Süllyedő hajónak nevezte a települést egy magyarországi cikk, tiltakoztak a helyiek
„Feltétlenül úgy gondoltuk, hogy reagálnunk kell erre a cikkre, amelyik félreértésekre adhat okot, sőt elriaszthatja azt a turistát, aki nincs tisztában az itteni viszonyokkal és a parajdi katasztrófához hasonlóra számít Torockón is, a cím alapján. Nyílt beszélgetés keretében szeretnénk tisztázni, megalapozottak-e a cikk feltételezései” – nyilatkozta Sallai Emese, a Tóbiás vendégházat működtető Brassais Véndiák Alapítvány elnöke.
A panelbeszélgetés meghívottjai Deák-Székely Szilárd Levente, Torockó polgármestere (jobbra) és Botár Norbert közgazdász, kolozsvári vállalkozó és torockói panziótulajdonos voltak, a moderátor szerepét pedig Sallai Zsolt, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság alelnöke töltötte be. (Fotó: PÉNZES ÁBEL)
Bevezetőjében Sallai Zsolt utalt arra, hogy a szenzációhajhász cikk címében szereplő „süllyedő” Torockó semmilyen módon „nem hasonlítható a Parajdon de facto besüllyedt bányához”, viszont mindenképp megér egy közvitát, annál is inkább, hogy hasonló, a turizmust érintő panelbeszélgetésre már volt példa a Double Riseon. A moderátor elsőként arra volt kíváncsi, milyen a megítélése a faluban az olyan nagy fesztiváloknak, mint a Double Rise vagy a Duna Napok, hiszen, míg egyesek profitálnak belőle, másokat zavar a nagy zaj?
Deák-Székely Szilárd polgármester szerint „Torockó nincs felkészülve egy ilyen méretű turizmus fogadására”, ehhez több infrastrukturális beruházásra lenne szükség. Botár Norbert elmondta: egy ilyen fesztivál nem a csendességről szól, de próbálják kordában tartani a helyzetet, például a házirenddel, amire felhívják a turisták figyelmét. A vállalkozó hozzátette: a Covid-világjárvány után sokat változott a turista profilja, hiszen míg az 1990-es években a látogatók eljöttek Torockóra, megmászták a Székelykőt, meglátogatták a múzeumot, majd hazamentek, ma már tevékenységekre, programokra van szükség ahhoz, hogy több időt töltsenek el a településen. „A gond az, hogy a mostani gazdasági helyzetben a kirándulás luxuscikk lett. A turisták igénye nő, miközben a vásárlóereje csökken, a szállásadóknak pedig erre is fel kell készülniük” – mondta Botár.
Sallai Zsolt moderátor a turizmus egy másik aspektusára is felhívta a figyelmet: míg a pandémia előtt elsősorban magyarországi vendégek látogatták Torockót, a rá következő időszakban megugrott a román turisták száma, és vannak, akik emiatt az identitást féltik Torockón. A polgármester szerint az identitásvesztés nem a turizmus miatt fog bekövetkezni, hanem a lakosságcsökkenés következtében, hiszen egyre kevesebb gyerek születik, a fiatalokat tekintve pedig – főleg azok, akik a továbbtanulás mellett döntenek – már kevés esély van arra, hogy visszatérjenek a faluba. Jelenleg Torockó községnek 1015 lakosa van, és fennáll annak a veszélye, hogy – amennyiben életbe léptetik a törvényt, amely az 1500 fő alatti községek összevonását irányozza elő – közigazgatási önállósága veszélybe kerül.
Arra a kérdésre, hogy a turizmusból meg lehet-e élni Torockón, mindkét meghívott igennel válaszolt. Deák-Székely Szilárd polgármester szerint ez elsősorban kemény munkát feltételez, Botár Norbert pedig úgy vélte, az elmúlt öt év legjobb döntése volt, hogy nem hagyta lepusztulni az örökölt torockói házat és befektetett. Nem ő az egyetlen, aki hétvégenként eljön Kolozsvárról, rendezi a panziót, kétlaki életet él. Ez is egy opció lehet a fiatalok számára, nem szakadnak el teljesen a szülőfalujuktól, nem néptelenedik el Torockó.
A panelbeszélgetés során Sallai Zsolt moderátor egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy tisztázza, mi a helyzet három létfontosságú dolog, a víz, a tűz és az áram tekintetében.
Deák-Székely Szilárd polgármester kiemelte: jelenleg számos infrastrukturális beruházás zajlik a községben, amelyek a turizmus számára is kedvezően hatnak. Sőt, egy fejlődő szakaszt vetítenek elő: restaurálják a torockószentgyörgyi várat, a kúriát és néhány hagyományos házat, felújítják a község mindkét kultúrotthonát és iskoláját, lekövezik Torockó összes utcáját (kivéve az azt átszelő megyei utat). Az elöljáró elismerte: a legnagyobb problémát Torockón a víz jelenti, mert szárazság idején a régi vízhálózat nem bírja a – turizmus miatt is – megnövekedett fogyasztást. A problémát tetőzi, hogy nem lehet rá uniós vagy egyéb pénzeket lehívni, mert az előző vezetésnek már volt erre pályázata, azonban a kivitelezés rossz minőségű és befejezetlen volt. Ezért csak a helyi költségvetéshez lehet nyúlni, és a hatalmas összeg miatt három év alatt, 2028-ig lehet csak szakaszosan megoldani a problémát. Először a régi vízhálózatot újítanák fel, majd új forrásokat próbálnak rácsatolni a vízhozam növelése céljából.
