási munkálatokat. 2005–2006 között örvendetes módon Czirják Árpád főesperes-plébánosnak köszönhetően, teljeskörű külső restaurálás során megújult a piarista templom.
Az utóbbi évtizedek fontos megvalósítását jelentette Kovács Sándor főesperes-plébános kolozsvári szolgálata (2007-2017 között) idején a Ruzitska György (Bécs, 1786. február 10. – Kolozsvár, 1869. december 2.) híres magyar zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus által indítványozott és tervezett, 1849-ben elkészült gyönyörű empire orgona teljes restaurálása 2013-ban. Ezt megelőzően 1947-ben javították meg, mindmáig zene- és egyházművészeti remekként tartjuk számon. A szentély kőlapjait szőnyeggel lefedett fapadlózattal látta el. A kápolnákban restauráltatta a Krisztus sírba tételét, valamint a Szent Család menekülését ábrázoló képet. Felfigyeltem arra, hogy utóbbi alkotója nem a szokásos, legtöbb festményen látható, a szamárháton utazó Szűzanyával, hanem más művészi megközelítéssel mutatja be az eseményt: míg Szent József a kis Jézust készíti elő oltalmazólag, Szűz Máriát a legszükségesebbeket tartalmazó tarisznyával ábrázolja. Veres Stelian 2012 és 2020 között mind a Szent Mihály egyházközség segédlelkészeként, mind plébániai kormányzóként és megbízott Kolozs-dobokai főesperesként lelkiismereti kötelességének tartotta a piarista templom felszerelésének folyamatos rendbetételét. Többek között restauráltatta a közkedvelt Pieta-szobrot, a Szent Antal-szobrot. Neki köszönhetően restaurálták a Loyolai Szent Ignác mellékoltár képét is.
Az Egyetem/Universității utca teljeskörű felújításának idején, Macalik Arnold híres kolozsvári építész dokumentálódásának és gondoskodásának, valamint a helyi hivatalosságokkal való együttműködésnek köszönhetően, két éve új, impozáns lépcsőzet vezet a templom mindhárom bejáratához. Ezek mintegy kiemelik a templom homlokzatának barokk szépségét és hívogatóan késztetnek a belépésre.
Tiszteletreméltó Márton Áront – már hat évvel püspökké szentelése előtt – a kolozsvári hívek és az ifjúság a piarista templom szószékéről ismerték meg. Gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök 1932. október 1-jén ifjúsági lelkipásztor és akadémiai hitszónok címmel helyezte Kolozsvárra, az egyetemisták és főiskolások lelkipásztori gondozására. Ezt a Szent Mihály egyházközség plébánosává és Kolozs-Dobokai főesperessé 1938. augusztus 14-én történt kinevezéséig végezte, nagy elismerést kiváltva. Ő többek között az életre nevelés kérdéseit és a nevelés körébe vonta.
Napjainkban a piarista templomban a magyar és a román nyelvű mellett olasz, angol, francia és német nyelvű szentmiséken és szertartásokon is részt vehetnek a hívek. Meggyőződésem, hogy a 300 esztendő alatt itt miséző, gyóntató, más liturgikus szolgálatot és kulturális munkásságot végző jezsuiták, valamint piaristák bizonyára örvendeznek a mennyben annak, hogy annyi megpróbáltatás után immár szabadon megünnepelhetjük ezt a jubileumot.
Borítókép: Cziple Hanna Gerda/RomKat.ro
Az évforduló alkalmából ünnepséget tartanak ma a piarista templomban, a programról ITT olvashatnak.
