„Hídépítők” Erdély szívében, akik hisznek a kultúrák közti párbeszédben

Bemutatkozott a Kolozsvári Tiszteletbeli Konzulok Szövetsége

A széles látókör és a világra való nyitottság a tiszteletbeli konzul alapvető jellemvonása (Fotó: Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa / Facebook)
Az ókori görög városállamokban a proxenos olyan helyi polgár volt, aki egy másik polisz érdekeit képviselte saját váro­sában, és személyes kapcsolataival, társadalmi tekintélyével, helyismeretével segítette az őt felkérő közösség érdekeit. Ennek mai megfelelője a tiszteletbeli konzul, egy adott társadalom sajátosságait jól ismerő személy, aki az őt kinevező állam megbízásából közvetít, kapcsolatokat épít, a legkülönbözőbb szinteken mozdítja elő a gyakorlati együttműködést a két állam között. A 17. Kolozsvári Magyar Napok keretében a Magyarország kolozsvári főkonzulátusa által szervezett beszélgetésen a Kolozsvári Tiszteletbeli Konzulok Szövetségének három tagja személyes történeteken keresztül mutatta be, hogyan építenek hidakat államok, közösségek között. A kötetlen beszélgetésen körvonalazódott, hogy a tiszteletbeli konzul alapvető jellemvonása a széles látókör és a világra való nyitottság.

A Magyarország kolozsvári főkonzulátusa által működtetett, a Kolozsvári Magyar Napok #Főtér23 rendezvényhelyszínén, az augusztus 23-án szervezett, Horváth-Oszkó Miklós konzul által moderált kerekasztal-beszélgetésen a Kolozsvári Tiszteletbeli Konzulok Szövetségének (Corpul Consular Cluj– CCC) három tagja vett részt: S-P O’Mahony, Írország tiszteletbeli konzulja, Gadola István, Kazahsztán tiszteletbeli konzulja, valamint Vita László, Törökország tiszteletbeli konzulja meséltek arról, hogy miként segítik elő a nemzetközi kapcsolatok, az üzleti együttműködések és a kulturális párbeszéd erősítését. 

Kolozsvár nemcsak földrajzi és kulturális értelemben központja az erdélyi régiónak, hanem évszázadok óta a találkozások, a párbeszéd és a békés együttélés városa is. Olyan kulturális és szellemi közeg, ahol a hagyomány és az innováció kéz a kézben jár, ebben a nyitott, nemzetközi közegben különösen fontos szerep hárul azokra a személyiségekre, akik hídépítőkként kötik össze a világ különböző pontjait Kolozsvárral – emelte ki felvezetőjében Horváth-Oszkó Miklós. Rámutatott, a nemzetközi kapcsolatok erősítésének, az együttműködési háló építésének céljával alakult meg 2023-ban a Kolozsvári Tiszteletbeli Konzulok Szövetsége. A szervezet első elnöke Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt, jelenlegi elnöke SP O’Mahony, alelnöke pedig Alina Pop, a Belga Királyság tiszteletbeli konzulja. A szervezetnek jelenleg 21 tagja van, akik 21 államot képviselnek. 

Meghívottait röviden bemutatva, Horváth-Oszkó Miklós elmondta: S-P O’Mahony, Írország tiszteletbeli konzulja az ATG Group közép-európai térségért felelős projektigazgatója, stratégiai tanácsadója, több civil és jótékonysági kezdeményezés támogatója. Kazahsztán tiszteletbeli konzulja, Gadola István villamosmérnök, energetikai szakember és vállalkozó, az EnergoBit cég társalapítója. Vita László, Törökország tiszteletbeli konzulja, a Vitacom Electronics alapító igazgatója, aki közreműködött többek között az Eureka Egyesület megalapításában és a Paprika Rádió elindításában, emellett elkötelezett támogatója a helyi és regionális kulturális értékek megőrzésének.

Mivel foglalkozik egy tiszteletbeli konzul?

Mit csinál valójában egy tiszteletbeli konzul? Hogyan egyeztethető össze a sikeres üzleti pálya a diplomáciai feladatokkal? – tette fel a kérdést Horváth-Oszkó Miklós.

„Minden állam és minden konzuli képviselet helyzete más. Spanyolországba például nagyon sok ír utazik évente, ezért az ottani tiszteletbeli konzulok elsősorban az állampolgárok problémáival foglalkoznak. Itt, Erdélyben valamivel könnyebb a helyzet, mert viszonylag kevés ír állampolgár szorul közvetlen konzuli segítségre. Az én munkámban ezért elsősorban az üzleti kapcsolatok kialakítása és fejlesztése a fontos” – magyarázta S-P O’Mahony. Mint kiemelte, sok találkozót és évente két-három nagyobb rendezvényt szervez, a tiszteletbeli konzuli tevékenységében a kapcsolatépítés, a networking játssza a legfontosabb szerepet.

