Azonnal el kell fogadni a költségvetés-kiigazítást, és a 2027-es állami büdzsével sem lehet sokat várni, mert a nemzetközi hitelezőknek látniuk kell, milyen irányba halad az ország. Az USR és a PNL útjai elváltak egymástól a tegnapi szavazáskor, de Ilie Bolojan úgy vélte: lehetséges a két párt közötti együttműködés a 2028-as parlamenti választásokon. Az USR a könnyebbik utat választotta, míg a liberálisok a nehezebbet, hiszen nekik sem volt ínyükre megszavazni a nagyjából PSD-kormánynak számító Luca Niculescu-kabinetet, de felmérték: az országnak többet ártanak még akkor is, ha szavazóik egy része emiatt kiábrándul a liberálisokból. Sok lehetőség tehát nem volt. Most bezárult a kör: Luca Niculescu volt az államfő utolsó miniszterelnök-jelöltje ebben a több mint öt hónapos politikai válságidőszakban.
A Bolojan-kormány emelt fővel távozhat, de főleg az a három párt (a PNL, az USR és az RMDSZ), amely a végsőkig kitartott és igyekezett ésszerű kompromisszumot találni. Bolojan kényszerből lett kormányfő, hiszen 2025-ben senki nem akart kormányozni, annyira rossz volt az államháztartás helyzete. A 2024-es parlamenti választások után az RMDSZ közvetlen segítségével – hiszen egy ideig Tánczos Barna volt a pénzügyminiszter – sikerült valamelyest rendbe rakni az államháztartást, s ezt a munkát folytatta Bolojan tavaly június végétőlSzámottevő eredmény, hogy sikerült csökkenő pályára állítani a GDP-arányosan történelmi, 10 százalékos szintre emelkedett államháztartási hiányt, amely a PSD és a PNL korábbi vezetése, Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă miniszterelnöksége idején szökött ilyen magasra.
Bolojan drasztikus reformokat akart életbe léptetni, részleges sikert ért el a magisztrátusok nyugdíjaztatása terén, természetesen, még sok időnek kell eltelnie, amíg hatályba is lép, ezért állandóan ott lebeg a pallos, hogy bármikor jöhet egy kormány, amely felülvizsgálja ezt a reformot. A bírák és ügyészek kellőképpen meg is orroltak a liberálisokra, akiknek a vezetőit elkezdték behívni az ügyészségre különböző vélt vagy valós ügyek miatt. A magisztrátusok emellett egy hatalmas csekket akasztottak a Niculescu-kormány nyakába, hiszen záros határidőn belül egymilliárd eurót kell kifizetnie az államnak, vagyis mindannyiunknak a bíráknak az általuk megítélt bírósági döntés alapján. Bolojan számos ellenséget csinált magának, ennek ellenére, hatalmas sikernek számít, hogy Románia nem került a befektetésre nem ajánlott országok közé, de természetesen ennek veszélye még nem hárult el teljes mértékben. Folytatni kell tehát a költségvetés konszolidálását, ami nem könnyű feladat, mert a kormány mozgástere nagyon korlátozott. Gazdaságélénkítő intézkedésekre, nyugdíjindexálásra sor kerülhet, de minden egyes kiadási tétel növelésére meg kell jelölni a forrást többletbevételből vagy kiadáscsökkentésből. A gazdaság növekedésére nem lehet számítani, mert a nemzetközi pénzintézetek a legfrissebb prognózis szerint az idénre immár nem pozitív tartományba várják a gazdaság alakulását, hanem 0,5 százalékos csökkenést jeleztek előre.
A Bolojan-kormány hibákat is elkövetett, hiszen voltak olyan fölösleges intézkedések, amelyek csak hergelték a népet, a kiadáscsökkentési lázban a román állam ismét nem tudta pontosan kalibrálnia a döntéseit, sérülékeny társadalmi csoportokat is büntetett, ami méltánytalan volt. A román adminisztráció köztudott alacsony hatékonysága miatt Bolojan attól tartott, hogy a kivételek miatt ismét kijátsszák a kiskapukat és a reformok nem érnek célba, ezért próbált könyörtelennek lenni, de utólag bebizonyosodott, elkelt volna több rugalmasság a kormányfő részéről.
Az RMDSZ miniszterei, Cseke Attila és Tánczos Barna a már tőlük megszokott hatékony és eredményes munkát mutattak fel. A szövetségnek azonban volt egy gyenge láncszeme Demeter András kulturális miniszter személyében, akinek sikerült a román kulturális élet szinte minden ágazatát magára haragítani, kezdve az örökségvédőktől, a színészeken át, az irodalmárokig. Demeter olyan fölösleges konfliktusokat generált, amire semmi szükség nem volt, illetve túlzottan a saját személyét tolta előtérbe, amivel ártott a szövetség megítélésének. Sokan arra az esetre emlékezhetnek, amikor azzal vádolták, hogy semmibe veszi a román nemzeti érdekeket. Ez a vád azonban teljesen alaptalan műbalhénak bizonyult, amely a román nacionalizmus szokásos, reflexszerű és túlzó megnyilvánulása volt.
A következő hónapokban változhat a belpolitika dinamikája, hiszen a PNL és az USR ellenzékbe kerülésével a kormánynak valódi ellenfele lehet, ami az AUR számára igencsak rossz, ezzel ugyanis elvesztették egyeduralmukat az ellenzéki térfélen. Így megteremtődik annak lehetősége, hogy a jobbközép pártok hatalomváltó erővé nőjék ki magukat a 2028-as parlamenti választásra, és ne csak az AUR tűnjön az egyedüli alternatívának.