„A víz problémája rávilágít a tűzvédelmi gondokra is” – fűzte tovább gondolatmenetét a polgármester, aki elmagyarázta: amikor átvette a tisztségét, egyetlen tűzcsap sem volt felszerelve a községben, azóta ezt is orvosolta részben. Amint haladnak a vízvezeték felújításával, úgy helyeznek ki új tűzcsapokat is. Az elektromos árammal kapcsolatosan az elöljáró elmondta: a turizmus miatt megnőtt az áramfogyasztás is a faluban. Volt egy régi transzformátor, amelyik nem bírta a terhelést, és épült egy új, de a hálózatot is meg kell erősíteni. Ez pedig az áramszolgáltató vállalat hatáskörébe tartozik, ennek kell kiviteleznie a saját költségén, polgármesterként állandó nyomást gyakorol e tekintetben. Botár Norbert elmondta, az ő szemszögéből hogyan éli meg ezeket a kihívásokat. Megpróbálja részben önellátó módon orvosolni a vízproblémát, saját kútja van, illetve minden évben biztosítást köt a tűz ellen.
Az infrastruktúráról lévén szó, Sallai Zsolt moderátor arra is kíváncsi volt, miért nincsenek kialakított bicikliutak Torockón?
Deák-Székely Szilárd polgármester elmagyarázta: néhány évvel ezelőtt, amikor megnyílt a finanszírozás a bicikliutak létesítésére, kiderült, a megyei műút mellett nem biztonságos bicikliutat kialakítani, és a diófasor miatt nincs is erre lehetőség. De akadt egy másik, nem azonnali megoldás: a torockószentgyörgyi szennyvízhálózatot a patak mellett Torockóra vezetni, mivel itt már van egy szennyvíztisztító ház, fölötte pedig kialakítani a bicikliutat. Ez ráadásul, ritkaságszámba menően, százszázalékosan biztonságos is lenne, mert ott egyáltalán nincs közúti forgalom. Botár Norbert örömmel fogadta a kezdeményezést: „Végigbiciklizni a Székelykő lábánál – ez nagyon vonzó lehet bárki számára, és meghosszabbítaná egy nappal a turisták Torockón eltöltött idejét, hiszen ők főként élményt keresnek”.
Az Europa Nostra-díjas és hungarikumként nyilvántartott Torockón a panelbeszélgetés elmaradhatatlan része volt az örökségvédelem kérdésének a megvizsgálása. A polgármester szerint a torockóiak mára már megértették, miért fontos megőrizni az épületek eredeti állapotát, és e tekintetben jó példával járnak elől más települések számára is. Ugyanakkor az önkormányzat igyekszik megértetni azokkal, akik építkeznek, hogy kövessék a régi házak stílusát. Amikor új tulajdonosa lesz egy épületnek, az önkormányzat mindig igyekszik megértetni vele, melyek a helyi szabályok, korlátozni lehet a nem megfelelő beavatkozásokat.
„Az örökségvédelmi szempontok érvényesítése jóval nagyobb költségvetési terhet jelent az önkormányzat számára, például többezer euróval drágábban cserélhetjük ki a kultúrotthon és az iskola cserepeit. De mi azt akarjuk, hogy megfelelő, tájbarát legyen, bár komoly fejtörést okoz, honnan teremtjük elő a plusz kiadást” – nyilatkozta Deák-Székely Szilárd. A polgármester ugyanakkor elismerte: szükség lesz egy új építkezési szabályzatra, amely pontosabban meghatározza az építkezés és más, a faluképet befolyásoló elemek alkalmazásának feltételeit. Botár Norbert kihangsúlyozta: szerencsére nagyon jó az együttműködés a privát szféra és a helyi adminisztráció között, ami megkönnyíti az együtt gondolkodást.
A panelbeszélgetés utolsó pontjaként Sallai Zsolt moderátor azt kérdezte vitapartnereitől, mit üzennek azoknak, akik „süllyedő hajónak” látják Torockót? „Az csak egy szenzációhajhász cím volt. Én Torockót most egy fejlődő szakaszban látom” – vélte Deák-Székely Szilárd. „A cikk, amely headline-nak volt kitéve, felületes, a helyzet sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt az írás bemutatja” – vonta le a következtetést Botár Norbert. Legvégül Sallai Zsolt arra kérte a résztvevőket, nyílt szavazással jelezzék, egyetértenek-e azzal, hogy Torockó sorsa a Titanicéval azonos? A mintegy ötven-hatvan résztvevő közül mindössze öten szavaztak igennel, ezzel a megnyugtató eredménnyel zárult a panelbeszélgetés.