Vita László elmondta: immár húsz éve képviseli Törökországot tiszteletbeli konzulként Erdélyben; első alkalommal akkor tett hivatalos látogatást Kolozsváron török nagykövet, amikor megnyitották a tiszteletbeli konzulátust. Az üzletember kilenc erdélyi megyében képviseli Törökországot. Mint megjegyezte, kevés török állampolgár él ebben a térségben, de időnként nekik is konzuli segítségre van szükségük. „A konzuli tevékenységem mindig attól függött, milyen prioritásokat fogalmazott meg a török állam, illetve milyen feladatokat közvetített felém a nagykövetség” – magyarázta Vita László. Hozzátette: az ukrajnai háború kitörése után például sok török, illetve török–ukrán család menekült Románia felé. A határnál és az országon belül is szükségük volt segítségre. 

Ugyanakkor Vita László még kiemelt két jelentős ügyet, amelyben sikerült közbenjárnia: az egyik a Turkish Airlines kolozsvári járatának elindítása volt (2016-ban). Mint mondta, ehhez meglehetősen sok lobbitevékenységre volt szükség, és örömére szolgál, hogy hozzájárulhatott a folyamathoz. A másik ügy a saját kezdeményezése volt: arra törekedett, hogy törökországi testvérvárost találjon Kolozsvárnak. Közbenjárása révén Eskişehirrel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot a kincses város. Eskişehir mintegy kilencszázezres–egymilliós lakosságú város, Isztambultól délkeletre.

„Tudomásom szerint nagyon jó kapcsolat alakult ki a két város önkormányzata között. Körülbelül tíz éven át dolgoztam ezen a projekten, mert a különböző kormányoknak is engedélyezniük kellett az együttműködést. Végül 2021-ben sikerült létrehozni a testvérvárosi kapcsolatot. Ezt nagyon fontos eredménynek tartom” – emelte ki Vita László.

Gadola István felidézte: az ő története körülbelül tíz éve kezdődött. „Tíz évvel ezelőtt Asztanában jártam – akkoriban a várost még Nur-Szultannak nevezték –, ahol világkiállítást rendeztek az energetika témájában. Románia külön nemzeti napon mutatkozott be, nagyon szép rendezvényt szerveztek, amelyen többek között Gheorghe Zamfir is fellépett. A legnagyobb meglepetést azonban egy karagandai román együttes jelentette. Akkor tudtam meg, hogy Karaganda térségében több tízezer román és moldovai származású ember él. Családjaikat még Sztálin idején hurcolták el. Románul énekeltek, beszéltek és táncoltak. Nagyon meghatott a találkozás” – mesélte. A rendezvény tiszteletére tartott fogadáson megismerkedett Kazahsztán romániai nagykövetével. A diplomata már akkor jelezte, hogy tiszteletbeli konzulátust szeretnének nyitni Kolozsváron, és felkérte Gadola Istvánt, vállalja el a tisztséget. Az üzletember azonban akkor nem fogadta el a felkérést, mondván, hogy bokros elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni. A nagykövet azonban nem tett le szándékáról: néhány hónap múlva Kolozsvárra is ellátogatott, és sikerült meggyőznie, hogy fogadja el a felkérést.

Hogyan válnak a diplomáciai kapcsolatok valós gazdasági és kulturális eredményekké? – kérdezte a meghívottakat Magyarország konzulja. 

Almati, az alma őshazája, a pezsgő kazah kultúrváros

Gadola István kiemelte: amikor először járt Kazahsztánban, nagyon meglepte mindaz, amit ott látott: az ország fejlődése, kultúrája és az emberek nyitottsága. Mint mesélte, Almatiban tudta meg: az „alma” tag valóban a magyar „alma” szóval függ össze, ezt is érdekes információként könyvelte el. (A kazah Almaty helynév elterjedt értelmezése „almában gazdag” hely. Almati város környékén, a Tien-san hegység északi előterében őshonos a vadalma, Malus sieversii, amelyet a modern genetikai kutatások a termesztett alma, Malus domestica vad őseként azonosítottak – szerk.)

„Amikor kineveztek tiszteletbeli konzulnak, körülbelül huszonnyolc kazah diák tanult Kolozsváron. Megismerkedtem velük, és arra gondoltam: több ezer kilométerre vannak az otthonuktól, fontos, hogy legyen itt valaki, akihez fordulhatnak. Évente kétszer-háromszor találkoztunk. A Covid-járvány után már kevesebben jöttek, de továbbra is tartjuk a kapcsolatot” – folytatta Gadola István. 

Megjegyezte: néhány évvel ezelőtt meghívta Kolozsvárra az almati filharmonikusokat, akik nagyszerű koncertet adtak. Ugyanakkor nemrég Karagandában egy nemzetközi fesztiválon vett részt, két romániai énekessel. „Arra törekszünk, hogy mi is megismerjük a kazah kultúrát, illetve Kazahsztánban is bemutassuk Románia és Erdély kulturális értékeit”– hangsúlyozta. 

Elmondta azt is: gazdasági ügyekben kétszer járt Kazahsztánban román miniszterek társaságában. Energetikai szakemberekkel, vállalatvezetőkkel és döntéshozókkal találkoztak. „A kultúra és a sport támogatása mellett az energetikai együttműködés elősegítése is fontos része a munkámnak” – tette hozzá. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik legnagyobb külföldi befektetést Romániában pontosan Kazahsztán valósította meg. A KazMunayGas kazah állami vállalat a Rompetrol csoport és a Petromidia finomító megvásárlásával, illetve fejlesztésével jelentős összeget fektetett be Romániában.

Vita László elmondása szerint az ő esetében nehezebben indultak be a dolgok, mert rögtön a tiszteletbeli konzulátus megnyitása után nagykövetváltás történt, és ilyenkor egy időre rendszerint lelassulnak a folyamatok. Megtudtuk: a török befektetések kezdetben főként Bukarest, a déli régiók és Dobrudzsa felé összpontosultak. Erdélyben inkább az volt jellemző, hogy török cégek vállalkozóként vagy alvállalkozóként kapcsolódtak be nagyobb projektekbe. Az autópálya-építésben például az ENKA dolgozott együtt a Bechtellel. Az ENKA nemzetközi szinten is jelentős szereplő, számos nagy projektben vett és vesz részt. Vita László beszámolt arról is, hogy kezdetben több kulturális rendezvényt szerveztek, később pedig a sportkapcsolatok kerültek előtérbe. 

„Ezek a hangsúlyok folyamatosan változnak, de véleményem szerint a gazdasági kapcsolatok a legfontosabbak. A gazdasági együttműködés sok más terület fejlődését is magával hozza: ennek nyomán erősödhetnek a kulturális, a sport- és az intézményi kapcsolatok is” – magyarázta Vita László.

S-P O’Mahony, aki szakmai hátterét tekintve üzleti vezető, vállalkozói és nemzetközi kapcsolatépítő, marketing- és márkastratéga, elmesélte: 2023-ban nevezték ki Írország tiszteletbeli konzuljának Kolozsváron, ugyanakkor az ő helyzete sajátos, mivel már 25 évvel ezelőtt diplomataként dolgozott Írország képviseletében, Magyarországon és Romániában. Sok ír vállalat érkezett vele vagy az általa képviselt intézményeken keresztül Erdélybe, és közülük többen itt is maradtak. Rámutatott: az ő feladata kapcsolatot teremteni az erdélyi és romániai üzleti szereplők, valamint az Írországban működő nagyvállalatok között. Emellett segíti azokat az ír vállalkozásokat, amelyek Romániában és Erdélyben szeretnének több szerződéshez, partnerhez vagy befektetési lehetőséghez jutni. Ugyanakkor számos kulturális, egyetemi és civil kezdeményezésben is részt vesz. Megjegyezte: sokat segít munkájában, hogy több mint huszonöt éve ismeri Erdélyt, Romániát és Magyarországot. „A nagykövetek általában három-négy évente váltják egymást, ezért nem feltétlenül tudják, mi történt húsz évvel korábban. Én viszont emlékszem a régebbi kapcsolatokra és projektekre, így segíthetek azok folytatásában” – emelte ki. 

Hogyan segítik egymást a különböző államokat képviselő tiszteletbeli konzulok a szövetségben? Milyen együttműködési lehetőségeik vannak, és miért volt szükség magának a szervezetnek a létrehozására? – tette fel a következő kérdést Horváth-Oszkó Miklós. 

„Az, hogy Kolozsváron összefogtunk, valószínűleg természetes folyamat volt. Ugyanakkor üzenetet is közvetít: az a dolgunk, hogy segítsük egymást, kommunikáljunk, hidakat és kapcsolatokat építsünk” – emelte ki Vita László, a Kolozsvári Tiszteletbeli Konzulok Szövetségének kezdeményezője. Elmondta: a szervezet a Konzuli Testületek Világszövetségének (Fédération Internationale des Corps et Associations Consulaires, FICAC) is tagja. Utóbbit 1982-ben alapították Koppenhágában, és nemzetközi szinten képviseli a tiszteletbeli konzulok és konzuli testületek érdekeit.

A gazdasági együttműködés más területeken is segít

„Mi is ugyanazokat az értékeket valljuk: a konzuli testületeknek kapcsolatban kell állniuk egymással, segíteniük kell egymást, és azon kell dolgozniuk, hogy jó viszony alakuljon ki az államok és a népek között. Fontos a gazdasági együttműködés fejlesztése, mert az minden egyéb területen elősegítheti az előrelépést” – hangsúlyozta Vita László.

A Kolozsvár nemzetközi megítélésére vonatkozó kérdésre válaszként S-P O’Mahony kiemelte: Kolozsvárnak nagyon jó híre van az Európai Unióban, Kelet-Európa egyik Szilícium-völgyeként beszélnek róla. Mint megállapította, Dublin és Kolozsvár között „repülő szőnyegként” működik a közvetlen légi kapcsolat, különösen az olyan vállalatok miatt, mint a Betfair, amely jelentős kolozsvári központot működtet. Ennek az online fogadási vállalatnak számos munkatársa rendszeresen utazik Kolozsvár és Írország között.

„Az írek nagyon szeretik Kolozsvárt. Az itteni emberek megbízhatóak, jól dolgoznak, ugyanakkor a város is kellemes, nem túl nagy, és Nyugat-Európa könnyen elérhető innen. Emellett Kolozsvár a közép-európai térség egyik stabil és biztonságos városa, s nemzetközi hírneve egyre erősödik” – hangsúlyozta S-P O’Mahony. „Kolozsvár megérdemelte ezt a nemzetközi figyelmet. Ezt a kapcsolatrendszert tovább kell építenünk, mégpedig azokon az egészséges alapokon, amelyek ma is léteznek” – fűzte hozzá Vita László.

Gadola István egy régi viccet idézve nevettette meg a hallgatóságot: „Egy felmérésben azt kérdezték Románia lakóitól, melyik az ország második legfontosabb városa. A temesváriak Temesvárt mondták, a brassóiak Brassót, a konstancaiak Konstancát. Mi, kolozsváriak pedig azt válaszoltuk: Bukarest.”

„Merjenek igent mondani a lehetőségekre”

Milyen tanácsot adnának a fiatalabb nemzedékeknek? Hogyan válhatnak ők is nemzetközi hídépítőkké, esetleg egyszer tiszteletbeli konzulokká Erdélyben? „A fiataloknak azt mondanám, nagyon sok lehetőség áll előttük, és minden egyes lehetőségnek van valamilyen értéke. Fontos, hogy merjenek igent mondani a lehetőségekre” – hangsúlyozta Írország tiszteletbeli konzulja. Az erdélyi magyar fiatalokhoz szólva úgy vélte, három nyelv ismerete ma már szinte kötelező: az egyik értelemszerűen az anyanyelv, a magyar, a másik a román, a harmadik pedig lehet angol, német, francia, kínai, török vagy bármilyen egyéb idegen nyelv. „Kolozsváron általában adott a három nyelv elsajátításának lehetősége, de törekedni kell arra, hogy a fiatalok ne csak valamennyire beszéljenek több nyelven, hanem legalább három nyelvet professzionális szinten sajátítsanak el” – jegyezte meg S-P O’Mahony.

„Bízom abban, hogy a panelbeszélgetés nyomán bepillantást nyertek egy olyan világba, amelyben a diplomácia nem csupán száraz aktákról, pecsétekről és hivatalos dokumentumokról szól, hogy a cím mögött megláthatták az embert, a víziót és azt az elkötelezett munkát is, amely nélkül Kolozsvár nem lehetne az a lüktető, kozmopolita, nyitott európai nagyváros, amelyet mindannyian szeretünk, s jól ismerünk” – összegzett Horváth-Oszkó Miklós konzul. Köszönetet mondott meghívottainak, hogy megosztották személyes történeteiket, és rámutattak arra, hogy a hidak nem épülnek fel maguktól. „Olyan bátor és elszánt kezdeményezőkre van szükség, akik hisznek a kultúrák közötti párbeszédben, a kölcsönös tiszteletben és a hosszú távú nemzetközi partnerségekben. A tiszteletbeli konzulok szövetségének tevékenysége is azt igazolja, a nyitottság és az együttműködés a fejlődés igazi záloga” – emelte ki.

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!